Vendéglősök Lapja, 1925 (41. évfolyam, 1-24. szám)
1925-08-05 / 15. szám
XXXXI. É »’FOLYAM 15. SZÁM 1035. AUGUSZTUS 5 VES»É«Lé-,8KlLLé-, KÁVÉ8IPABI ÉS KÖZCíAKDASÍCíI SZAKLAP M. kir. postatakarékpónzt. csekksz. 45.255 Megjelenik havonta kétszer, 5-én és 20-áu Előfizetési díj félévre _ 150.000 korona AL APÍTOTTA : IHÁSZ G¥ÖHG¥ Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, IX., YIOLÁ-UTCA 3. SZÁM Telefonszám: „József“ 2 2 — 81 Vendéglők, kávéházak túltengése, túlszaporodása mostanában az a legfontosabb tényező, amely úgylátszik, kezdi lekötni a közvélemény figyelmét a valósággal mindenben ellenkező hamis beállításban. Nap-nap után halljuk és olvassuk részben a megbotránkozásnak, részben pedig az alig eltitkolt irígykedésnek a hangján annak a megállapítását, hogy a vendéglők és kávéházak lassankint visszaszerzik a békebeli számukat és fontosságukat is a magyar életben. Mi magunk voltunk az elsők, akik szóvátettük annakidején ezt a tünetet, jó idővel azelőtt, még pedig az akkori gazdasági helyzetet mérlegelve, nem helyeslő módon, hanem inkább figyelmeztetőleg. És a szakma néhány kotnyeles lapján kívül, amely jónak látta ezt támadásra felhasználni ellenünk, maga a vendéglős és kávés szakma osztatlan helyesléssel fogadta akkori megjegyzéseinket. Mi voltunk az elsők, akik rámutattunk az új alapítások akkori veszedelmeire. Mert nemcsak a befektetett tőkék forogtak kockán, hanem egyéb, nagy és közös érdekek is. A közönség elkényeztetése, az erős és oktalan konkurrencia által a biztos ráfizetésig levert árak, a kártékony fényűzésbe hajszolás, attrakciók keresése és ezer más, ami kirántja a szolid alapot a mi mindig szolidnak és az igazi, belső szükségletek után igazodónak ismert iparunk alól. Figyelmeztettünk akkoriban a közönség követelődző hajlamaira, a széthúzás veszedelmeire. Ma már lassan-lassan fordulóban van a helyzet. Sajnos, nem úgy, hogy iparunk számára elérkezett volna a fellendülés ideje. « Ettől még távol vagyunk. De annyi bizonyos, hogy a gazdasági mélyponton túlestünk és az újjáéledés felé induló ország gazdasági életében csak azok a szakmák foglalhatják el őket megillető régi helyeiket, amelyek jókor elkészülnek az új viszonyok elé. És ma már nem tudjuk helyteleníteni az új alapításokat, a vendéglői és kávéházi szakma meginduló terjeszkedését, amellyel megint elfoglalja Budapesten és a vidéken a legforgalmasabb, legszebb helyiségeket. A konkurrencia bizony éles és heves lesz még egy darabig, amíg közönség nem nő az új üzletekbe is, de a helyzet se nem kétségbeejtő, se nem aggasztó, amíg mértéket tart a népesség arányaihoz képest. A gazdasági helyzeten kívül divattá kezd lenni, hogy kulturális okokból is támadják ezt a terjeszkedést. Azt írják, hogy könnyűvérűvé, frivollá, dologta- lanná neveli a népet a sok-sok vendéglő, kávéház. Az álszenteskedő és nevetséges felszólalások ellen elég annyit megjegyeznünk, hogy a magyar gazdasági vállalkozási kedv szülőhelyei mindig a mi szakmánk üzletei voltak, ezek adták meg a munkára a kedvet, az ötletet a sűrűvérű és nehezen mozduló magyarságnak, innen származtak a munkaalkalmak már a békeidőben is. Ami pedig a kultúrát illeti, — alig ismerünk olyan írót, festőt, zenészt, szobrászt, színészt, akinek ne a mi fehér asztalaink lettek volna a kedvencei, az ihletadói. Sose féltsék a magyar életet a mi terjeszkedésünktől a baglyok és a varjak, hiszen biztosra vesszük, hogy az ellenünk támadó felszólalások és írások is ott születtek meg valahol valamelyik zenés kávéházi, vagy korcsmái asztalka jótékony homályában! A fényíízési adót elengedik a zenétien helyiségeknek. E hétre ígérték a módosító rendeletet. — Ankét a pénzügyminisztériumban. Sok küzdelem, kevés haszon. A fényűzési adó elleni hosszú küzdelemnek igen sokat jelentő, bár