Vendéglősök Lapja, 1923 (39. évfolyam, 1-24. szám)

1923-02-20 / 4. szám

A szőlőbírtok gazdasági helyzete. Az a harc, amelyet az utódállamok, tót a többi : exportállam is megindított a magyar borok bevi- ! tele ellen, a magyar bortermelés teljes vereségével I végződött és külkereskedelmi politikánk tehetetlen ! passziviátása mellett a szőlőbirtok gazdasági csődjét ! eredményezte. Még alig 2 éve, hogy boraink legnagyobb ré- i szét exportálták Cseh-, Lengyel-, Németországba, ! Ausztriába, Svájcba, Hollandiába, mig ma kivitel- j ről alig lehet beszélni. Leszámítva az 1922-iki termést, minőségileg j olyan boraink termettek az utolsó években, aminő- j két már régen nem láttunk s ezekből, főleg az j 1921. évi kitűnő borokból a termés háromnegyed j része a belföldi fogyasztás terén talál csak piacot. I Boraink itthon vannak, nagy kárára a gazdáknak; , és kereskedőknek 'és elértük azt, hogy mig ma az a liszt, amelynek békeára 36 fillér volt _a boltokban, ma 200 koronába kerül, mig a kitűnő 1 koronás bor csak 150 koronát tud elérni. Tekintve pedig azt, hogy a szőlőmunkáltatas költségei a «más munkák dijainál tartanak, a>nyers­anyagok is a többi árakhoz drágultak hozzá, a bort sem lehet eladni, egész természetes lett az a szomorú következmény, hogy a bortermelés vál- j ságba, a szőlősgazdák pedig adósságba jutottak. Az érdekeltek gyűlést tartottak, elpanaszolták ba- ! jaikat és elhatározták, hogy a kormánytól kémek j orvoslást és egyben jelentős segitséget. A kíván- j Ságokat memorandumba foglalták és felkeresték S vele az . illetékes minisztereket. A memorandumok kifogástalan irodai kezelésben részesültek: rende­sen átvették, beigtatták és kiosztották őket az elő­adóknak tanulmányozásra, amely utat némelyek »sóbivatalnak«, mások pedig »entreprise des pom- pcs funebres«-nek nevezik. Ebben a memorandum­ban szó volt adóelengedésről, lepárolásról, hitelekről, vámtárgyalások megindításáról, rezgőikről stb. és talán az a baj, hogy- egyszerre sokat tartalmazott. Sorsáról nem a legjobb információ kering. A bortermelési adó elengedéséről haliam sem akar pénzügyi kormányunk, bár a bornál ma sokkal drá­gább búzát nem sújtja termelési adó. A vagyon- váltság befizetésére nézve rendeletileg adtak a sző­lősgazdáknak bizonyos kedvezményeket, de a kis­gazdaszellemnék megfeielőleg csak olyanoknak, kik­nek kisebb szőlőterületek vannak birtokukban. Ami a gyengébb szeszfoku borok lepárolását illeti, arra nézve egyes esetekben máris adtak enge­délyeket központi szeszfőzdéknek, de mezőgazda­sági szeszgyáraknak is. Az engedélyek feltételei azonban olyanok, hogy azokkal aligha élhet valaki. Eddig a kincstár részesedése a borpárlatnál hekto­literfokonként 500 korona volt. A pénzügyi kor­mány most egyeseknek szabadraktárt engedélyez, ha- ezek kötelezik magukat arra, hogy a párlatot külföldre szállítják. Az ilyenek a főzéskor hekto­literfokonként 300 K-t fizetnek, ha a kiszállítás féléven belül nem történik meg, úgy meg 599 K-t. Ha pedig a borpárlatot a külföldre exportálják, visszakapják a már beszolgáltatott 300 K-t Az ilyen lepároláshoz tehát nagy tőke szükséges és ha a kivitel nem sikerül, az illetők (még 300 K-val töb­bet íizetneK, mint azok, kiknek nincsen szabad- raktáruk. A borlepárlást megnehezíti az is, hogy gyümölcspárlatokban nincs kereslet annyira, hogy a denaturált szesz ma drágább a borpárlatnál. A szőlősgazdáknak nyújtandó hitelekről tárgyal­nak a minisztériumban. A terv az, hogy katasztra- lis holdanként homoki szőlőknél 30.000, hegy: szőlőknél 50.000 koronát engedélyeznének. A hi­telt valószínűleg az Országos Központi Hitelszö­vetkezet fogja folyósítani. A kölcsönöket a bir­tokokra betáblázzák. Két év alatt havi részletek­ben lesznek letörlesztve A kamatláb minden való­színűség szerint évi 14 százalék körül fog mo­zogni. A tárgyalások azonban oly lassan haladnak előre, hogy az esetleges kölcsön a legtöbb gaz­dához már csak elkésve érkezik majd meg. A külföldre való borszállítást illetőleg szintén állandóan tárgyalnak Ausztriával. Arról van szó, hogy az osztrákok a mostani 60 aranykoronás beviteli vámot 25 aranykoronára szállítanák le. Kérdés azonban, hogy viszonzásul nem követelnek-e maid teljesíthetetlen engedményeket. Különben a 25 aranykoronás vám is oly magas, hogy Ausz­triában még emellett is szinte versenyképtelen lenne a magyar bor. » A rézgáliccal való ellátást illetőleg két terv me­rült fel. Az egyik szerint az állam monopolizálná a rézgálickeresked elmet; a másik szerint maga is gyártana gálicot és igy árujával mérsékelné a piac árait. A két terv közül azonban egyiket se való­SALZER J. Telefon: I. 101-80. IfOdä é$ Tfiktár.* Alapítási év 1887. Budapest, IV., Ferenc József-rakpart IS. sz. Gyártelep: VI., Lehel-utca 9. szám. Gyárt: Peesenyediszek, halpapirok, tortapapirok, süte- ményhüvelyek, modern szervirozáshoz papirszalvetták és papirabroszokat. SALZER J. Budapest, ez Jó: l Ferencz József-rakpart 15. | • ■ «niiiiieiuuimaxsüHiiiiRUiistuiiiuiMUUiinuiHninniKHistamMuuvuiuuiiuuiiuuiuiituuMt

Next

/
Oldalképek
Tartalom