Vendéglősök Lapja, 1925 (41. évfolyam, 1-24. szám)
1925-05-05 / 9. szám
XXXXI. ÉVFOLYAM ». SZÁM 1025. MÁJUS 5. v ft mm VE!!ri»ÉC}LŐ-,SZÍLLé>, KVYKSII'AHI Éü KÖKCÍAKDASÁCÍI IS2AKLAP M. kir. postatakarékpénzt. csekksz. 45.255 Megjelenik Lavonta kétszer, 5-én és 20-án Előfizetési díj félévre ... 150.000 korona ALAPÍTOTTA : IHÁSZ «IŰR«¥ Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, IX., VIOLA-UTCA 3. SZÁM Telefon szám: „József“ 22 — 81 A vidéR vendéglős, szállodás, korcsmáros és éttermi iparának az elhanyagoltságán nem tud, vagy nem akar segíteni az önző Budapest! Mindent a központnak — semmit a vidéknek! Tengersok ilyen panasz hangzott el a múltban a mi szakmánk táborában és a panaszok manapság egyre növekszenek. Alig van hónap, alig van szakmai összejövetel, hogy a vidék elő ne hozakodnék a maga tengersok baja közül eggyel-mással, hogy ne zúgolódna és elégedetlenkednék. De csak módjával teszi ezt, határozatlanul és nagyon óvatosan. A vidék nincsen tisztában a maga erejével és képességeivel. Önbizalmatlan, gyanakodó és nem mondhatnék, hogy jogtalanul gyanakszik azokra, akik az ő érdekeit érezhetőleg nem a legnagyobb eréllyel és buzgalommal istápolják. A vidéki szakma a maga erejéből és a maga egyéni küzdelmeivel tartja fenn magát és halad előre. Nem kap külső segítséget sem a fővárosi körök részéről, sem azoktól a mondvacsinált országos szervezetektől, amelyeknek csak a címükben van meg az a fogalom, hogy az „egész országra" szólnak. Tulajdonképpen mindenki tisztában van vele, hogy igen kis arányú szer- vezetecskék ezek, alkalmi alakulások, évi gyűléseik gyér látogatottságúak és igazán nem vetekedhetnek egy-egy nagyobb vidéki szakmai ipartestület munkaképességével és hatásával. Teljesen árva és széttagolt volna a nagy vidéki szakma, hogyha szerencsére nem történnének apróbb centralizálódások egy- egy nagyobb városunk vagy egy-egy kiválóbb vidéki vezetőemberünk körül. A mostani helyzet kétségtelenül a haladást és a fejlődést jelenti. A vidék lassan- lassan kezd magára eszmélni. Belátja, hogy Budapest pórázán igazán nem érdemes megmaradnia, adót fizetni minden haszon nélkül budapesti csoportosulásoknak anélkül, hogy reménye is lehetne valaha arra, hogy pénzének ellenértékét is lássa. Észreveszi azt a groteszk helyzetet, hogy most ő támogatja tulajdonképpen a maga vidéki filléreivel a budapesti szakmát, mert hiszen alig van szakmai intézményünk, amelynek a hasznát elsősorban és kizárólag ne Budapest élvezné. De hogyan jut ahhoz a kaposvári, debreceni, szombat- helyi, miskolcvidéki vendéglős és szállodás, hogy nem tudom micsoda Budapestre szállítandó díjak és tagsági járulékok fizetésével istápolja az amúgy is erős és hatalmas budapesti szakmát. Miért nincsen a vidéknek olyan erős központi szervezkedése, szövetsége és szakmai intézményeinek csoportja, amely a vidék érdekeit tartaná elsősorban a szeme előtt, azért küzdene és annak a számára aratna anyagi és erkölcsi hasznú diadalokat? Miért nem a budapesti hatalmas és nagyranőtt szakma támogatja a küzdő vidéket a maga anyagi hozzájárulásával? Miért a vidék filléreit szállítják be folyton és folyton a budapesti központoknak? Ezeregyedszer bizonyul be mostanában az a régen megismert igazság, hogy a vidéki szakma érdekeit csak egy hatalmas és különálló vidéki szakmai szövetség biztosíthatja. Szombathely, Győr és a többi nagyszerűen szervezkedő központunk mind megemlékezett már erről. A megismerés — az első lépés a