Vendéglősök Lapja, 1925 (41. évfolyam, 1-24. szám)
1925-11-20 / 22. szám
1035. november 30. VENDÉGLŐSÖK LíAPJTA 3 A vendéglősök és korcsmárosok mozgalma az italmérési törvény revíziója ellen. Uj zaklatás készül? — A korcsmárosok politikai megbízhatóságának igazolása. A Bor-, Sör- és Italmér ok Egyesülete nagy- jelentőségű mozgalmat indított az italmérési törvény új reviziójával szemben, mellnek részleteiről, mint ismeretes, a népjóléti minisztérium már tervezetet dolgozott ki. A korcsmárosok és vendéglősök több értekezleten foglalkoztak már a revízió kérdésével és az eddigi gyakorlatra való hivatkozással bizonyítani akarják, hogy a törvény revíziója s különösen a politikai és pénzügyi megbízhatóság igazolása — mely az új rendelet alaptételét képezi — a gyakorlatban keresztülvihe- tetlen. Az italmérési törvény revíziójának értelmében a jövőben minden italmérőnek igazolnia kell állampolgárságát. Ez azonban nem egyszerű formaság, amennyiben az illetékes minisztérium olyan okmányokat és iratokat követel az állampolgárságát igazoló italmérőtől, amelyet eddig csak a legritkább esetben tudtak az érdekeltek beszerezni. Déván az új rendelkezésnek egy még szokatlanabb és érdekes pontja is, mely szubjektív szempontból bírálja el az italmérési engedélyeket, amennyiben a jövőben a korcsmárosok és vendéglősök politikai és pénzügyi megbízhatóságát is igazolni kell. Arról nem is szólva, hogy a politikai megbízhatóság még nem jelenti a kereskedő biztos létalapját, lehetetlennek tartják az italmérők, hogy az eddig lefolytatott és nem éppen kesztyűskézzel befejezett revízió után most újabb politikai rostát állítsanak fel az egyébként is agyonzaklatott korcsmárosok és vendéglősök részére. A harmadik pont, amely ellen az italmérők tiltakoznak, az, mely szerint a jövőben, aki italmérési engedélyért folyamodik, tartozik folyamodványához az iparjogot csatolni. Ez a kereskedők szerint majdnem lehetetlenné teszi, hogy kellő időben nyithassák meg boltjaikat, mert az iparengedélyek ügykezelése még ma is hetekig, sőt gyakran hónapokig tart, amely idő alatt, természetesen,^^ után nem lehet korcsmárosipart sem folytatni. Végül pedig a jogutódlás kérdése az, amelyet a korcsmárosok és vendéglősök a maguk szempontjából sérelmesnek találnak. A jogutódlás a gyakorlatban azt jelenti, hogy a jövőben csak az folytathat italmérési üzemet, akinek valamelyik közvetlen elődje már italmérési engedéllyel bírt. Ennek a kérdésnek elbírálása és tisztázása azonban hónapokig eltart, mint ahogy erre éppen Budapesten volt példa, ahol egyik újonnan berendezett előkelő kávéház nem tudta teljes üzemét megnyitni, mert italmérési engedélyét majdnem két hónapig „ügykezelték". Mindezek alapján a Bor-, Sör- és Italmérők Egyesülete állást foglal az italmérési engedélyek újabb reviziójával szemben, amelyben kétségkívül bizonyos politikai zaklatást vélnek látni, mikor nem tudni milyen alapon és mérték szerint akarják a jövőben a korcsmárosok és vendéglősök politikai megbízhatóságát elbírálni. Ugyanekkor mozgalmat indított az Italmérők Egyesülete Sebeők Dezső dr. ügyész útján a fővárosi fogyasztási vám és fogyasztási adó ügyében is. A főváros ugyanis még mindig 17.000-szeres szorzószám alapján szedi be a — A cigányzenészekről a múltkoriban itt megjelent a cikkre vonatkozólag meg kell állapítanom a mai cigányzene ellen ott nyilatkozó előkelő kávéháztulajdonos két nagy tévedését: Nem áll, hogy a közönség elfordult a cigányzenétől és nem áll, hogy nincsen új magyar