Vendéglősök Lapja, 1923 (39. évfolyam, 1-24. szám)

1923-05-20 / 10. szám

VENDÉGLŐSÖK LAPJA 3 Kiváló buteliás boraink mellett könnyű és nehéz hordós borainkat ic QiáitUuír GRÓF SOMSICH TIHAMÉR BORGAZDASÁGI RÉSZVÉNYTÁRSASÁG 15 djd.111 JUH Központi iroda: Budapest, VI. kerület, Teréz-körut 9. szám — Telefon: 142—85 Zöldüzletek, fürdők Sok esővel indult az idei esztendő és alig várták a falak közé szorított városi emberek a ta­vasz első leheletét, hogy legalább a bőséges nap­sugarakat élvezhessék. Alig négy hete van szép napos idő; nem le­hetett még április vége előtt elrakni az átmeneti ruhákat — már akinek sok ilyen „ruhái“ rannak — fagy borotválta le a gyümölcsfák korán kikan­dikáló szinpompás virágait és bizony csak a „vurstli“ közönsége ment ki a szabadba zsebre- dugott kézzel lődörögni a bódék körül. Már néhány hete felséges tavasz van és a szigorú három „fagyos szentek“ is csak egy esős éjszakával jelezték hatalmukat, megindult az élet a „zöldben“ és a vasárnapokon hatalmas tömegek keresik fel az erdős, fás környékeket. Mindebből persze arra lehetne következtetni, hogy a zöldüzletek, a kirándulóhelyek vendéglői kitűnő üzleteket csinálnak. Normális viszonyok között ez tényleg igy is volna; normális viszonyok alatt pedig zöldüzlet szempontjából azt kell érteni, hogy a kirándulók ezrei vagy a hétköznapi szórakozások tehetősei nem főznek otthon, felpakkolják egész családju­kat, kisétálják magukat és a vendéglőkben étkez­nek, ott fejezik be a szórakozásaikat. Valamikor erre mindenkinek volt pénze! Ma annyi zöldüzlet van, hogy mindenféle rendű, rangú és Ízlésű ember megtalálja a neki való helyet bármerre. Csak az az egy nagy baj van, hogy nincsen pénz! Bár zsúfolva vannak a villamosok a kirán­dulókkal, a padok, az erdők utjai, pázsitjai és rét­jei hangosak a játszó fiatalság lármájától, — de az élelmet magukkal* viszik, mert ez otthon ké­szítve is sokba kerül — sokan a bort is és leg­feljebb egy pohár sörre, egy üveg ásványvízért, vagy egy uzsonnakávéért térnek be az üzletekbe. Máskor a zöldvendéglősök az időjárástól fél­tették üzleteiket és csak a felhőkben látták a ha­talmas konkurrenciát, mig ma a legderültebb idő metlett is gondterhelt arccal nézik a sétálók és játszók ezreit, akik egyáltalán nem érdeklődnek a vendéglők iránt. A nagy tömeg ugyanis nem bírja meg az árakat sem a városi, sem a kiránduló vendéglők­ben, amelyek étlapjai között nincs szembetűnő különbség, csak az utóbbiak rezsikiadásai na­gyobbak. Ha egy négytagú család ma kirándul és sa­ját készítette ételeket fogyaszt, összes költségeit 5000 koronával ebéddel, vacsorával, kávéjával, villamosköltségeivel együtt fedezni tudja és hús­ételt ehetik, mig ha ezt vendéglőben akarja elfo­gyasztani, számlája a velejáró mellékfogyasztások­kal legalább a 8000 koronát eléri. A nyári vendéglősnek óriási gondot okoz az élelmiszerek kiszállítása, jegelés, kisegitőszemély- zet, zeneköltség, a hidegételek beszáradása, egy esőtől elrontott ünnep óriási deficitje és főleg az a szerencsétlen körülmény, hogy a legtöbb nyári üzem „luxus“ adóval van sújtva egész napi fo­gyasztása után. A legegyszerűbb étlap kalkulációja is hatal­mas gondot okoz. Mit kérjünk a csaknem 3000 koronás húsokból való ételekért? Van a mi fe­jünkön az uzsorabirósági szakértő véleményénél sokkal nagyobb ur, akinek a véleménye döntő té­nyező : ez a közönség teherbiróképessége, a pénz­hiány. A szegényebb ember, a kisiparos, kiskeres­kedő, a vidám iparosfiatalság, a háttérbeszorult középosztály képezi a kirándulók tömegét, akikre bizony a mai árak mellett nem igen számíthatunk. Drága a villamos és nem bírják el az étlapárakat. Összebújnak a társasagok és egy kis hideghust fogyasztanak, aztán kijátszák magukat és betérnek egy-egy fröccsre. Az előkelőbbek, azaz a tehetősebbek autói is megritkultak és csak a hétköznapok estéin lehet néhány jobb kocsit látni a zöldben. Ezeknek a jobb üzleteknek van aztán rezsije igazában. Pe­dáns teríték, hütött ital, finom pincér, elsőrendű zene, sok világítás és nagy étlap, hatalmas kon­kurencia, szeszélyes vendégsereg. Mindezzel pe­dig összhangba kell hozni a drága tejszínhabot, a 4000 koronás vajat, 5—6000 koronás libát, 2000 koronás darab csirkét, a finom tészták sorait! Nem tudjuk, hogy megismétlődik-e az a jelenség, amely az utóbbi években kapott lábra, t. i, hogy a legluxuriózusabb igényekkel fellépő vendégek jobban méltatlankodtak a fizetésnél, mint a kis- korcsmák asztalainál I A néhai időkben a középosztály volt a ven­dégünk, de akkor még kedélyesek voltak az em­berek és állandó természetűek. Ma a tőzsde és a vele egymodoru üzleti világ hullámaitól függ az előkelőbb vendéglők látogatottsága és ezzel min­den meg van mondva. A környékbeli pensiók és előkelő szálló-nya­ralókban folyó élet és annak pénzbeli ellenértéke „PASTEURIT“! Holly Ede és Tsa PINCEGAZDASÁGI CIKKEK! Mindenfajta kénlemezek.-------Asbest kénlemezek. Bu dapest, VI. kerület, Felsőerdősor-utca 48. sz. Telefon: József 166-24

Next

/
Oldalképek
Tartalom