Vendéglősök Lapja, 1922 (38. évfolyam, 1-24. szám)
1922-06-20 / 12. szám
VENDÉGLŐSÖK LAPJA 6 , Nem hallgattuk el azon meggyőződésünket, hogy a korábbi javadalmazás nem volt már elegendő erejű a szükségletek felfokozott mérvéhez, de ahhoz sem fért kétség, hogy a munkaadók a mai árkorlátozások teljes érvénye mellett átmenet és az áthárításra alkalmas fedezet nélkül nem honorálhatták a támasztott gazdasági követeléseket teljes mértékben. Egyelőre tehát elült volna a bérmozgalom, amelynek eredményeként az üzemi többletköltség már ismeretes, azonban ennek a többletnek még a fedezetéről gondoskodni is kell, ami csak úgy egyszerű áremeléssel bajosan eszközölhető, mert ezzel éppen a középüzemek vannak lényegesen terhelve, ami pedig a forgalom lényeges csökkenését vonná maga után. A bérlista egyes tételeiből szembeszökő a kisegítők magas napibére az egész vonalon, amiből bármely munkásnak az a természetes kívánsága fakadhat, hogy inkább dolgozik ki- segitőképen, lévén ilyen minőségben való munkája és keresete 100 százalékkal is nagyobb, mintha állandó munkában áll. Kétségtelenül helyes a bérek osztályozása az üzemcsoportok szerint, mert igy lehetővé van téve az, hogy a jobban képzett munkás, aki nagyobb igényeket támasztó üzemekben érvényesítheti jobb szaktudását, ezzel több javadalmazásban is részesülhessen. Ez a megkülönböztetés azonban csak a konyhai személyzetre van kiterjesztve, amit [nem találunk egészen helyesnek, mert az éttermi segédek munkatudása, szorgalma és képessége között csak olyan nagy különbségek vannak, mint más iparokban és valószínűnek látszik, hogy a gyengébb munkás a borravalóban fogja megsinyleni munkástársa ügyességét. Az idónyüzletek lényegesen magasabb béremeléseinek áthárítása már valóban nagy gondot okoz, mert ezekben általában egész napon fényüzési adó drágítja az árakat és itt valószínűleg az italok árát kell lényegesen emelni. Erre talán a söröknek a vendéglősök részére leendő felemelését célzóan most folyó tárgyalások adnak alapot. A kormány ugyanis észrevette, hogy a sörgyárak a tavalyi olcsóbb árpából 1000 vaggont akartak kivinni idegenbe, egynegyedrészét exportálják is, tehát a gyárak részéről nem lévén eképp indok az áremelésre, a vendéglői étlapárak lényegés felemelésének elkerülése végett az italárak emelésére nyílik lehetőség. A munkások követelései azonban nem csupán gazdasági természetűek voltak, hanem erősen osztálypolitikai jelleggel átitatottak, amely körülmény folytonos előtérbehelyezése hátráltatta a gazdasági megoldást is. Azok a követelések, amelyeket a munkások részéről „hatalmi“ kérdésnek neveztek, részben feleslegesek a törvények munkásvédelmi intézkedései folytán, másrészt pedig nagyon is emlékeztetnek a szociális termelésből fakadt jólét korszakára. A százalékos-rendszer Marx-i intézménye nem is került tárgyalás alá és a „my house is my castle“ elve alapján ott kerülhet szóba, ahol ezt a munkaadó jónak látja. A bizalmirendszer, az üzembiztos jntézményé- nyének ott van csak létalapja, ahol a tulajdon olyan jogi személyé, melyben a munkások egyúttal az üzemnek létrehozásában részes tulajdonosok. A munkaadó részéről érhető sérelmek, szerződésszegések jogorvoslata a békéltető bizottság és a bíróság intézményében mindenki számára hozzáférhető, tehát nincsen arra törvényes vagy szociális ok, hogy a munkaadó a nála megélhetést nyerő, de terheiben és tulajdonában nem részes alkalmazottjában maga fölé bírót állítson. Valóban jogi kiskorúságra vall a kizárólagos szakszervezeti munkaközvetítés igazolása is, amely a szabad kiválasztás jogának szembeszökő megsértése. A munkaadó nem köteles az alkalmazott részéről mást, mint a képesítést és a munkakönyv törvényszerűségét vizsgálni és kizárólag az ő személyes joga az, hogy az ipartestületi, az állami vagy az üzletszerző közvetítőből választ alkalmazottat magának és pedig akár szőke, akár magas termetű pincért. Reális alapjában támadja meg az alkalmazottak követeléseit, azok súlyát és komolyságát az a körülmény, hogy gazdasági bajaik helyett politikai tagozódásukat viszik az első frontra, gyűléseiket ezek a szenvedélyek dominálják és eredménytelenitik, felkeltvén az érdektelen szemlélő előtt azt a gyanút, hogy másodrangu kérdés a gazdasági jólét ott, ahol a pártkérdések mutatják meg az egyesek valódi értékét. A szakszervezetek már nem közhatóságok és a befelé való nevelési tevékenység inkább lehet feladatuk, mint az alkalmi gyűlések feloszlatásra méltó együttesei. Az erőviszonyok bár kétségtelenül megmutatják a munkaadók fölényét, mégis respektálni kell a másik táborban is a tanúsított engedékenységet, a megélhetés és gondokkal való küzdelmet és megfontolni azt is, hogy minden cél a gazdasági életben csak annyi méltánylásra számíthat, amilyen eszközöket állít a megvalósítás a maga szolgálatába. SALZER J. Telefon: J. 101-30. IfOÚŰ é$ fűktáf 1 Alapítási év 1887. Budapest, IV., Ferenc József-rakpart 15. sz. Gyártelep: VI., Lehel-utca 9. szám. Gyárt: Pecsenyediszek, halpapirok, tortapapirok, süteményhüvelyek, modern szervirozáshoz papirszalvetták és papirabroszokat. SALZER J. Budapest, Ferencz József-rakpart 15.