nóta- repertoirunk. Riviérán képzeli magát az ember ma a budapesti kávéházak pálmaligetei között. Mi sem természetesebb, minthogy a cigányzenészek sem maradhattak változatlanul. Bűnül rója fel a nyilatkozó a prímásoknak a lakkcipőt, a simára borotvált arcot és elegenciát. Hát hogy képzeli el egy fejedelmi fényűzéssel berendezett kávéház cigányzenészeit másként, mint a milliőbe illő elegáns, de diszkrét cipőben és ruhában? Mi nem tesszük, hogy jobb fizetés fejében felöltözzünk orosz, nápolyi, vagy más nációbeli muzsikusnak Mi csak megmaradunk annak, akik eddig voltunk: magyaroknak. Nem felel meg a valóságnak, hogy mi a szalonzenekaroktól zenei tudás tekintetében távol állnánk. Nem vonjuk kétségbe a szalonzenészek tudását, azonban bízvást állíthatjuk, hogy a cigányzenész, ha nem is abszolválta a zeneakadémiát, tud muzsikálni és memóriája utólérhetetlen. Szeretnénk látni azt a szalon- zenekart, amely Liszt, Puccini, Leoncavallo, Bizet és Weber stb. műveiből kotta nélkül órákon át játszik hibátlanul. Visszasírja a nyilatkozó a régi cigánynagyságokat. Igaz, hogy voltak régen híres cigányok, de vannak ma is, akik tudás tekintetében semmiben sem maradtak a régi nagy cigányok mögött. HaiifrszeriryAr. KiríUvl udvari szállítók. BUDAPEST, VII., RÁKÖCZI-ÚT no. SZÁM. ZEMEPALOTÁBAHÍ korcsmárosoktól és vendéglősöktől a fogyasztási vámot és adót, amelynek behajtása — mint ismeretes — a legutóbbi indemnitás óta a főváros hatáskörébe tartozik. A Bor-, Sör- és Italmérők Egyesülete most feliratot intézett a pénzügyminisztériumhoz, amelyben kéri, hogy a minisztérium utasítsa a fővárost, hogy úgy, mint az állami adóknál, a fővárosi fogyasztási vámot és fogyasztási adót is 14.500 as alapon szedjék be, a jelenlegi 17.000-szeres alapszámmal szemben. A régieket az idő teszi naggyá, amely őket a mi korunktól elválasztja. Úgy vagyunk a régi nagy cigányokkal, mint a politikusokkal. A meghalt parlamenti vezérekről manapság utcákat, egyetemet stb. neveznek el és míg éltek, sárral dobálták őket. Hogy haladt a cigányzene a múltakhoz képest, bizonyítja az a körülmény, hogy zenekaraink manapság nemcsak fülbemászó olasz operákat, hanem a legnehezebb hangszerelésű német, francia, angol darabokat is játsszák. A legképtelenebb állítás mégis az, hogy nincsen magyar nóta repertoirunk, mert nincs is „valamirevaló új magyar nóta évek óta". Úgy látszik az illető nem ismeri Balázs Árpád, Sándor Jenő, Fráter Lóránd, Erős Béla, Sass Náci, Ányos Laci, és Révfy stb. szerzeményeit. A magyar cigányzenész a magyar nótákban kifogyhatatlan, úgy jön az a hegedűjükre, mint az égre a csillag és úgy váltakoznak hangszereiken, mint a szivárvány színei a vízcseppben. Ahogy érdemeik vannak a magyar költőknek és színészeknek, az elnyomatás szomorú idejében a magyar nemzeti érzés és magyar nyelv ébrentartása körül, azon módon illeti elismerés a cigányzenészeket a magyar nóta hamisítatlan fenntartása miatt. Erre igen élénk bizonyság Jungerth Mihály volt revali m. kir. követ által Révaiból 1924. május 11-én Egyesületünk egyik tagjához írt levele, amelyben a többek közt a következőket írja: „Mikor megkezdtem itt a magyar kultúra átültetését, nem feledkeztem meg a zenéről sem. Első itt a népdal és ennek fenomenális inter- pretátora a cigány. Riga legelőkelőbb étterméA kávéházak, éttermek meg a cigányzene. Kozák Gábor levele egy nyilatkozatra. — Magyar cigányzenészek külföldi sikerei. IVANOVSZKY A. Budapest, Telefon József 130-35. Telefon József 130-35. csak Baross utca 84-» Szűz utca sarok.
