Vendéglősök Lapja, 1923 (39. évfolyam, 1-24. szám)

1923-01-20 / 2. szám

i LHUtULUSUK LAlJJA

o

Kiváló bufeliás boraink mellett könnyű és nehéz hordós borainkat is ajánljuk

GRÓF SOIHSICH TIHAMÉR BORGAZDASÁGI R T. / Központi iroda: Budapest, VI., Teréz-körut 9. / Telefon: 142-85.

VI. bérosztály napi 550.—, heti 3550.— K,

VIII. bérosztály napi 750.—, heti 5250.—K.

Ehhez képest kell a heti kereseti adót is le- ronni, amelynek összege az alkalmazottak hetifize- ésére megállapított és a múlt számunkban közölt ikála szerint a IV. osztályban heti 10.—, az V. jsztályban heti 30.—, a VI. osztályban heti 45.—

>s a Vffl. osztályban heti 100.— K.

Az alkalmazott mikénti beosztályozása megtud- íató a kerületi munkáspénztárban is.

Az Összes alkalmazottakról egy állandó nyilvántartás vezetendő, amelynek tartalmaznia kell a személyi adatokat és az élvezőit javadalmazás pon- os, teljes feltüntetését.

Az adó mikénti befizetésére nézve akkor té- j ünk majd vissza, ha az elöljáróságoknál kap- íatók lesznek a megfelelő nyomtatványok.

A múlt évi (1922) mérlegét (bevétel—kiadás) készítse el mindenki, mert február havában be kell vallani az 1922. évben elért keresetet is; a vallonásnak számokkal ke',1 történnie és jobb arra elő- tészülni, mint az utolsó napokban kapkodni.

Egyebekben pedig január hó 31-ig be kell je- enteni az illetékes kerületi adószámviteli osztály- )an az üzlet helyét, az alkalmazottak névjegyzékét és fizetéseit írásban, beleszámítva a házi- :selédekeí is.

Az alkalmazottaktól levont és begyűjtött adódat ugyanott legkésőbb február 15-ig be kell fizetni.

Sokaktól hallottuk már azt, hogy megtagadják i könyvek vezetését, az adók levonását. Inkább rktalan szájhősködésnek tartjuk e könnyelmű kimentéseket, amelyek követésétől okos ember tar- ózkodik. Az ördög nem olyan fekete, aminőre estik. Eleinte kissé furcsa lesz az uj teher és nunka, de majd belejövünk.

A mulasztások keserűen megboszulják magukat is különösen kell vigyázni a vendéglősöknek, akik íülönben sem nevezhetők az adóügyi hatóságok lédelgetett kedvencének.

Keszey Vince lemondása.

Ipartestületünk elnöke, Keszey Vince alig 2—5 évi vezéri munkálkodás után leköszönt arról a díszes tisztségről, amely egy iparost társai élért érhet.

Nem a fáradtság, nem betegség, nem is az egyéb elfoglaltság szolgált a lemondás tulajdon- képeni okául, hiszen az elnök fiatal, agilis, egészséges, sőt munkaszerető ember. A lemondás oka az a nagy magyar közöny, amely már sok nagy- szivü embernek vette el a kedvét a közügyéig ben való részvételtől; a pályatársak többségének! részvétlen szemlélete, amelyben elfogy a türelem, lankad a kitartás és visszariad a dolgozni vágyó energia. És ez a közöny, ez a rideg szemlélet, ez a »ráérünk még« szellem talán a vendéglősiparban a legnagyobb.

Lapunk nem tartozik pártokhoz, véleményünk nincs lekötve sem az ipartestülethez, sem a hatóságokhoz, sem magánosoknak, sem az elnökségnek, de érdekmentes felfogásunk mégis annak kijelentésére késztet bennünket, hogy Keszey Vincének az elnöki tisztségről való lemondása a magyar összvendéglcsségnek, de különösen a fővárosi kartársaknak pótolhatatlan veszteséget jelent.

Ä vendéglős ipar csak hosszú évtizedek után tudta elérni azt, hogy képesítéshez köttetett. Ennek, az iparjogi reformnak sok nagy név viselője volt előkészítő munkása, akik érdekmentesen, de legj- alább is háborítatlanul működhettek az ipar fejlődésére és a maguk dicsőségére.

A hajdani vezérek elhaltak, vagy kiöregedtek és a mai Pató Pál-generáció hírből is alig ismeri őket, csupán alkotásaik gyümölcsét élvezi.

A magyar őstermészet pártoskodó, kritizáló, szalmaíáng természete a régi vezetőknek is sok keserű napot szerzett és ezt a szellemet a háborús évek, forradalmak csak növelték. A vezetésre hivatottak visszavonultak, a zavar növekedett, a társulati élet hanyatlott, az ipar nívója sülyedni kezdett, a tekintélyeket lerombolták az erőszakos megnyilatkozások.

Keszey Vince elődje, Gundel Karoly, aki hatal-