Vendéglősök Lapja, 1925 (41. évfolyam, 1-24. szám)
1925-11-20 / 22. szám
XXXXI. ÉyrOIiYAM 33. SZ,4m_______________________1935. NOVEMBER 30. 9 9W ■■ TEITSÉCtLO-, SZÁLLé-, KÁTÉSIPABI É« KÖZCÍAZDAiÁCil SZAKLAP M. kir. postatakarókpénzt. csekksz. 45.255 Megjelenik havonta kétszer, 5-én és 20-án Előfizetési díj félévre _ 150.000 korona AL APÍTOTTA IHÁSZ OTÖRCíI Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, IX., YIOLA UTCA 3. SZÁM Telefonszám: „József“ 2 2—81 A kávéskongresszus a legteljesebb siker jegyében folyt le ezekben a napokban. És a szállodai és vendéglősszakma képviselője megtalálta ezúttal a megfelelő hangot, amikor keresetlen egyszerűséggel üdvözölte a kongresszust a rokonszakmák nevében. Biztosította a kávésipart, hogy az önérzetes munkában megtalálja a vendéglős- és szállodásszakma részéről a teljes szolidaritást és bízik benne, hogy a közös, igazságos ügy győzni fog. 186 budapesti, 53 vidéki, 3 csehszlovák, 5 osztrák és 9 németországi kávés vett részt a kongresszuson. Nov. 11-én hatalmas ismerkedőest volt, 12-én pedig a kongresszust megtartották a Royal fehértermében. Gárdonyi József, az országos kávésszövetség elnöke nyitotta meg a gyűlést, üdvözölve a megjelenteket. Reiner Mór, a budapesti kávésipartestület elnöke a kávésipar fővárosi helyzetéről beszélt, fölsorolva a bajokat. A tarthatatlan helyzetben tiltakozik a kávésipar nevében a tej csarnokok igazságtalan versenye ellen ezek adókedvezményei miatt, továbbá a játékklubok ellen, amelyek ingyen kiszolgáltatott cikkeiket a kártyaasztalnál fizettetik meg. Mészáros Oyőző alelnök a kávésipart terhelő budapesti 22-féle adónemet ^sorolja fel. Különösen a cseh pezsgő-banderolle-rendszer előnyeit hangsúlyozza, hogy a gyárosnál róják le a pezsgőadót Az italmérési illetéket tíz-húszszorosra emelték föl, a fellebbezéskor felszólamlási bizottság ugyan ezt leszállította, de döntése máig sincs az illetékes helyen, így a főváros most is a horribilis emelést kasszálja be. Élesen tiltakozik végül az italmérési engedélyek revíziója és az adók sértő beszedési módja ellen, — mintha minden kávés, vendéglős és szakmabeli született adócsaló volna. Német Aladár (Debrecen) társelnök a kávésipar vidéki helyzetét ecseteli igen nagy hatással. Az uzsorabíróság inkviziciós fenyegetéseiről beszél s a »főügyészről", aki 1922-ben még a kávéházak réme volt. A vidéken minden hátrányosabb rendelet, törvény sokszorosan sújt, mert a vidéki hatóság, a szolgabíró, főszámvevő, tanácsos mind pápább a pápánál, ráfekszik a szakmára. A vidéki kávés dolgozik, kockáztat, de a vidéki »illetékesek" tönkreteszik az eredményeit. Egy nagy vidéki kávéházra például, amely a budapesti Opera művészeit szerepeltette népszerű hangversenyein, — 25 százalékos luxusadót vetettek ki külön, úgy hogy az előadásait be kellett szüntetnie. Az árúellátásban is hiányok vannak, de ez már a magunk hanyagságából ered, nem akarunk bekapcsolódni a budapesti kávésok árúbeszerzési központjához. Szól a nemfogyasztó és a lapelkobzó vendégek elleni védekezésről, majd arról, minő I uzsorahitelekhez kénytelenek fordulni a kávéházak, mert nincs ingó jelzáloghitel, az erre vonatkozó törvény megalkotását követeli. Beszél a kávéházi személyzet tuberkulózisáról és az állam mulasztásairól a gyógyításban. Végül érinti a »felelőtlen elemek" kényes kérdését, akik szalamandereikkel, botrányokozásaikkal és felekezeti éretlenségeikkel sok üzemnek okoztak rengeteg kárt. Szerencsére a baj múlóban van, — védekezni semmiképp sem lehetett ellene. A rendkívüli és megérdemelt tetszést aratott előadás után Ripka Ferenc főpolgármester, a kongresszus fővédnöke megjelent és üdvözölte a kongresszus résztvevőit. Utána az idegen vendégek, majd Balkányi Lajos az OMKE, Belatiny Artur a Csarnok, Purébl Győző Sipőcz polgármester nevében beszéltek, Glück Frigyes pedig a vendéglősszakma üdvözletét tolmácsolta. Kovács József alelnök az árdrágítási uzsorabírósági ügyek anomáliáit ismertette, mint a bíróság ülnöke és javasolta az uzsorabírósági 1920. évi XV. t.