Vendéglősök Lapja, 1914 (30. évfolyam, 1-24. szám)
1914-12-05 / 23. szám
XXX-ik évfolyam. 23. szám. Budapest, 19!4. december 5. VENDÉGLŐSÖK LAPJA A HAZAI SZÁLLODÁSOK, VENDÉGLŐSÖK, KÁVÉSOK, PINCZÉREK ÉS KÁVÉHÁZI SEGEDEK ÉRDEKEIT FELKAROLÓ SZAKKÖZLÖNY. Megjelenik havonként kétszer, minden hó 5-én es 20-án. Előfizetési ár : Epész évre. . . 12 kor. II Félévre...............6 kor. Háromnegyed évre 9 „ Negyedre ... 3 , Laptulajdonos és felelős szerkesztő : IHÁSZ GYÖRGY. Szerkesztőség és kiadóhivatal : I., kerület, Verpeléti-ut 5. szám. Kéziratok és előfizetések ide intézendők. A ml uj „főuraink.“ Egy kicsinnyel sem tartjuk a mi uj főurainkat rosszabbnak, mint a régi főurakat. Emezek, igaz, hogy csak a modern kávéháznak vagy vendéglőknek köszönhetik vagyonukat esetleg szegénységüket, mig a régi főurak, mint hóditó lovagok véres csatározásokban szerezték,— az újabb korban pedig csak örökölték, — birtokaikat és az ezekkel járó előnyöket. A régi tipikus fő- vagy fizető- pinczérekről van itt szó, kik az utolsó két évtizedben a jobbhangzás kedvéért „főurakká“ vedlettek át. Nem irigyeljük tőlük ezt az előléptetést, sőt szívből kívánjuk nekik az uj ti- tulához a megérdemelt „mitulát“ is, sőt jelen sorainknak egyenest ez a czélja. A „borravalók hazájának“ nevezte néhány héttel ezelőtt Magyarországot egy előkelő német gyáros, aki többek közt azt is felpanaszolta, „hogy Budapesten akár kicsiny, akár előkelő kávéházban a borravalók összege eléri a fogyasztott kávé értékét, de sokhelyütt még felül is múlja.“ Magunk is gondolkodóba estünk e felett s mérlegeltük a fenti állítások valódiságát. Tudjuk azt, hogy a borravaló kérdése“ nemcsak nálunk, de a nemzetközi vendéglősök és kávésok gyűléseinek is élénk megbeszélési tárgyát képezi. Elismerjük azt is, hogy ennek a problémának czélszerü megoldása sok nehézségekbe ütközik. Nehéz volna hirtelenében eldönteni, vájjon a jelenlegi ,,három-pinczéresu vagy az úgynevezett határolt-kiszol- gálási (Revier)-rendszer volna-e nálunk megfelelőbb. Ezt megítélni a gyakorlati kivitel után lehetne. Egyenlőre a nálunk uralkodó szokásra nézve a kávéházat látogató hazai és külföldi közönség bírálata mérvadó. Ez azonban reánknézve nem nagyon hízelgő, mert határozottan oda csúcsosodik ki, hogy nálunk borravaló tekintetében a valóságos ,,élősdi s uzsora“ szisztéma fejlődött ki. Sokan megütköznek ama semmivel meg nem indokolható eljárás felett, mikor a ,,főur“ a vendég pénzéből úgy magának, mint társának hat-hat filléreket szemhunyoritás nélkül bezsebel. Minő jogon drágítja meg két ismeretlen ember, a kávés vagy vendéglős kenyérkeresője, az én kávém árát 25 százalékkal? Jogot ehhez találni nem lehet, de igen is megállapítható azon körülmény, hogy a 44 filléres kávénak 30 filléres bruttónyereséget á kávés maga rakja zsebre, a pinczérjeinek pedig fizetés fejében egyszerűen az erőszakos pénzmegtartást engedélyezi. Engedélyez továbbá a nagylelkű főnök ilyen csekélyebb összegeket a pikkolónak, telefonkezelőnek, ruhatárosnak, síivarosnak, süleményesnek, sőt még az örökösen titokban ülő nénikének is. Szóval a szegény vendég 44 filléres kávéja pont 85 fillérbe kerül. Amilyen visszataszító ezen tény leírva, éppen olyan szomorú képét nyújtja szocziális életünknek, ha tekintetbe vesszük azt, hogy Magyar- országban több mint százezer kávéház, vendéglő, szálloda, mulatóhely, stb. létezik. Ha átlagosan egy-egy helyiségre három egyént veszünk kiszolgáló személyzetül, akkor körülbelül háromszázezer ember él iparunkban jogtalanul megtartott fillérekből, aki megaláztatását csak azért kénytelen megtűrni, mert munkáját a munkaadók megfizetni nem hajlandók. A kivétel előtt tisztelettel emeTük meg kalapunkat. Reméljük, hogy az ádázul dúló háborúk befejezése után úgy a főnök urak maguk, valamint a főurak s a többi személyzet is befogják látni, hogy az eddigi szégyenletes állapot tovább nem lesz fentartható. Hisszük, hogy az érdekelt felek egymást megértve, egyesült erővel azon lesznek, hogy Magyarország ne maradjon még sokáig a ,,borravalók országa“, ahol I százezreknek a könyörfillérekből kell élniük, mikor becsületesen dolgoznak Ezen, a mi iparunknak hátulrólkapott szégyenletes sebet gyógyítani kell. Mi felvetettük a kérdést, tessék minden érdekeltnek bátran hozzászólni. K. L. Orsz. Nyugdijegyesületünk közgyűlése. Ä »Szállodások, vendéglősök, kávésok, pinczérek és kávéssegédek országos ngugdijegyesülete« f. évi november hó 6-án délután 4 órakor tartotta meg Bokros Károly elnöklete alatt Budapesten, K i 11 n e r Mihály Metropole szállodájának Fehér-termében XVII. rendes közgyűlését. Ä közgyűlésen, amint az előrelátható volt, a háborús állapotok miatt a szokottnál kisebb számú tagok jelentek meg, a tanácskozási terem azonban igy is egészen megtelt. Ä fővárosi tagok közül D ö k k e r Ferencz alelnök, Palkó- v i c s Ede, Müller Äntal, V/eing ruber Károly, Oláh- Gyárfás Mihály, K i 11 n e r Mihály, Potzmann Mátyás, Kamarás Mihály, Sabathiel Tivadar, Labesz Henrik, Horváth Dániel, Szántó Ferencz a központi igazgatóság és a budapesti választmány tagjai, a budapesti vendéglősök szakirányú tanonciskolájának a nyugdijegyesü'etbe beirt tagaji, Ä u g u s z- tiny Oszkár tanárral, Dr. Solti Ödön nyug. jogtanácsos, ifj. Dr. Nagy Sándor jogtanácsos, Dr. ü a r ó c z y János titkár, sempthei M a c z k ó Kálmán főkönyvelő, F. Kiss Lajos szerkesztő, stb., a vidéki ipartársulatok kiküldöttei közül Juranovits Ferencz [elnök (Szeged), Márkus Schätz József Telefon 57-22. : sörnagykereskedö : Telefon 57-22. Budapest, Vili., Práter-u. 47 Károly István főherceg angol Porter sörének főraktára. Dreher Antal sörfőzdéi részvény-társaság főelárusitója. Jos.SedlmayrBierbrauereizum Franziskaner-Keller A.-G. müncheni nagy sörfőzde magyarországi képviselője. Ajánlja cégét a tisztelt vendéglős és kávés urak figyelmébe