tulajdonképpen nem nagy anyagi jelentőségű fordulatáról adhatunk most hírt. Megtörtént az első rés-ütés ezen az igazságtalan adónemen, ezentúl nem lesz az ebéd és a vacsora államilag büntetendő fényűzés azok számára, akiknek még háztartásuk sincsen, tehát a vendéglőkre, korcsmákra szorulnak. A vidéki agilis szakmai egyesülések, valamint a budapesti ipartestület is egyre sürgették a mi kezdeményezésünk nyomán a fényűzési adó eltörlését. A fényűzési adó ellen írt memorandumokkal már évek óta fűtöttek a pénzügyminisztériumban, amikor végre az idén lehetővé vált ennek az adónemnek a letörése is. Csilléry Zoltán min. tanácsos, az adóügyi útmutató hivatal vezetője ankétot hívott össze e hó 1-re a pénzügyminisztériumba, ahol a vendéglősök képviseletében Gundel Károly jelent meg több szakemberrel. A tanácskozás órák hosszat tartott, meghallgatták a vendéglősök előadott kívánságait, de csak a legminimálisabb mértékben honorálták. Csilléry Zoltán min. tanácsos végül a minisztérium nevében kijelentette, hogy nem zárkózik el az ejől, hogy azokban a polgári vendéglőkben, ahol zene nincs, eltörölje a tízszázalékos fényűzési adót. A vendéglősök képviselői egyelőre ezt az engedményt is megnyugvással vették tudomásul. Csilléry miniszteri tanácsos most referált erről Búd pénzügyminiszternek s remélhető, hogy már ezen a héten megjelenik a rendelet, amely a zene nélküli polgári vendéglők tízszázalékos fényűzési adóját eltörli. Hogy őszinték legyünk, az engedmény nem túlságosan nagy, dehát a semminél mégis csak több valamivel. A közönség annyira rákapott a zenére, hogy ezt szinte megköveteli már a főzelék-feltét mellé is, a nagy átlagot tehát az engedmény nem fogja érinteni. Más kérdés aztán, hogy a közönség a 10 százalékos olcsóbbodás miatt hajlandó lesz-e jobban látogatni a zenétien helyiségeket, vagy tovább is makacsul megmarad az 5 deka töpörtyű — kétezerért kenyér — vacsorák elfogyasztása mellett. Mindazonáltal az elért eredmény elvi jelentősége nem kisebbíthető és ezt is örömmel kell fogadnunk, mert igazán nem kényeztettek el eddig felsőbb körök az engedményeikkel. Mértékhitelesítési díjszabás. Augusztus hó 1-től a mértékek hitelesítési és mértékvizsgálati díj szabása a következő: Ürmértékek: 1 hl.-s 20.100, 50 1.-től 10 1.-ig 13.000, 5 1.-től 2 1.-ig 6800, 1 1.-től 1 centiliterig 2600, folyadékmérő eszközök 17.000, tejeskannák 1 1.-től 5 1.-ig 3400, tejeskannák 5 1.-től 10 I.-ig 6800, tejeskannák 10 literen felül 11.900 korona. Súlyok: 50 kg.-tól 10 kg.-ig 6800, 5 kg.-tól 50 dkg.-ig 3400, 20 dkg.-tól 1 kg.-ig 2100, 500 mg.-tól 1 dkg.-ig 1700, karátsúlyok drb.-ként 3100 korona. Mérlegek: 5 kg. terhelhetőségig 10.200, 20 kg.-ig 1700, 100 kg.-ig 34.000, 200 kg.-ig 51.000, 500 kg.-ig 68.000, 1000 kg.-ig 85.000, 3000 kg.-ig 102.000, 8000 kg.-ig 136.000, 15000 kg.-ig 255.000, 40000 kg.-ig 510.000 korona. Billentyűmérlegek hitelesítése az árak másfélszerese. Önműködő egyenlőkarú rúdmérlegek: 20 kg.-ig 204.000, 100 kg.-ig 2/2.000, 200 kg.-ig 374.000, 300 kg.-ig 476.000, 400 kg.-ig 573.000, 500 kg.-ig 680.000 és ezen felül minden megkezdett 100 kg. után 68.000 korona. Szabad a konyak és a sampányi elnevezés. A brüsszeli kereskedelmi kamarai kongresszus két napon át foglalkozott az úgynevezett „területi" védjegyek ügyével, amely Magyarországot is igen közelről érdekli. Az ipari tulajdon védelmének javaslatába a franciák egy pontot óhajtottak bevétetni, amely kizárólagosságot biztosít a cognac, champagner, Camembert és más hasonló szavak kereskedelmi használata számára. Ezt a pontot a többi állam képviselői, főleg az amerikaiak és olaszok igen erősen megtámadták és sikerült nekik teljes törlését keresztülvinni. A magyar kiküldöttek közül Gratz Gusztáv, Auer Pál, Tonelli Sándor vettek élénkebb részt,