tett felé. Mi megbízunk a vidéki szakma élet- képességében és modern haladni vágyásá- ban. A vidék megindult az önállóság felé vezető úton és ezzel nem Budapest ellen fordul, hanem segítőtársat akar nevelni és fölkínálni Budapestnek. Tiszteletreméltó, igazságos és praktikus ez az eszme! A Vendéglősök Lapja, amely 40 esztendő óta küzd a magyar vendéglős, szállodás, éttermi és kávéházi ipar igazáért, az egész szakma érdekében most is ott lesz a vidék oldalán a meginduló fejlődési mozgalmakban. Minden .remény jogosult a győzelemre, a most kilobbant eszmét a zászlónkra emeltük! Harmadféímilliótól százezer koronáig csökkennek a zenei jogdíjak. Két megkötött szerződés. — Általános egyezkedés az árakra és az osztályozásra. Mit fizetnek a zenés vendéglők, szállodák, éttermek és korcsmák. A Vendéglősök Lapja, amint erre Ígéretet tett, az egész érdekelt szakma tájékoztatására most két igen érdekes szerződést ismertet egész részletességgel. A Magyar Zeneszerzők, Zeneműkiadók és Szövegírók Szövetsége május hó 1-re a Budapesti Szállodások és Vendéglősök Ipartestületével, majd a Budapesti Korcsmáro- sok Ipartestületével kötötte meg eddig a tervbevett általános szerződést, s a szerződés részletei igen értékes és érdekes útmutatásokat tartalmaznak a vidékre nézve is. A vidéket a budapesti szakmai központ bizony meglehetősen tájékozatlanul hagyta eddig. Jogi és anyagi tájékozódás nélkül a magukrahagya- tott szakemberek nem éppen a legelőnyösebben tárgyalhattak és egyezkedhettek eddig, tisztán a Zeneszerző Szövetség megbizottainak a jóindulatától függött az eredmény. A most megkötött szerződés után azonban a helyzet nagyot változott. A Vendéglősök Lapjá-ból az érdekeltek szerte a vidéken mindmind tájékozódhatnak ezentúl, tanulmányozhatják a szerződéseket és a maguk bizonyára sokkal szerényebb viszonyaira és anyagi erőire számíthatják át azokat. A Vendéglősipartestület szerződése. A Budapesti Szállodás- és Vendéglősipartestület két esztendőre, az elmúlt 1924-re és a most folyó 1925-re kötötte meg a szerződést a Zeneszerzők Szövetségével. A szerződés 1925, december 31-én jár le, ha ugyan addig meg nem hosszabbítják. Ez azt jelenti, hogy a Budapesti Vendéglősipartestület elismerte a Zeneszerzők Szövetségének azt az álláspontját, hogy 1924-re visszamenőleg is köteles fizetni a Vendéglősipartestület minden tagja az elmúlt esztendő zenéltetéséért. A fizetendő összegekre vonatkozólag a vendéglők és szállodák jellegéhez, nagyságához és bevételeihez viszonyítva 6 csoportot különböztet meg a szerződés. Az egyes szállodákat, vendéglőket a csoportokba egy bizottság osztja be, a döntés joga itt a Vendéglősipartestületé. A legutolsó, hatodik osztályba azonban csak olyan vendéglők tartozhatnak a megállapodás szerint, amelyek olyan kicsinyek, hogy nincs is személyzetük. Állandó zenéltetésnél a zenei jogdíjak az 1925-ik esztendőre a következők a szerződés kikötéseiben: I. osztályba tartozó vendéglők és szállodák .................... II . osztályba tartozó vendéglők és szállodák ..................... II I. osztályba tartozó vendéglők és szállodák ________ IV . osztályba tartozó vendéglők és szállodák ..................... V. osztályba tartozó vendéglők és szállodák __________ VI . osztályba tartozó vendéglők és szállodák ..................... 2,575.000 K 1,931.250 „ 1,287.500 „ 643.750 „ 400.000 „ 200.000 „ Alkalmi zenéltetésnél a zenei jogdíjak az 1925. esztendőre esetenkint számítva a következők:
