Vendéglősök Lapja, 1914 (30. évfolyam, 1-24. szám)
1914-05-05 / 8. szám (9. szám)
VENDÉGLŐSÖK LAPJA 1914. május 5. NAGY IGNÁCZ ■ pinczefelszerelési czikkek üzlete ■ Budapest, VII., Károly-körut 9. Ajánlja dúsan felszerelt raktárát mindennemű pinczefelsze- Saját palaczkkupak relési czikkekben úgymint: borszivattyuk, gummicsövek, gyár rézcsapok, palaczkdugaszolok és kupakolók kisebb és nagyobb , . hollandi és asbest szűrőkészülékek, boros palaczkok, parafaguda- NägY 6S udlZKfi szók, továbbá különféle rendszerű borsajtók, szölözuzók. erjesztő tölcsérek, faedények, permetezők raffiában stb., stb. ----- Pinggau. = Rz asztal örömei. Ezt az igen érdekes czikkelyt, melyet Szász Zoltán legkiválóbb esztétikusunk irt, a »Pesti Hiilap«-ból vesszük át: Alig van az egész világot átfogó, filozófiainak nevezhető gondolatok közt még egy, mely oly általánosan ismert és elismert volna, mint az, amely a világot, vagy legalább is a szerves életet két rugó nyomására, az önfentartásra és a fajfentartásra vezeti vissza. Egy olyan sarkigazság ez, mely köré tömérdek könyv, czikk, sőt költemény is varrt már szövevényesnél szövevényesebb hímet s mely különösen a nemi életről s a szerelemről szóló elmélkedések bevezetésében díszeleg kétségtelen igazságként. S mivel valóban bizonyos, hogy a nemi ösztön s a szerelem is a fajfentartás eszköze, jogos tehát a két utóbbinak visszavezetése az előbbire. Így nyer mélyebb és helyes értelmet a szerelem s mindaz, amit róla énekelnek, Írnak és beszélnek; igy, mint egy ősi, az egész világot átható ösztönnek, a fajfentartási vagy nemi ösztönnek származéka, kerül megfelelő helyre gondolkozásunkban ez a babonás érzés. E nagy, mindent átfogó szempontból nézve, a szerelem, sajátosan az emberi szerelem, nem egyéb, mint a nemi ösztön nagyfokú átszelle- mültsége és individuaüzálódottséga. Mig azonban tömérdeket foglalkozik az emberiség a nemi ösztön magasabb kivirágzásával, a szerelemmel, meglehetős elhanyagoltság az osztályrésze az emberi örömök egy másik osztályának, amely pedig bizonyos szempontból a szerelem társa, mivel úgy viszonylik a táplálkozáshoz s igy végeredményben az önfen- tartáshoz, mert hisz ez alapjában véve nem irányul egyébre, mint táplálkozásra — amiként a szerelem a nemi ösztönhöz viszonylik. Az »asztal örömeinek« lehet egybefog'.alóan nevezni mindazt, amit idetartozónak vélek. Központi gyára természetesen ezeknek az örömöknek a konyha, de hozzájuk tartoznak egyelőre — a pinczeszolgáltatta élvezetek, terítés és feltálalás művészete s általában az egész étkezés kultúrája. Hadd idézzem föl újra az előbb jelzett párhuzamot. A nemi ösztön a maga nyers, egyszerű, testi éhségszerü formájában, ahogy ez állatoknál s a kezdetleges embereknél jelentkezik, megfelel a táplá'-közási vágynak, a táplálék megkivánásának, az éhségnek, ami a maga tiszta formájában megint csak az állatnál s a vadembernél* található. De a társadalmi fejlődés, a kultúra, a lélek gazdagodása a párzó lényből szerelmes lényt csinál; kifakasztatja lassanként az egyre fejlődő lélekből azokat az ábrándokat, vágyakat, illúziókat, gyöngédségeket, finnyásságokat, amelyek nélkül a kulturember szerelme elképzelhetetlen. Ilyesmi történik a táplálkozási szükséglettel is. Az állat, a vad nyersen esik neki minden táplálékának; az egész számára brutális testi ügy, melyet finomabb lelki mellékzöngék nem kisérnek. A mily mértékben fejlődik azonban a művelődés, finomul az emberi ízlés — és pedig épp úgy a valóságos, amely a nyelvben s a szájpadlásban székel, mint az átvitt értelemben vett, ami az élet minden területével szemben kialakul, -— oly mértékben válik a táplálkozás az ember ízlésbeli és szaglásbeli finomabb érzőképességét, esztétikai érzékét, sőt kedélyvilágának mélyebb rétegeit is foglalkoztató üggyé. Az állat fal, a barbár táplálkozik, a közönséges I ember iszik, a finom ember étkezik. E fokozatok azonban csak tökéletlenül éreztetik | meg a táplálkozás fejlődését. Mindenesetre ennek a csúcsa: a konyhaművészet remekeit a feltalálás kultúrájával egyesitő étkezés egyike az élet nagy j örömeinek. Persze nem mindenki tudja méltó- j nyolni ezt az örömet, nincs mindenkinek hozzá való érzéke. Sokan még a fejlett étkezési kuitu- j rának hódolók közül is azért nem méltányolják ezt eléggé, mivel számukra ez megszokott do- ! loggá vált. Aki azonban átélte már azt a bol- | dogitó, sőt fölemelő érzést, mely az embert elfogja, ha vad, vagy akárcsak parlagi vidéktől jöhet, ahol hetekig konzervekkel, vagy kezdetleges ételekkel kellett táplálkoznia, végre megérkezik egy világváros elsőrangú hoteljének, vagy bármiféle nagystílű háztartásnak előkelőén terített, ki istályüvegekkel megrakott, ízlésesen megvilágított s finom ételeket kínáló asztalához, az okvetlen rájön arra, hogy az asztal-kultura nagy művelődési érték s jelentős eredménye az élet megédesitésére való évezredes emberi tö:ekvé- seknek. Ennyit akartam irni a mai konyhaművészet s kapcsolt részeinek dicséretéül a legutóbb gyorsan lezajlott szakács-kiállítás alkalmából. Befejezésül megjegyzem, hogy a mai kui- tutemberi táplálkozás még nagyon is rászorul a tökéletesítésre. Először is a szeszivást, bár igazi lakomázás ma nélküle a legtöbb inyencz számára el se képzelhető, föltétlenül kiirtandó élvezetnek taitom. A táplálkozásnak s a konyhának egyáltalában egyre inkább alá kell vettetnie az egészségtani megismeréseknek; amit ezek elitéinek, annak el kell tűnnie, ha még olyan nagy gastronomiai hagyományok szólnak is mellette. A tudománynak ez a minél nagyobb ;foku bevonulása a konyhába azért nem jelenti a szakács- Ságnak mint művészetnek elcsenevészesedését, hanem ellenkezőleg éppen magasabb színvonalra való emelkedését. Minden művészet, leginkább pedig az irodalom magába fogadja a kor tudományos eredményeit; a szakács-művészet se zár- kózhatik el előle. * i A szeszadó felemelése. A pénzügyminisztériumban már elkészültek a szeszadó-törvény novellájával. A novella a szeszadó tételének 140 koroi náról 160 koronára emelését tervezi és a pénzügyminiszternek az a szándéka, hogy a fölemelt szeszadó-tételt már szeptember 1-én életbeléptéd. Ez a terv különben kifejezésre jut a most beterjesztett állami költségvetésben is, mely már számításba veszi a fölemelt adótétel folytán várható bevételtöbbletet. Kisebb a borbehozatal. A tavalyi szüret óta borbehozatalunk állandóan kisebbedik. Az október 1-jétől február végéig terjedő öt hónap alatt a statisztikai hivatal kimutatása szerint csak 214.294 hektoliter bort és mustot hoztunk be az előző év ugyanez időszakában behozott 316 ezer 59 hektoliterrel szemben. A kisebbedés tehát 101.765 hektoliter, vagyis több, mint 32 