-c. törlését. Pallai Miksa a tanoncképzésről, szakoktatásról szólt, Bánó Dezső az idegenforgalomról, Mar- sányi Adolf a kávésipar jelenlegi szertelenségeiről, Horváth Dezső pedig a záróraügyről, zenekérdésről, táncengedélyekről. Végül Losonczi Gusztáv ismertette az árúellátásnak, Steuer Marcell pedig az üzlethelyiségek felszabadításának a kérdését. A kongresszus után 500 terítékes díszbankett volt a Royalban számos pompás felköszöntővel, másnap a budafoki Palugyay borpincéket, a Törley pezsgőgyárat, a kőbányai Polgári ser- főzőt és a Dréher csokoládé-, konyak- és likőrgyárakat tekintették meg a vendégek. A borkihágásokról. A »Vendéglősök Lapja" számára írta: dr. Csató Béla rendőrkapitány. II. Védekezés a tárgyaláson. — Enyhítő körülmények. — Fölmentés, szemle, mintavétel. A tárgyalás során azzal szoktak a felelősségre vont személyek védekezni, hogy a bort a kimérő tartályba megelőző nap este, vagy még régebben töltötték bele s így annak ereje párolgás révén gyengült. Ezt a védekezést a rendőri büntetőbíróságok nem akceptálják, mert kémiai szempontból sem áll meg. Igaz ugyan, hogy a párolgás folytán bizonyos kismérvű szesztartalombeli csökkenés előáll, de ugyanakkor sűrűsödési folyamat is történik s a bor ú. n. szárazanyagtartalmában nyer, úgyhogy alkotórészeinek °/o-os aránya alig változik és így nincs megokolva az a nagy különbség, amit a kimérő tartálybeli és a vele azonosnak vallott hordóbeli borok között a vegyvizsgálati vélemény kimutat. A másik, hasonlóan értéktelen védekezés az, hogy el nem fogyasztott, vagy visszarendelt fröccsöt öntöttek vissza a kimérő tartályba. Ez, kérem, már magában megállapítja a borhamisítást, mert tilalmas dolog, azonban rendszerint még nem is felel meg a valóságnak. T. i. a vizezés arányszáma oly magas, hogy azt néhány fröccs beöntésével nem lehet megmagyarázni. Elismerem: leggyakrabban a személyzet (csapos) hamisította meg az illető bort s erről a tulajdonos mitsem tud. Kétségbeesetten tiltakozik a gyanú ellen. De ahol nincs személyzet? Kár ilyenkor a kétségbevonhatatlan tényeket tagadni, akkor, amikor a töredelmes beismerés lényeges enyhítő körülmény. Akkor helyesebb ezt a perbeli előnyt kihasználni, más enyhítő- körülményeket is felsorakoztatni, így a büntetlen előéletet, nagyszámú családot, a rossz üzletmenetet, az üzlet kis forgalmát stb. Ugyancsak rosszul teszi az illető, ha valamelyik családtagját is belekeveri a dologba. Pl. azt mondja a tárgyaláson, hogy távollétében a felesége | hozta forgalomba a kifogásolt italt. Csak azt éri el vele, hogy úgy őt, valamint az illető családtagját is megbüntetik s így még növeli a bajt. A bortörvény 45. §-a ú. i. kimondja, hogy a tulajdonos (munkaadó) akkor is felelősséggel tartozik, ha a borkihágást beleegyezése vagy elnézése folytán alkalmazottja követi el, vagy ha alkalmazottjának köteles ellenőrzését elmulasztotta. Ez egy igen súlyos rendelkezése a törvénynek. Miután ily esetekre nézve a törvény külön enyhébb büntetéseket rém tartalmaz, önként következik, hogy az eredi büntetési tételek alapján büntetendő. A rendőri büntetőbíróság ily esetekben rendszerint enyhébb büntetéseket alkalmaz, azonban nem mellőzheti el a hírlapi közzétételt és az italmérési jog megvonása iránti eljárás céljából a jogerős ítéletnek az illetékes m. kir. pénzügyigazgatósággal való közlését. Természetes, hogy a pénzügyi hatóság a saját hatáskörében jár el a továbbiakat illetőleg s megfontolás tárgyává teszi, hogy a fennforgó körülmények elég jogalapot adnak-e a jog elvonásához. Hogy elmulasztatott-e a köteles ellenőrzés, vagy sem: a bíróság szabad mérlegelése alá tartozik. Itt tág tere nyílik a védekezésnek és bizonyításnak. Számtalan olyan körülmény állhat elő, mely az üzlettulajdonost korlátozhatja az alkalmazottai fölött az ellenőrzés gyakorlásában. így az üzlettől való megokolt távoliét, haláleset, betegség vagy más valamely családi körülmény. Oly túlnyomó enyhítő és mentőkörülmények foroghatnak fenn s bizonyíthatók, hogy azok igazolása esetén a rendőri büntető- bíróság felmentő ítéletet hoz, vagy a büntetést feltételesen felfüggesztheti. A büntetés feltételes felfüggesztése azt jelenti, hogyha az elmarasztalt személy egy éven belül újabb ilyen bűn»
