Vendéglősök Lapja, 1914 (30. évfolyam, 1-24. szám)

1914-03-05 / 5. szám

1914. márczius 5. VENDÉGLŐSÖK LAPJA 5 a kiváló bőr-í és lithiumos gyógyforrás, vese- és halhólyagbajok- nál, köszvénynél, czukorbetegségnél, vörhenynél, emésztési és lélegzési szervek hurutjainál kitűnő hatású. SCHULTES ÁGOST Szinye-Lipóczi Salvptor forrás-Vállalat, Budapest, V. Rudolf-rakpart 8. fl drágaság ellen. A Magyar Háziasszonyok Országos Gazdasági Szövetsége hetekkel ez-; előtt terjedelmes memorandummal fordult a fő­városhoz és számos olyan intézkedés megtételét kérte, amellyel a drágaság csökkenthető. Folkus- házy Lajos tanácsnok, az élelmezési ügyosztály vezetője, a memorandum alapján a szövetség elnökségét március hó 1-én vasárnap délelőtt 11 órára értekezletre hivta egybe, hogy velük a drágaság elintézésére szükséges teendőket meg­beszélje. Äz értekezleten a főváros részéről Fol- kusházy Lajos tanácsnokon kivül Hoffmann Hugó vásárcsarnoki főfelügyelő, Czigler Nándor vá­sárcsarnoki igazgató és a szövetség elnöksége teljes számban jelen volt. Dr. Neumann Arminné, Radnai Arpádné, Tinkel Rezsőné, Horváth Zsig- mondné, dr. Schwarz Samuné, Weisberger An­tónia, Popper Mária és Porzsolt Ernőné felszó­lalása után a tanácsos kijelentette, hogy a vá­ros hajlandó a czégeket az élelmicikkekre sű­rűbben tartandó aukciókra felhívni. Gondoskodni fognak arról, hogy a vásárcsarnokokban minden cikknek az ára látható helyen kifüggesztéssék. Közölte, hogy a város a Külső Szentendrei-uton piacot fog berendezni, az Orczy-téri piac pedig a Tisztviselő-telepre kerül. Párisi mintára hagy kocsikat fog a város járatni, ha ahhoz a városi gazdasági ügyosztály is hozzájárul. E kocsikon élelmiczikkeket fognak szállítani és a mozgó ko­csik a vásárlók kívánságára bárhol megállhatnak. Dr. Lévay Tibor, a szövetség titkára, előterjesz­tette, hogy a szövetség a villamosvasút társa­ságoknál lépéseket tesz az iránt, hogy a kora reggeli órákban pótkocsikat járassanak teherko­csik gyanánt az élelmiczikkek házhoz szállitha- tása végett. A szövetség hevében dr. Neumann Arminné fejezte ki köszönetét a tanácsosnak a , drágaság csökkentésére javasolt kívánságok tel­jesítéséért. Tudori értekezés a szakács- művészetről. Pár/sban a nők a tudományos útra való eltévelyedésük után ismét visszatérőben vannak a gazdasszonyi erényekhez és a fiatal tanulónők újabban mindinkább jelét adják annak, hogy nagyobb súlyt helyeznek a házias foglalkozásokra. Igaz, hogy ezt ma inkább modern módon, a laboratóri­umokban és az egyetemen cselekszik, de a fődolog az, hogy a tudomány kerülő utain ismét visszatérnek a női hivatásukhoz. A megtérés legszebb bizonyítéka Claire Dumont orvostanhallgatónő értekezése, aki ezer tudományos kísérlet után ismét a sza- kácsmüvészethez tért vissza. Sőt mond­hatjuk, hogy itt a régi téma uj gazdago­dást nyert, mert a gazdasszonyok megta­nulhatják belőle, hogy milyen módon hasz­nosíthatják konyháik számára a tudomány újabb tapasztalatait. Claire Dumont első­sorban a betegnek szükséges jó konyháról emlékezik meg. Kifejti, hogy lehet a gyo­morbeteget táplálni, anélkül, hogy meg­vonjuk tőle a valódi delikatesszeket. Pon­tosan megnevezi, hogy az egyes ételeket milyen szerekkel kell