százalék. Ezzel szemben ugyanez öt hónap alatt borkivitelünk 661.386 hektoliter volt az előző évi 717.029 hektoliterrel szemben. A kivitel is . kisebbedett tehát valamelyest, vagyis 55.643 hektoliterrel. Pinczérek gyűlése. A kávéházi és vendéglői pinczérek most tartották rendes évi közgyűlésüket, amelyen száznál több küldött vett részt. A titkári jelentés szerint tavaly a vendéglői és kávéházi p.inczéreknek fele állás nélkül volt és a legborzasztóbb nyomorúsággal küzdött. A szövetség tavaly 4400 embert helyezett el állandó állásba és 7600-at ideiglenes állásba. A tagok száma most 1300, nagyrészük azonban állandóan vándorol. A pinczérek között nagyon sok a tüdővészes. Az egyik felszólaló előadta, hogy száz pinczér közül ma negyvennyolcz tüdővészes és a pinczér átlagos életkora 28—29 év. Szerinte csak a rendes heti szabadnappal lehetne változtatni. Indítványozza, hogy a kereskedelmi minisztert kérjék meg küldöttség utján: vegye be a munkaszünetről szóló törvénybe, hogy a pinczéreknek minden héten legyen harminczhatórás pihenőjük. Az indítványt a közgyűlés elfogadta. A pinczérek e mozgalmáról »Az Est« egyik vezéiczikkében a következő megfigyelésre méltó sorokat Írja : »Száz pinczér közül negyvennyolcz tüdővészes és a pinczérek átlagos életkora huszonnyolcz esztendő. Minap tartott szakgyülésükön isten tudja hányadszor állapították már ezt meg a pinczérek. És sok generalsaft folyik le addig a torkunkon, amig a tuberkulózis statisztikájának százaléka nem fölszáll, hanem lefelé csúszik. Addig azonban a frakkos pinczér a pikoló feketével az ő elcsigázott testének tuberkülózis-bacillusainak a millióiból is felszolgál százezreket. Ezenkívül a biczillusok százezreit beszivod a kávéház levegőnek nevezett füstös pépjével, a mit beszivni nem tudsz, az rátapad a ruhádra, kezedre, bőrödre, hajadra, feleséged őnagysága toalettjére, plörőzére és rejerjára; igy tehát a drága kis baczikat hazaszállítjátok a gyermekeknek, hogy ők is mulassanak. A vendéglőben sincs másképp; ott is sovány sertéskarajt kérsz káposztával és kapsz tuberkulózis-bacziltussal. Ne hidd azonban, hogy csak a pinczérek között van ez igy. A tuberkulózis egyforma intenzitással dühöng mindenfajta munkás között. A suszter, aki czipőnkre a talpat kalapálja, a szögek mellé tuberkulózis-baczillusokat is bever, a szabó műhelyéből t. b. c.-baczillussal átitatva jön meg a .ruhánk, a pékmühelyek metropolisai a tüdővész baktériumainak, a fehérnemü-tiszliö, a kovács, a lakatos, a szerelő, a sokfajta gyári munkás, de a kishivatalnok, a dijnok, sőt a mezőn dolgozó paraszt is szintén tuberkulotikus. Mindez azért, mert nálunk a munkásjóléti intézmények, a tisztességes munkabérek, a rendes lakás, az emberekhez méltó táplálkozás, higiénikus életmód, a tisztaság és rend szeretete, külföldi bolondság. Az állam nem rendezi be úgy az országot, hogy polgárai egészsége és testi jóléte biztonságban legyen. Az iskolák nem nevelik úgy a gyermekeket, hogy mikor felnőnek, ne tudják folytatni szülőik állatian sivár és szegény életét. Nem ültetik el lelkűkbe a kul- turigények magját, stb.« Vendéglőkben, kávéházakban, éttermekben rendkívüli kedvességnek örvend a paptamási Lythia gyógyvíz! Vizelethajtó és huysavoldó! Vesebajoknál nélkülözhetetlen ! Főraktár: Brázay Kálmán czégnél, V Budapest, VIII., Baross-utcza 43. wTm
