Vendéglősök Lapja, 1923 (39. évfolyam, 1-24. szám)
1923-04-21 / 8. szám
6 VENDÉGLŐSÖK LAPJA , .. ... n /. /^c/c' '/coz/>or?7///iocia=tuud£tjc>c^l. /; ‘ ‘ i c/. 7./ A béremelés iparunk romlását okozza. Nem a küzdelemhez szükséges erő hiánya, sem a reményvesztett kétségbeesés, hanem a kárba- veszett igyekvések feletti keserűség érzete kényszerít bennünket arra a megállapításra, hogy ipari életünk hosszú évek óta húzódó válsága annyira megérett, hogy anyagi helyzetünkben a feltart- hatatlan romlás vette kezdetét, amelynek méretei egyelőre beláthatatjanok ugyan, de eredménye már nem ismeretlen előttünk. Ha végignézünk az utolsó három esztendő gazdasági életén, a mi ipari tevékenységünk megvilágításában, látni fogjuk, hogy a most beállott romlásban nem találjuk meg az előhívó okok között, a mi hibáinkat. Nem hanyagoltuk el üzleteinket, nem láttak bennünket a börzén vagy a lóversenyeken; nyerészkedési vágyunk tulhajtottsága nem tette üzleteinket megfizethetlenekké, árdrágítás nem nép- telenitette el helyiségeinket. Nem szereztünk házakat, nem járunk autókon, iparunk vezetői közül sem találunk senkit a bankok vezérkarában vagy az exportüzletek hiénái között. Kora reggeltől késő éjszakáig oda vagyunk kötve üzleteinkhez és mégis részesei vagyunk annak a rettenetes elkeseredésnek, amelyet ma a dolgozó milliók éreznek, akik ma már nemcsak érzik, de tudják is, hogy ebben a korban a munkából nem lehet megélni. A néhai vendéglős-dinasztiák mai fiai, akik dolgozó atyáik 30—40 évi munkája után fennmaradott vagyonukat megőrizni, iparunkat fejleszteni eddig képesek voltak, ma már exisztenciális gondokban ülnek nyakig és tehetetlenül nézik a gyengébb kezek letörését; a temetések gyakorisága már iparunkban az a látvány, hogy virágzó üzletekből lettek bankok és ékszerüzletek, ruhaboltok és más merkantilista jellegű vállalatok, mert ez a pár utolsó esztendő az ipar agyoncsapásának nyomaival van telve. Ennek a leromlásnak okai pedig nem bennünk vannak, hanem rajiunk kívül, sőt felettünk állanak. Elszegényedésünk, forgótőke hiányunk lassan há>- ladott a teljes pénztelenség felé, legfőbb ellenségünk a termelés folytonos árdrágítása volt, amelynek be nem kalkulálható többlétét nem háríthattuk át a fogyasztásra, mert azt a közönség nem bírta volna elviselni, — tehát ez a többlet felette nyugvó pénzünket és kikezdte, sőt a maga számára vette igénybe forgótőkénk tekintélyes részét. Ez a pénzbeli vereségünk odajuttatott bennünket,, hogy lerongyolódott leltárunkat nem bírjuk kiegészíteni, majd azt vettük észre, hogy nem tudunk készleteket tárolni, ami pedig az árdrágítás elleni küzdelem egyetlen védőeszköze, végül pedig odajutottunk, hogy a számláinkat sem tudjuk, pontosan fizetni, eladósodunk. Ezeket a sebeket egyedül a termelésnek köszönhetjük és annak a politikának, amely a termelők határtalan pénzőrületét meg nem fékezte. Számtalan alkalma volt ipari érdekképviseletünknek arra, hogy a hivatottakat meggyőzze a termelés áremeléseinek iparunkban a közönségre való áthárítása teljes lehetetlenségéről; be volt már sokszor bizonyítva, hogy ezt a többletet a magunk zsebéből viseltük, ami végre is romlásunkat okozta; jóllehet, már nem mi vagyunk az árdrágítók, mégis sanyargattak bennünket Árvizsgáló. Bizottsággal, uzsorabirósággal, botbüntetési törvénnyel, ame'y intézményeknek a mi körünkben nem akadt annyi dolga, mintha hatáskörük a búza uraira is kiterjedt volna. Minden elméleti értékű megállapításnál nagyobb bizonyító ereje van annak a ténynek, hogy elszegényedésünk és ezzel ipari hanyatlásunk első oka a termelés árdrágítása és a vele szemben való fellépés hiánya, dédelgetése és politikai szükséggé való felavatása vol. A minden védtelen emberek és osztályok reményével mi is vártuk a dolgok jobbrafordulását, de segítség helyett romlásunkat újabb tényezők vitték előre. Anyagi tönkrejutásunk útja rendeletekkel van kikövezve. A forgalmi-, fényüzési-, a közvetett és egyenes- adók, járulékok, illetékek, fuvarok, közüzemek, szállítási eszközök mérhetetlen növekedései, drágulásai, terhei földiesujtottak bennünket. Nem személyekről szólunk, de a vigasztalan gazdasági tönk széléről kiáltjuk azzal az elkeseredéssel, amelynek már minden mindegy, hogy az 1923. évben reánk háruló közterhek és az azok nyomán járó általános drágaságban támolygó társadalom koldussága az iparosos^Já'yokat fizetésképtelenné' tette — és-~ezért valakinek felelnie kell! Mi nem politizálunk, mert az ipari érdekek a mai politikából kiest-ek, amiben maguk is hibásak, de számpnkérjük romlásunkat azoknak a lelki - ismeretétől, akik eddig konszolidációztak, hogy a végén, — hisszük, hogy ők is a végét járják, — Bárminő gyártmányú Szurok tavitasa Villamos borszivattyuk, pincegazdasági gépek javítása. FRANK és BERfiER BUDAPEST BS IRODA: Vili.. Bezerédy-utca 3. Telefon : József 74—0ő. GYÁR : X., Liget-utca 22. szám. Telefon : József 60— 09.