pótolni, hogy emész­tésük a betegre nézve ártalmassá ne vál­jon. így például rámutat arra, hogy több­szörös kísérlet után sikerült a főtt gyü­mölcsből a kártékony savanyt kiválasztani, úgy hogy a gyomorbetegek, akik savany- többletben szenvednek, szintén élvezhetik ezt a fontos táplálószert, természetesen szintén csak főtt állapotban. Miután ez az eljárás a gyümölcs befőzésnél rengeteg sok cukor megtakarítására vezet, eláruljuk itt az eljárás módját is. A gyümölcs befő­zésnél egy kevés kettedszénsavas nátront (szódabikarbóna) kell vegyíteni a gyümölcs közzé, ezzel megkötődik a gyümölcs sa­vanyúsága és a legsavanyubb gyümölcsök is kellemes izüvé válnak és csak kevés cukrot igényelnek. Dumont kisasszony egy­idejűleg utasításokat nyújt az ételek köny- nyen emészthető készítés módjára az egész­séges emberek számára, mert az egészsé­geseknek is szükséges a célszerű és köny- nyen emészthető étel. Természetes, hogy a fiatal orvosnő értekezése nem pótolja a szakácskönyvet és nem foglalkozik recep­tekkel, hanem inkább összfoglalatát képezi a sok tudományos kísérletnek, amelyet ezen a téren tett. Mindamellett sok tanul­ságot nyújt a gazdasszonyoknak a gyakor­lati életben való felhasználása. Szellemi ha­ladása pedig abban rejlik, hogy akadt egy fiatal tanulónő, aki bátran hozzá mert nyúlni ahhoz a témához, amit néhány év előtt még az összes tanulónők lehetetlennek tartottak volna. És ezt a nagy megtérést csak általános örömmel kell üdvözölni. Pl párisi Café Vachette pusztulása, A pusztító csákány ismét belevágott a párisi Quartier Latin egyik irodalmi neve­zetességű házába s ezzel nemsokára eltű­nik a föld színéről a hajdan kires Café Vachette. Verlaine mindennapos vendége volt e kávéháznak, melynek egyik asztala körül baráti körben sokáig elidőzött a költő, s mire fölszedelőzködött a bohém társaság, akkorára megsokasodott a kiürített csészék és poharak száma. Verlaine halála után a görög Jean Moréas ült a költő örökébe, de már ő is elköltözött az élők sorából két esztendővel ezelőtt. A bámulok és tisztelők egész serege ülte körül állandóan a költő asztalát és lesték minden szavát már meg sem botránkoztak efféle szerte­lenségein : — Flaubert kretén, Rénan hülye, csak én vagyok lángész ! Már kora délután bevette magát a kávé- bázba és hajnali három-négy óráig ki sem mozdult onnan. A kávés és pincérei nagy tisztelettel övezték a mindig elégedetlen és türelmetlen vendéget. Valahányszor va­lami ételt vagy italt tettek elébe, mindany- nyiszor olyan patáliát csapott, hogy csak úgy hangzott bele a terem : hogy meg akarják mérgezni; a gyomrát akartáktönkre- tenni a rossz étellel stb. A pincér szó nél­kül tűrte a vendég pattogását, fogta a tálat vagy a poharat, egyet került-fordult a konyhában és ismét, azonmód visszahozta és a költő elé tette, a ki most már pom­pásnak találta a kifogásolt ételt vagy italt. Vége-hossza nem volt a dominó játéknak és közbe-közbe az irodalmi vitatkozásoknak; mikor azután Moréas dühbejött, öklével iszonyatosat csapott az asztalra, hogy tán­colt rajta tányér, pohár. A betolakodókat hihetetlen rövid idő alatt kinézte a társa­ságból, néha azonban maga hozott egy-egy kezdő irót vagy költőt az udvarába s ha valaki