Vendéglősök Lapja, 1923 (39. évfolyam, 1-24. szám)
1923-05-20 / 10. szám
XXXIX. évfolyam. 10. szám. 1923. május 20. Megjelenik havonta 5-én és 20-án. Előfizetési dij félévre 2000 korona. Alapította IHÁSZ GYÖRGY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, IX., Tűzoltó-utca 15 A hazai szállodások, vendéglősök, kávésok, pincérek és kávéházi segédek érdekeit felkaroló szakközlöny •tm.iiii.itti.iiii.iiii.iiii.titi.iiit.t;ii.iin.ttii.iii!.tiii.Kii«<’iiai"'‘*!iii.iin.itiieii!i.tiii.!iií.tiii.iiii.i,ii.iiii»iiii.ii,l.iI:i9i1igattii.iill.!,n.uit .mi .mi* .un Gazdasági életünk közeljövőjének kialakulásában sokan azt hiszik, hogy Bethlen gróf és Kállay külföldi utjukról hazahozzák azt a mentőcsónakot, amely nem egyes foglalkozási rétegeknek vagy különbözőképeni tagolásban elnevezett társadalmi osztályoknak, hanem Csonka-Magyarország nyomorban fulladozó nadrágos vagy mezítlábas szegény-összességének nyit utat ahhoz a boldog oázishoz, amelyen tisztességes munkából is meg lehet élni. A napi politika részéről azt halljuk Bethlen útjáról, hogy a zálogjogok feloldása alapján szer- zendő külföldi kölcsön kihúzza az országot a vízből ; egy másik hang azt állítja, hogy nem kell kölcsön, megélünk a magunk emberségéből is, csak itthon teremtsünk pénzügyi és fajvédő rendet. Mi nem foglalkozunk azzal, hogy kell- e külföldi kölcsön vagy nem, csupán azt állapítjuk meg, hogy a kölcsön megszerzését célzó fáradozás annak beismerése, hogy az agrárország gazdasági politikája csődbe jutott, alkotmányos és pártéletünk szomorú civódásai között virágzó és dús terméseink dacára elmerültünk az adósságokban. A pénzkeresés ténye tehát egy rettenetes „confiteor“-ban azon bevégzett tény elé állít, hogy itt már önerőből nincsen segítség, nincs mód a termelési rend megszabályozására, nem segit a bankóprés sem, tehát a kóros okok megszüntetése nem áll a kormányzatnak módjában, ezért kell a kölcsöninjekció, amelynek ájulata alatt a mai gazdasági termelés rendjének bacillustelepe tovább fog erjedni, elnyeli a kölcsönt, elódázódik a válság és az újabb lázkitörésig minden megy a régiben. Krónikus nyavalya lett nálunk a „sirás“. Sir a termelő 30.CC0 koronás búzaárnál, hogy drága a csizma; sir a szabó, a suszter; sir a kereskedő és szidja a devizaközpontot, hogy nem ád valutát, noha a legutol: ó mellékutca „divatüzlete“ hemzseg a valutában vásárolt áruk tárolásától; sir a bankár, hogy „lanyha“ a tőzsde; sir a pék és a mészáros, hogy nem tud megélni és sírnak a politikusok, hogy nem dobálhatják ki egymást októberi módon a pozíciókból, amelyiől 5 évvel ezelőtt 90 százaléka még álmodni sem mert! Ez a sirás már a szemtelenségig fajult és csak takarója azoknak a jövedelmeknek, amelyek csak árdrágítás utján érhetők el. Nálunk úgyszólván már minden cikk és munka ára az aranyparitás fölé szaladt, mert a becstelen kalkuláció azt hitte, hogy elérjük átmenet nélkül az osztrák pénz mennyiségét, ami szerencsére nem következett be. A ICO—150 százalékos áremelések örömmel töltötték el a felhalmozott áruk tulajdonosait és szomorúan hallottuk a boltokban elhangzott alkudozásokra adott válaszokat: „örülök ha nem vesznek“. Ez a gaz felfogás pedig sok embert fog még eltemetni. A sokmilliárdos infláció dacára, nincs a köFA a; ZÖLD ÁRUHÁZ lUPAMlT VAMHAZ K t> Vendéglői konyhaberendezések, edények, gépek, főző- és sütő-eszközök, asztalneVendéglősőknek árkedvezmény. müek, üvegek és^ porcelA Központi csarnokkal szemben. OSZTREICHER LIPÓT ÉS FIA NÁNDOR bornagykereskedése-----— Bu dapest, V., Váci-ut 4. sz. A nyűgöt! pályaudvarral szemben. Bejarat a Kádár-utcából. 1922. évi borászati kiállításon aranyéremmel kitüntetve. Kiváló minőségű ó és uj borok raktáron. Glancz Sámuel Hungária Bank Exportborosztálya Budapest, V. Kerület, Rudolf-rakpart 1. szám. (Tud. Akadémia épületében) Telefon: Iroda 190-19, lakás 157-69 Saját termésű és egyéb fajborok. — Legnagyobb választék, legolcsóbb árak. — Nagyban és kicsinyben. — Szőlőtelepek: Soltvadkert, Borota, Dzsidapuszta, Szentendre, Mérgespuszta.
