Vendéglősök Lapja, 1914 (30. évfolyam, 1-24. szám)
1914-02-05 / 3. szám
XXX-ik évfolyam. 3. szám. Budapest, 1914. február 5. A HAZAI SZÁLLODÁSOK, VENDÉGLŐSÖK, KÁVÉSOK, PINCZÉREK ÉS KÁVÉHÁZI SEGÉDEK ÉRDEKEIT FELKAROLÓ SZAKKÖZLÖNY. Megjelenik havonként kétszer, minden hó 5-én és 20-án. Előfizetési ár : Egész évre. . . 12 kor. Félévre ................6 kor. Há romnegyedévre 9 „ Negyedre . . . 3 Laptulajdonos és felelős szerkesztő : IHÁSZ GYÖRGY. Szerkesztőség és kiadóhivatal : I., kerület, Verpeléti-ut 5. szám. Kéziratok és előfizetések ide intézendők. Tokajhegyalja védelme. Az 1908. évi XLVII. törvényczikk Tokaj- Hegyalja borvidékét zárt területnek nyilvánította. A törvény ezen intézkedése a hegyaljai bor jó hírének megóvását czélozta, s azt akarta elérni, hogy a nehéz karakterű hegyaljai borokat kerti vagy homoki borokkal össze ne házasíthassák, hanem tisztán kerüljenek a kereskedelmi forgalomba. Kétségkívül nemes és jóczélu intézkedések azok, miket a törvény magában foglal, de a czélnak nem felelnek meg. Borkivitelünk nem ér el oly arányokat, mint várnunk lehetett, sőt az utolsó évek alatt piaczokat vesztettünk. Ennek oka az, hogy a bortörvény védelme könnyen kijáiszható a Hegyalján kívül, s minthogy ki is játsz- szák, a Hegyalja termelői csak a súlyát érzik az intézkedéseknek, de nem egyúttal az áldásait is. A Hegyalja borai tisztán kerülnek ki Ausztriába, Galicziába, de az osztrák és lengyel kereskedőt semmi meg nem akadályozza, hogy 100 Hl. hegyaljai borból ki ne mérjen hétszázat. A nehéz boroknak ma kicsiny a piacza, ezzel az árakat lenyomják nálunk, borainkat kénytelenkelletlen potom árakon pazaroljuk el s végül, mire a fogyasztó asztalára kerül, mégsem ihatik teljesen fajtiszta hegyaljait. / A Zemplénvármegyei Gazd. Egyesület borászati szakosztálya most azt tűzte ki czé- lul, hogy a hegyaljai borvidék hanyatlásának okait felfedi s e czélból a szőlőtermelőkhöz kérdőíveket küldött szét, mely kérdőivek alapján elsősorban az 1917-ben lejáró vámszerződés hatását veszi vizsgálat alá s elő akarja készíteni mindazon intézkedéseket, melyek borvédelmünk tökéletesebbé tételére nézve szükségesek. Szabó Sándor dr. jogakadémiai tanár részletes javaslatot terjesztett a szőlőbirtokosok elé, melynek főérdekessége az, hogy statisztikai adatok alapján építette fel következtetéseit. Nem 'lesz érdektelen fővonásokban megismerni javaslatát. A javaslat rámutat arra, hogy tizenöt esztendővel ezelőtt Oroszország még a legnagyobb fogyasztója volt a magyar boroknak, s ma ott nincs piaczunk. A kivitel feltűnő emelkedését dicséri 1909. január 1 -je, a bortörvény életbelépése óta. Az Oroszországba való kivitel csökkenését különböző okokkal magyarázza. Az Ízlés megváltozott s ma inkább a könnyebb borokat kedvelik. Ennek orvossága az volna, hogy a fogyasztók ízlésének megfelelőleg kell kezelni borainkat. Az antialkoholista mozgalom is káros a Hegyaljára. Ezzel szemben a finomabb hegyaljai boroknak gyógy- borként való forgalomba hozatalát sürgeti. A pezsgőfogyasztás divatjával pedig ■csak úgy kelhetünk versenyre, ha hazai boraink egy részét magunk ís pezsgő gyártására forditanók. Az elsőben, e három u. n. társadalmi ok közül, úgy amint a javaslat beállítja, némi tömjénillat érzik. A zárt terület élet- beléptetése előtt 1908-ban összes borkivitelünk 998.190 q volt 28.813 kor. értékben ,ez a közvetlen előző (1907) évhez képest súlyban 653.237 q, pénzben 19.689 korona emelkedést mutat. Ha azonban az előző 1907. évet hasonlítjuk össze az 1906. év- I vei, ezt ismét az előző 1905. évvel, azt ! tapasztaljuk, hogy a kiviteli forgalom többlete évről-évre közel 200.000 q-val nagyobbodik, az érték pedig nagyon ingadozó. A bortörvény életbeléptetése után a ma- thematikai sor, mely a többletösszegekben mutatkozik, alig törik meg, hacsak azt nem tekintjük megtörésnek, hogy az előző évi 908.144 q többlettel szemben 1910-ben ■csak 753.980 q volt az emelkedés, ami azonban épp ellene mond annak, hogy a bortörvény javította volna a kiviteli forgalmát. Az 1910 és 1911 között mutatkozó 1,207.329 q s többlet csak azért oly nagy, .mivel az előbbi esztendő többlete nem érte el a rendes mértéket, a termés pedig elég .jól ütött be ahhoz, hogy ne kelljen sok olasz és dalmát bort behozni. Az 1912. és 1913. esztendőről hivatalos adatok még nincsenek, de nem hinnők, hogy az esetleg felkutatható adatok valami jelentős évek lehetnének a törvény mellett. Talán némi módosítással a bor minőségek egalizálásával el lehetne érni, hogy ha nem is tiszta tokaji, de jó és keresett bort szállíthatnának a külföldnek, esetleg szakavatott s állami felügyelet alatt álló kezeléssel — pl. a sátoraljaújhelyi állami pin, czészetben — lehetne találni módot arra is, hogy valódiságának teljes megőrzése mellett is megfeleljen a fogyasztók igényeinek is. Mindenesetre azonban oda kellene hatni, hogy a külföldön úgy kerüljön áruba a hegyaljai bor, amint a borterületről kivitték ß mihelyt más borral van házasítva, a tokaji vagy »hegyaljai« jelzőt ne szabadjon rá alkalmazni. A gyógyborként való forgalomba hozatala nem biztat sok kilátással s csakis a ke- -vés mennyiségű finomabb borokra alkalmazható. Ezeknek aránylag ma is meg van a hitelük és piaczuk. A vámok óriási volta, az előadói javaslatban felhozott gazdasági okok elseje, sokat árt borkereskedelmünknek. Az 1906. évi tiz évre szóló vámszerzödés szerint 13— fi 6° szesztartalmu hordós borok vámja Oroszországban 9 rubel bruttó- pud-onként. Egy púd 16.38 kg., egy rubel 2.55 kor., minélfogva 100 kg. bor vámja 132 korona, ami a magyar bort Oroszországban hallatlanul drágává teszi. Ezzel szemben kiviteli jutalmak kitűzését sürgeti az előadó, (mint volt a czukornál is), azonban ennek sikerében sem hiszünk. A czukornál lehet kivitelt teremteni, ha van ország, hol kevés a czukorter- melés. A borkivitel azonban kevésbé függ a termelőktől. Ha nincs kellő kereslet, — s Franziskaner Leistbräu részvény- társaság müncheni legtökéletesebb izü idénysörének a Szt. Franciskus sörnek Kapható a magyaror- C/^UÄHTV IH7CPP sörnagykereskedőnél szági íőelárusitónál : ^vNA 1 J V/A<OL<L BUDAPEST, Vili, PRÁTER-U. 47 ahol vidéki kizárólagos képviseletre pályázók is jelentkezhetnek. - - TELEFON : „József 2—30. MEGKEZDŐDÖTT
