Vendéglősök Lapja, 1925 (41. évfolyam, 1-24. szám)
1925-08-20 / 16. szám
XXXXI. ÉVFOLYAM 16. SZÁM 19*5. AUGUSZTUS 30. YEIVDÉGLŐ-, SZÁLLÁ-, KÁYÉÜIPABI ÉH EÖZGAZDAHÁEI SZAKLAP itt. kir. postatakavékpéuzt. csekksz. 45.255 Megjelenik havonta kétszer, 5-én és 20-án Előfizetési díj félévre _ 150.000 korona AL APÍTOTTA : IHÁSZ «YÖKGY Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, IX., YIOLÁ-UTCA 3. SZÁM Telefonszám: „József“ 2 2—81 Szent István napján, amikor mindenki ünnepel, nem szokás ügyes-bajos dolgokkal törődni, de a mi szakmáinknak annyi a bajuk, hogy bőven jut belőlük a legnagyobb ünnepekre is. így most is kell, hogy foglalkozzunk a legégetőbb problémáinkkal. A magyar-osztrák tárgyalás megszakadt. Még augusztus elején folytak ugyan a gazdasági megbeszélések, de eredmény nélkül s mivel a további eszmecserére már alap nem volt, a magyar kiküldöttek hazajöttek. Magyarország megbízottjai kérték a gyümölcs- és főzelékfélékre vonatkozólag a teljes vámmentességet, a szőlő szabad bevitelét Ausztriába stb., ezzel szemben felajánlották vagy 30 különböző osztrák iparcikknek 5—10%-os vám ellenében való beengedését. Még más lényeges differenciák is voltak. Egész közgazdasági életünket, de különösen a mi szakmánkat is erősen érinti ez a kérdés. Meg kellett volna kötni a provizóriumot. Ezt kívánta volna a gazdasági életünk imminens érdeke. Mert az így létrejöhető exportból nemcsak friss pénz került volna a gazdasági élet petyhüdt ereibe, hanem minden kilátás meg lett volna arra, hogy az iparcikkekben is nagyobb olcsóbbodás következzék be, a vámok leszállítása és így egy egészséges konkurrencia lehetőségei útján. Ezzel nem azt mondjuk, hogy iparunkat a kormányzat ne védje és támogassa, de az oltalmazásnak sohasem szabad túlmenni a lehetőségek és a célszerűségek határain. Ha a megegyezés létrejött volna, akkor egyéb termékeink kivitele is méltányos feltételek mellett pótegyezményben biztosítható lett volna. Hogy mást ne említsünk, elintézhető lett volna a bor értékesítésének nehéz problémája. Bár az idei borterméshez fűzött igen vérmes remények, a zivataros, esős időjárás következtébeni peronoszpóra, oidium, zöldrothadás stb. miatt, kissé alább szálltak, azonban még mindig kielégítők és jók. A szőlősgazdák tekintélyes részének pincéje még telve van a tavalyi bortól. A kormány balkezes gazdasági politikájának jóvoltából ez a folyékony magyar arany, ami a kvalitás szempontjából a világ legjobb borai mellett sem marad le, értékesíthetetlen volt. Az egészséges export- lehetőségek biztosításának elmulasztása pedig nemcsak azt jelenti, hogy horribilis összegektől könyelműen megfosztatott a gazdasági életünk, hanem exportunk jövő lehetőségeit is fundamentumaiban támadja meg, amennyiben a silányabb, de olcsóbb, külföldi borok nagy általánosságban és majdnem minden konkurrencia nélkül verik ki borainkat piacaikról. Itt az őszi szüret. Nagy a hordó- és a pénzhiány, a pincékben tároló bor rendes értékesítése pedig majdnem lehetetlen. Szüret után, ha csak a viszonyok egészségesebb irányban nem tolódnak el, be kell hogy következzék egy olyan katasztrofálisnak mondható áresés, ami a gazdasági életünk betegségét fogja bizonyítani és amin igen sokan elvérezhetnek — ártatlanul. Ugyanekkor a vendéglősök készletei szintén számottevőek. Ezeket a készleteket magas áron vásárolták, drágán kezelték eddig, úgyhogy itt sem rózsásak a perspektívák, dacára a leggondosabb kereskedői óvatosságnak. Amíg nem késő, meg kell a kormánynak az újabb tárgyalásokat kezdeni és, ami még fontosabb, sikerrel be is fejezni. Ennek azonban egy előfeltétele van: a tárgyalásokat ne csupán miniszteri tisztviselők folytassák le, hanem vonjanak a tanácskozásokba hozzáértő, komoly szakembereket, akik a gazdasági élet ismeretének birtokában mérlegelni tudják a lehet és nem lehet mindennél fontosabb megállapításait. Fölülvizsgálják