Vendéglősök Lapja, 1914 (30. évfolyam, 1-24. szám)

1914-09-22 / 18. ünnepi szám

^ '4»^x '^'x '^'. ‘♦^V

>; ■••> -^>.-+>•■*^-'^>~■»>.

VENDÉGLŐSÖK LAPJA-♦>v-«*> ■•>.■• V •»>.'«' V **>. **>x í^> V •-•> X •*>. '^v ^x . '*>x ^ - **>x ■+> X ■*> .

A BIKSZÁDI

Főraktárak Budapesten: ÉDESKUTY L., V., Erzsébet-tér 8. — Cáölsdorf Károly, Zoltán-u. 11. : Péczeiy Antal, Margit-körut 50-52

természetes ásványvíz gyógyhatású, hurutos bántalmaknál páratlan, a legutóbbi termésű savanyú ujborral vegyítve kitűnő italt szolgál. Kapható mindenütt. — Árjegyzéket kívánatra küld: a bikszádi FŰRDŐIGAZGATÓSÁG.

Amerikai Itarcz a szeszesitalok ellen.

Az amerikai mértékletességi egyesületek irtóhadat üzentek és folytatnak a szeszesitalok: a bor-, sör- és a pálinkafogyasztás ellen. Akit ott ma, különösen Északameri- kában »mértékletes ember«-nek neveznek, az nemcsak hogy mértéktelenül nem, de egyáltalán nem iszik sem bort, sem sört, sem pálinkát.

A mértékletességi egyesületek a szeszfogyasztás elleni küzdelemben eddig l á t- szólag és külsőleg nagy eredményeket értek el. Az Egyesült-Államok államainak eddig több mint felerésze a l k o h o l-t i l a- l o m alatt van, vagyis ezekben az államokban nem szabad sem bort, sem sört, sem pálinkát forgalomba hozni, kimérni és árusítani. És egyre szaporodik az alkoholtilalmas birodalomrészek száma. Az alkohol ellen való mozgalom eddigelé csak a nagy városokban és a sűrűn lakott gyári és ipari nyugati államokban talált erős akadályokra. Nem sok idő múlva azonban Északamerika keletjén és nyugatján is diadalmaskodni fog az alkoholellenes mozgalom, de csak — látszólagosan.

Az Egyesült-Államok egyes államai maguk határozzák meg, még pedig népszavazás utján, hogy behozzák-e az alkoholellenes tilalmat vagy sem. Ha egy állam »dry«- nek (zárosnak), azaz alkoholellenesnek mondja ki magát, az még nem jelenti azt, hogy annak területéről teljesen ki lesz zárva a bor-, a sör- meg a pálinkaflaska. Ennek az államnak törvénye kimondja ugyan, hogy területén nem szabad alkoholos italt előállítani, árulni és forgalom tárgyává tenni, ámde kivételt képeznek az alkohol ipari czélra, gyógyászatra és templomi czélra szükséges szeszes, alkoholos italok. Most már azonban ezeket a kivételes czélra beengedett alkoholos italokat a jóravaló amerikaiak nemcsak erre a czélra használják fel, hanem egyszerűen italozásra. És most úgy áll a dolog, hogy kivételes czim alatt annyi bort, sört, pálinkát szállítanak, hoznak forgalomba és fogyasztanak el, mint az alkoholellenes törvény meghozatala előtt, sőt még többet, mert ami tiltva van, az mindig jobban esik.

Hogy egyes államok a szeszesitaloknak szállítását megakadályozzák, arra nincs módjuk. Ott minden állam maga intézi ugyan sorsát, maga hozza törvényeit, de olyan törvényt egy sem hozhat, mely összeütközésbe jöhetne az Egyesült-Államok egész területére a Washingtonban hozott birodalmi törvénnyel. Ennek a törvénynek erejénél fogva egy állam sem tilthatja meg a vasútiaknak, hogy azok bort, sört vagy pálinkát ne szállítsanak. És szállítanak is, még pedig a kluboknak, kaszinóknak és egyéb társas egyesületeknek, vagy magánosoknak magánhasználatra. A törvény ugyanis csak azt mondja, hogy nem szabad a szeszesitalt forgalomba hozni, azzal kereskedni, de a szeszesital egyéni fogyasztását nem tiltja. No most már, ha egy kaszinó, egy egyesület tagja, vagy egy pár lakó magán- használatra maguknak szeszesitalt hozatnak és azt meg is isszák, ahhoz azután már senkinek semmi köze.

Az amerikai alkoholellenes mozgalom az egyes államokban hozott törvények daczára is csak látszólag érte el czélját, de a valóságban még rosszabbak lettek a viszonyok, mint annak előtte voltak, mikor nem volt

még alkoholtilalom. A tisztességes, italmérő vendéglők, korcsmák eltűntek ugyan, de keletkeztek helyettük titkos lebujok, sötét bün- helyek, melyekben bor és sör helyett méregitalt mérnek s mivel azt sem bornak, sem sörnek, sem pálinkának nem nevezik, hát nem is ellenőrzi senki s igy az embermérgezésre ezekben a lebujokban szabad a vásár. Tény az, hogy Amerika amaz államaiban, melyekben az alkoholellenes törvény életben van, több alkoholt fogyasztanak, mint ennekelőtte és tény, hogy ezekben több az alkohol által megmérgezett, megrombolt ember, mint azokban az államokban, melyekben nincs alkoholtilalom.

