Vendéglősök Lapja, 1925 (41. évfolyam, 1-24. szám)
1925-11-05 / 21. szám
XXXXI.ÉyF«LYAM 31. SZ4m____________________1035. NOVEMBER 5. r rr ■■ TINDÉfiLé>,SKÍLLé>, KÁVÉKIPABI Él KÖZ6A2BAIÁCÍI SZAKLAP M. kir. postátakarékpénzt. csekksz. 45.255 Megjelenik havonta kétszer, 5-én és 20-án Előfizetési díj félévre _ 150.000 korona AJLA PÍTOTTA: IHÁSZ CI¥ÖR«¥ Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, IX., VIOLA UTCA 3. SZÁM Te 1 efonsz á m : „József“ 22 — 81 Engem szeress a címe annak az érdekes színdarabnak, amely most Budapest egyik legnagyobb színházának a szenzációja. Nekünk, vendéglősöknek a színészekkel igazán legtöbbször csak kellemetlenségünk volt eddig, azért valójában nem szívesen foglalkozunk a festett világgal. De ez a darab mégis megérdemli, hogy a szakma különös figyelemmel forduljon feléje. Ez az új „vendéglős színdarab* — az a vígjáték, amely végre az irodalomban és a színpadon is megadja a megfelelő helyet a vendéglős-életnek. Óriási lépést jelent ez előre a köznépszerűségben a mi szakmánk számára — s az írója, Földi Mihály, az egész szakma osztatlan elismerését érdemelte ki. Mert elődei, a vígjáték- és nép- színműírók, meg a parasztdarabok ünnepelt szerzői eddig nagyon mostohán bántak el a vendéglősökkel a jeleneteikben. A színpadokon a magyar darabokban csak akkor szerepelt a csapiáros vagy vendéglős, amikor a söntés farácsai mögé kellett elbújnia, mert a betyárok vagy a parasztok összeverekedtek, vagy rombolni kezdtek. Ő volt eddig a tolvajok orgazdája, a hamis bort keverő csaló, ő jegyzett fel krétával tömérdek odalopott keresztet a kocsmaajtó táblájára, a mulatók rovására. Csalt, hamisított, gyáva volt és uzsorás, a közönség nevetett vagy bosszankodott rajta, mindenesetre azonban csak rossz szerepben látta, így önkéntelenül is megtanulta lenézni és gyűlölni. Földi Mihály rehabilitálta — nem a mi szakmánkat, annak nem volt rá szüksége—, de a magyar íróvilágot ezzel a darabjával. Nem szerepelteti a közismert kurtaviga- nójú korcsmárosnét, aki mindig kacér és odavan a legényekért. Pedig Petőfi óta, aki a Hortobágyi csaplárosné-ban és a „szemérmetes Erzsók-b&x\“ megteremtette a kikapós vendéglősnét, amelyet azóta hazugul általánossá tett az írói lemajmolás,— szinte nem is ismert más vendéglősné-fajtát az irodalom. Földi a vendéglős-életet úgy adja, mint egyszerű, de kedves emberek bajait, küzdelmeit, reményeit és játékát, az alakjai nem ellenszenvesek, sőt rokonszen- vet is ébresztenek néha. És ahogy a nagy restaurant lekonkurrálja a kis vendéglőt, az csakugyan szomorú valóság, — bár a | színdarabban víg házasság és összeolvadás lesz a vége. Bizony furcsa dolog, hogy a mi becsületes, nagy szakmánknak örülnie kell, hogy végre akadt egy magyar író, aki nem gyáva csalóknak, orgazdáknak és kikapós cafatnépnek állítja a színpadra a mi embereinket, — de így van. És nekünk, akik ellen a napisajtó éppúgy, mint egyes fölöttes hatóságaink olyan nagy szeretettel uszítják a közvéleményt és költik rossz hírünket, — ünnepnapunk, hogy végre nem taposnak belénk a közönség mulattatására, hanem meglátják a szakmánkban az érdekes emberit, a kedveset, a figyelemreméltót. Még abban is megfelel a valóságnak a színdarab, hogy „kontárkodás11 is történik benne, a csaposlegény vedlik át a hatalmas restaurant vendéglősévé s Mindazoknak, akik az italmérést élethivatás- szerííleg űzik, eminens érdeke, hogy az erre vonatkozó törvényekkel és törvényes rendelkezésekkel teljes mértékben tisztában legyenek. Ez azonban éppen úgy közérdek is és ez vezérel abban a szándékomban, hogy a bor előállításának, kezelésének és forgalmának szabályozásáról és a borhamisítás tilalmazásáról szóló 1924: IX. t.