a vendéglői, kávéházi és éttermi árakat? A szakma ellen fordítják a kormányt és a közvéleményt a napisajtó féktelen izgatásai. — Erélyesebb intézkedéseket a rágalmak ellen ! Az a nemtörődés, amellyel szakmáink budapesti központi érdekképviseletei — bizonyára nem rossz szándékból, inkább lekicsinylésből — hagyták a napisajtót garázdálkodni és izgatni valótlan, meg tendenciózus közleményeivel a szakma ellen, alaposan és gyorsan megbosszulta magát. Nemcsak a mindig és mindennel elégedetlen közvéleményt, hanem a kormányt is sikerült már a mi szakmáink ellen fölhangolni. Vass népjóléti miniszter, mint a távollevő miniszterelnök helyettese, aug. 17-én rendeletet tervezett meg egy bizottság gyors szervezésére és akcióba lépésére. A bizottság egyetlen dolga lesz az összes szállodai, vendéglői, kávéházi és éttermi árak föl ül vizsgálata. Kormánykörökből eredt közlés szerint a miniszterelnökhelyettesnek az a kívánsága, hogy úgy a szállodai, mint a vendéglői árak — az élelmicikkek áraival együtt legalább 30—40 százalékkal csökkenjenek — és erre az első lépésként ezt a vizsgálatot látja szükségesnek. Egyáltalán nem félünk ettől a vizsgálattól, amelynek meg kell cáfolnia a szakmáink ellen szórt rágalmakat. De erősen sértő ez a föltevés, hogy a drágaságnak mi vagyunk az okai, a mi szakmáink, hogy mi zsaroljuk és uzsorázzuk ki a közönséget. Reméljük, hogy a vizsgálat nem lesz rosszakaratú, sem rosszhiszemű, de épp úgy súlyos sérelem, mint aminő az lenne, hogyha valami mulatságon történt tolvajlás alkalmával egyedül csak a mi zsebünket akarnák kikutatni, sejtetve, hogy mi vagyunk a tolvajok. Egyelőre be kell várnunk a fejleményeket. De szükséges a szakmák vezetőségeit ismételten figyelmeztetnünk és felelősekké tennünk a szakmát a sajtóban ért és megtorlatlan támadások miatt. A «Pesti Hírlapiban legutóbb megjelent ez a közlemény: Tisztelt Szerkesztő Ur! B. lapjának, a Pesti Hirlap-mk f. évi augusztus hó 4-én megjelent száma „Hiába esett le az ára, még sem olcsóbb“ címmel támadó cikket közölt a vendéglősség ellen. A vendéglősséget úgy állítja be, mintha a sörgyárak hektoliterenként tett 20.000 koronás árcsökkenését a sörárakban, a pékek árcsökkentését a péksüteményeknél tudomásul sem vették volna és ma is ugyanazokat az árakat számítják a vendégeknek, mint az árcsökkentés előtt. Mi a „Budapesti szállodások és vendéglősök ipartesiülete«, mint a fővárosi vendéglősök összességének érdekképviselete, nem hagyhatjuk figyelmen kívül felhívni tisztelt Szerkesztő Úrnak figyelmét arra, hogy b. cikke tévedéseken alapul, amennyiben a valóságos helyzet az, hogy vendéglőseink nemcsak hogy az árcsökkenésnek megfelelőleg, hanem még nagyobb mértékben is' lejebb szállottak söráraikkal, úgyannyira, hogy ma az árcsökkenés előtti sörárakkal szemben — bár a csökkenés hektoliterenként csak 20.0C0 koronát jelent — mégis poharanként 500 koronával olcsóbban mérik söreiket vendéglőseink. A pélfcütemények elárusítása terén ugyanezen helyzet érvényesül. Ma már vendéglőseink 750—800 koronáért adják péksüteményeiket. Azon reményben, hogy tisztelt Szerkesztő Ur jóakaratulag tudomásul veszi helyreigazító sorainkat s tisztes iparunk érdekében b. lapjának legközelebbi számában annak helyt ad, maradtunk illő tisztelettel geszey elnök. Amikor nagybetűs, hasábos cikkek támadják a szakmát,, ezt az apróságot észre se veszi a közönség. És nem ezt a hangot követeli a támadókkal szemben a szakma! Erélyt! Hitelrontást, kártérítési sajtópereket, akkor csönd lesz hosszú időre. Keszey Vince, az üzletember, aki higgadt és csöndes, nyilatkozhatik ilyen alázatosan, ha önmagáról vagy saját üzletéről van szó — de itt: a Szövetség és Budapest összes vendéglői nevében kellett fellépnie mint elnöknek! Sajnálattal látjuk ismét, hogy erre nincs meg a kellő erélye, amikor megcirógatja azt a kezet, amely korbáccsal vágott végig rajtunk!