súgva megkérdezte tőle ilyenkor, hogy ki legyen a jövevény, rendesen azt felelte rá: — Hát nem ismeritek? Egyik barátom a ki különben hülye, kreten . . . — Mikor pedig elkövetkezett a zárás ideje Moréas és udvara felkerekedtek és eltántorogtak a középponti vásárcsarnok irányába, a legközelebbi csapszékbe — utókurára... Eközben megvirradt és Mó- réas az első villamos-kocsival hazament rideg, gondozatlan legénylakásába. Költe­ményeit se odahaza irta, hanem találomra valahol az utcán. Ám azért nemcsak léhütő, ledérélető bohémek jártak a társaságba, hanem megfordultak ott vérbeli irók s a többek közt Charles Mauras, a monarkis- ták vezére, a ki annyira szerette, hogy megbocsátotta neki idegen származását is. Másik érdekes látogatója volt a hires kávéháznak: Emil Faguet, az akadémikus, a nagyszorgalmu, sokoldalú tudós iró. So­kat évődtek vele barátai pongyolasága miatt, a mi nemcsak ruházatában nyilvánult meg, hanem Írásaiban is ; no de megbo­csátható az olyan tudósnak, a kinek örökké gondolatoktól izzó az agya. A Quartier Latin bohémjei tehát uj tanyát keresnek. Különben ez a nevezetes diáknegyed, a melyet ez idő szerint Painlevé, a kitűnő matematikus képvisel a kamarában, képvi­selőválasztásra készül és alighanem Jane Richepin neve kerül ki győztesen az urná­ból, A nagy iró és költő kész vállalni a mandátumot, de kijelentette, hogy Lamar­tine példájára ő is a kakasülőn foglal he­lyet, hogy ezáltal is jelezze azt, hogy a „pártok fölé emelkedik“. Borok palaczkozása. A jobb értékesítési módokat keresve, mindig akad pinczegazda, aki a palaczkokban való ér­tékesítés gondolatával foglalkozik. Gyakran meg­történik, hogy egyik-másik pinczegazda meg is indítja a palaczkborüzletet, még mielőtt alapos számítások alapján előbb papíron meggyőződött volna vállalkozásának czélszerüségéről. Aki a le­palaczkozás körülményeivel és a vele járó költ­ségekkel, továbbá a palaczkbor értékesítésének kérdésével nem eléggé ismerős, könnyen engedi magát féirevezettetni egyedül annak a körül­ménynek ismerete által, hogy ugyanazon bort literenként átlag 40—50 fillérrel magasabb áron vásárolják palaczkokban, mint hordókban. Önként értetődik, hogy az az értékesítési ártöbblet még egyáltalában nem jelent ugyanilyen arányú jobb értékesítést, mert amig a bor a lepalaczkozás révén ezt az egységárat eléri, a pinczegazdaságot éppen a lepalaczkozás költségei révén jelentékeny kiadások terhelik. A leglényegesebb kérdés tehát az, hogy a lepalaczkozás költsége milyen arány­ban áll a bornak palaczkban való értékesítésénél elérhető ártöbblettel. A lepalaczkozás költségei­nek kiszámításánál tekintetbe kell vennünk a lepalaczkozásnál és a palaczkokban való for- galombahozatalnál felhasznált összes anyagok ér­tékét, a használt eszközök és gépek amortizá- czióját, valamint a borveszteséget és a munka­költségeket. Normális körülmények között ezek a költségek a következőképen alakulnak: fillér Palaczkvételár: 1000 darab 135 korona korona. Egy palaczkra esik — — 13.50 Az üres palaczkok kirakása, fuvarja és a raktárba helyezése 1000 darabonként 3 korona — — — — — — —.30 Palaczkmosás és töltés munkaköltségéből 3.— Dugó 1000 darabja 9 korona — — — —.90

Next

/
Oldalképek
Tartalom