Vendéglősök Lapja, 1923 (39. évfolyam, 1-24. szám)
1923-05-20 / 10. szám
VENDÉGLŐSÖK LAPJA 3 Kiváló buteliás boraink mellett könnyű és nehéz hordós borainkat ic QiáitUuír GRÓF SOMSICH TIHAMÉR BORGAZDASÁGI RÉSZVÉNYTÁRSASÁG 15 djd.111 JUH Központi iroda: Budapest, VI. kerület, Teréz-körut 9. szám — Telefon: 142—85 Zöldüzletek, fürdők Sok esővel indult az idei esztendő és alig várták a falak közé szorított városi emberek a tavasz első leheletét, hogy legalább a bőséges napsugarakat élvezhessék. Alig négy hete van szép napos idő; nem lehetett még április vége előtt elrakni az átmeneti ruhákat — már akinek sok ilyen „ruhái“ rannak — fagy borotválta le a gyümölcsfák korán kikandikáló szinpompás virágait és bizony csak a „vurstli“ közönsége ment ki a szabadba zsebre- dugott kézzel lődörögni a bódék körül. Már néhány hete felséges tavasz van és a szigorú három „fagyos szentek“ is csak egy esős éjszakával jelezték hatalmukat, megindult az élet a „zöldben“ és a vasárnapokon hatalmas tömegek keresik fel az erdős, fás környékeket. Mindebből persze arra lehetne következtetni, hogy a zöldüzletek, a kirándulóhelyek vendéglői kitűnő üzleteket csinálnak. Normális viszonyok között ez tényleg igy is volna; normális viszonyok alatt pedig zöldüzlet szempontjából azt kell érteni, hogy a kirándulók ezrei vagy a hétköznapi szórakozások tehetősei nem főznek otthon, felpakkolják egész családjukat, kisétálják magukat és a vendéglőkben étkeznek, ott fejezik be a szórakozásaikat. Valamikor erre mindenkinek volt pénze! Ma annyi zöldüzlet van, hogy mindenféle rendű, rangú és Ízlésű ember megtalálja a neki való helyet bármerre. Csak az az egy nagy baj van, hogy nincsen pénz! Bár zsúfolva vannak a villamosok a kirándulókkal, a padok, az erdők utjai, pázsitjai és rétjei hangosak a játszó fiatalság lármájától, — de az élelmet magukkal* viszik, mert ez otthon készítve is sokba kerül — sokan a bort is és legfeljebb egy pohár sörre, egy üveg ásványvízért, vagy egy uzsonnakávéért térnek be az üzletekbe. Máskor a zöldvendéglősök az időjárástól féltették üzleteiket és csak a felhőkben látták a hatalmas konkurrenciát, mig ma a legderültebb idő metlett is gondterhelt arccal nézik a sétálók és játszók ezreit, akik egyáltalán nem érdeklődnek a vendéglők iránt. A nagy tömeg ugyanis nem bírja meg az árakat sem a városi, sem a kiránduló vendéglőkben, amelyek étlapjai között nincs szembetűnő különbség, csak az utóbbiak rezsikiadásai nagyobbak. Ha egy négytagú család ma kirándul és saját készítette ételeket fogyaszt, összes költségeit 5000 koronával ebéddel, vacsorával, kávéjával, villamosköltségeivel együtt fedezni tudja és húsételt ehetik, mig ha ezt vendéglőben akarja elfogyasztani, számlája a velejáró mellékfogyasztásokkal legalább a 8000 koronát eléri. A nyári vendéglősnek óriási gondot okoz az élelmiszerek kiszállítása, jegelés, kisegitőszemély- zet, zeneköltség, a hidegételek beszáradása, egy esőtől elrontott ünnep óriási deficitje és főleg az a szerencsétlen körülmény, hogy a legtöbb nyári üzem „luxus“ adóval van sújtva egész napi fogyasztása után. A legegyszerűbb étlap kalkulációja is hatalmas gondot okoz. Mit kérjünk a csaknem 3000 koronás húsokból való ételekért? Van a mi fejünkön az uzsorabirósági szakértő véleményénél sokkal nagyobb ur, akinek a véleménye döntő tényező : ez a közönség teherbiróképessége, a pénzhiány. A szegényebb ember, a kisiparos, kiskereskedő, a vidám iparosfiatalság, a háttérbeszorult középosztály képezi a kirándulók tömegét, akikre bizony a mai árak mellett nem igen számíthatunk. Drága a villamos és nem bírják el az étlapárakat. Összebújnak a társasagok és egy kis hideghust fogyasztanak, aztán kijátszák magukat és betérnek egy-egy fröccsre. Az előkelőbbek, azaz a tehetősebbek autói is megritkultak és csak a hétköznapok estéin lehet néhány jobb kocsit látni a zöldben. Ezeknek a jobb üzleteknek van aztán rezsije igazában. Pedáns teríték, hütött ital, finom pincér, elsőrendű zene, sok világítás és nagy étlap, hatalmas konkurencia, szeszélyes vendégsereg. Mindezzel pedig összhangba kell hozni a drága tejszínhabot, a 4000 koronás vajat, 5—6000 koronás libát, 2000 koronás darab csirkét, a finom tészták sorait! Nem tudjuk, hogy megismétlődik-e az a jelenség, amely az utóbbi években kapott lábra, t. i, hogy a legluxuriózusabb igényekkel fellépő vendégek jobban méltatlankodtak a fizetésnél, mint a kis- korcsmák asztalainál I A néhai időkben a középosztály volt a vendégünk, de akkor még kedélyesek voltak az emberek és állandó természetűek. Ma a tőzsde és a vele egymodoru üzleti világ hullámaitól függ az előkelőbb vendéglők látogatottsága és ezzel minden meg van mondva. A környékbeli pensiók és előkelő szálló-nyaralókban folyó élet és annak pénzbeli ellenértéke „PASTEURIT“! Holly Ede és Tsa PINCEGAZDASÁGI CIKKEK! Mindenfajta kénlemezek.-------Asbest kénlemezek. Bu dapest, VI. kerület, Felsőerdősor-utca 48. sz. Telefon: József 166-24