-c., valamint az erre vonatkozó végrehajtási (62.000/1924.—VIII. F. M. számú) és egyéb rendeletekben foglalt és főkép az itt említett érdekkört legközelebb érintő kérdésekkel a törvény életbeléptetésétől (1924. július hó 19-től) leszúrt tapasztalatok alapján gyakorlati szempontokból foglalkozzam. Mi magyarok túltermelésünk folytán jelentős feleslegeinkkel borkivitelre utalt ország vagyunk. Nem kell tehát különösebben magyaráznom, hogy mily hatalmas nemzetgazdasági érdekeink fűződnek borunk mennyiségéhez és minőségéhez. Higyjék el, Önöknek is életbevágóan fontos, hogy mennyi és milyen bort mérnek ki. A hamisítás következtében mennyiségileg megnövelt és minőségileg leronfott bor kiárúsításával lehet ugyan pillanatnyilag jogtalan és csalóka hasznot elérni, ez azonban egyértelmű a lassú üzleti öngyilkossággal. Az ilyen alapokra fektetett üzlet vaskövetkezetességgel lezüllik. Ellenben a jó bor híre futótűzként terjed, szájról-szájra jár. A fogyasztók messziről odavándorolnak és mi már sok szép fellendülést tapasztaltunk ennek következtében. Ne feledjék, hogy az előadott üzleti szempontokon kívül a szigorú törvény pallosa is a tilosba járók feje fölött függ. Mert ez a bortörvény a szakmabeli vendéglősné kisüzemét elsöpri a konkurrenciájával. Az azután, hogy a vendéglősnét feleségül is veszi, az már kevésbbé sűrűn esik meg a való életben, de ez is megtörtént már, annyi bizonyos. Mindenesetre föl kell hívnunk a szakma figyelmét a dologra. Végre egy író, aki embereket vett észre a szakmánkban, nem komédiásfigurákat, hazug papirbohócokat, teli aljassággal. Sajnos, az ellen tehetetlenek voltunk, hogy az írók felületessége és léha Ielkiismeretlensége évtizedekig a korcsmáros és vendéglős goromba, ostoba vagy csaló és gyáva alakjaival vadásszon a közönség nevetésére. Több más szakmabeli ipar is van, amely állandó és meg- okolatlan gúny vagy igazságtalanság tárgya az írók előtt. Reméljük, ezentúl másképpen lesz nálunk is. éppen az érintett fontos érdekekre való tekintettel igen súlyos büntetési rendelkezéseket tartalmaz. Az általános büntetőtörvények csak a legsúlyosabb esetekben rendelkeznek a hivatalvesztés, vagy a foglalkozástól való eltiltás iránt. A bortörvény azonban a súlyosabb kihágási (borhamisítás és hamisított bor forgalombahozatala) esetekben mint járulékos büntetést parancsolólag (imperative) írja elő az italmérési jog megvonását Ezt azon ráció alapján teszi, hogy miután az italmérési jog állami engedélyen alapszik, az vissza is vonható. Az egyéb borkihágási esetekben is tetszőleges (alternatív) rendelkezése van, mert a jogerősen elitéltektől a jog megvonható. Azért tüzetesen tudni kell, hogy mit tilalmaznak a fennálló rendelkezések. A törvényekkel élni kell tudni, hogy azok büntetései elkerülhetők legyenek. Az 1924: IX. t.-c. 7. §-ában tüzetesen fel vannak sorolva azok az anyagok, melyeknek a musthoz vagy borhoz hozzáadása, vagy kezelésükhöz való felhasználása tilos. Tapasztalatból tudom, hogy leggyakrabban vízzel és saccharinnal szokták hamisítani a bort. Főképp azonban vízzel. Úgylátszik ez a legegyszerűbb, legolcsóbb és — legkönnyebben felfedezhető módja. Vizet legritkább esetben öntenek a hordóbeli borokhoz. Ilyen nagymennyiségű italt nem rontanak meg és amellett a felfedeztetés veszélye is állandó volna. Csak a kimérésre előkészített italt szokták felhígítani. Hogy milyen mértékben ? A hamisítások általában 10—20°lo körül A borkihágásókról. A „Vendéglősök Lapja« számára írta: dr. Csató Béla rendőrkapitány. I. Borhamisítás és hamisított bor forgalombahozatala.