Úgy látszik, hogy Amerikában is igaz az, hogy a szélsőségek megboszulják magukat. Szép az, ha valakit a mérsékelt életre intünk, de hogy egy egész emberi társadalmat, egy állam népét megfosszunk, eltiltsunk egy- egy pohár egészséges, üdítő, kedvderitő bor vagy sör élvezésétől is: annak csak visszaható ereje lehet. Ez az erő pedig az erőszakolt tilalom kijátszása.

A játék a vadak gyermekeinél.

A műveletlen népek, a vad afrikai, ausztráliai és amerikai törzsek életmódjáról végtelen sokat Írtak már össze a fölfedezések kezdete óta mindazok az utazók, akik hosz- szabb ideig éltek köztük. Mindamellett igen kevés az, amit e törzsek gyermekneveléséről tudunk. Bármily vad, kulturátlan legyen az a szülő, gyermekeit valamelyes módon mégis neveli. A gyermekkor az, amelyben a kultúra hatása legkevesebb különbséget okoz. A vadak gyermeke épp úgy ösztönszerüleg keresi, amivel játszhatik, mint a legműveltebb európai ember gyermeke. A játék ősi eredete tagadhatatlan. Nem ismeretlen még az állatvilágban sem. A műveltség legalacsonyabb fokán álló ceyloni weddáknak gyermekei épp úgy játszanak a homokban, mint ahogyan a mi gyermekeink építik a homok- hidakat. Egy afrikai utazó megemlíti a din- kák törzséről, hogy a gyermekek agyagból kecskéket és szarvasállatokat mintáznak. A plasztika, mint gyermekjáték a hottentottáknál is ismeretes, ahol a gyermekek égetett agyagból készítenek ügyes állatiigurákat. Két afrikai utazó, Kidd és Kropf a kaffergyerme- keknél figyelték meg, amint ökröket és lovakat mintáztak agyagból. Sajátságos, hogy a gyermekéletben a régi korok egyszerű, kezdetleges eszközei tovább élnek. A nyíl, a dárda már évszázadok óta helyet adott a modern fegyvereknek, gyermekeinknek mégis legkedvesebb játékai maradtak egész napjainkig. A vad törzsek gyermekei ebben csak annyiban különböznek, hogy nem az ősöket, hanem az élő felnőtteket utánozzák. A gyermek utánzási ösztöne különösen a felnőttek foglalkozását kiséri híven. Schwein- furth elmondja, hogy a bongo-néger gyermekek utánozzák a felnőttek hangszereit, valóságos fuvolákat készítenek. A borneoi gyermekek szülőik álarczos-tánczait is tudják utánozni. Nem ismeretlen a vadak gyermekei előtt a rajz sem. Sajátságos, hogy az alakot a primitiv népek gyermekei, mint sok kultur-gyermek is, valami színnel tölti ki. Az utánzásban elmennek ők is egész a kicsúfolásig. A kutatók nem egyszer figyelhették meg, amint a vad gyermekek járásukat, arcz- kifejezésüket vagy beszédüket kigunyolták.

E gyermekeknél a játék kora azonban

nem sokáig tart. A vad népek korán munkára kényszerítik a gyermekeket, különösen a leányokat. A 8—ÍO éves fiúgyermek már vadászni jár, a földet műveli, a leányok anyjukkal dolgoznak. A gondtalanságot a vadak gyermekei tehát épp olyan kevéssé élvezik, mint a mi iskolába járó gyermekeink. Igaz, hogy amit tanulniok kell, az mindössze az életszükségletek megszerzésének elsajátítására vonatkozók, amit szülőiktől tanulnak, ám a fáradalmakból, különösen a leányok, hamar kiveszik részüket. Az utazók és a missziók tanítói egyaránt dicsérik a vadak gyermekeinek kézi ügyességét. A játék mindenütt megterem, amerre gyermek akad. Ausztrália vadjai, a pápuák, a sarkvidékek lakói, az eszkimók, éppen úgy ismerik a primitiv, nevelő gyermekjátékot, mint Közép- európa kulturnépei.

Magyar vitéz.

A történelem legendaszerü alakja volt mindig a magyar harczos, aki halált nem ismerő hősiességgel rontott az ellenségre még akkor is, ha bátorsága a biztos megsemmisülést jelentette számára.

Egyedül ez képezi magyarázatát annak, hogy a magyar haza áll még a nemzetek sorában és rég el nem sodorták a sötét és vészterhes felhők módjára hömpölygő népáradatok fergetegei.

Árpád harczosait egész Európa rettegte, holott számra nézve rendszerint túlsúlyban volt velük szemben.

Vájjon ki merne útjába állani a medréből kitört, romboló árnak és a sisteregve lecsapó pusztító villámnak, a magyar huszárok mindent zúzó elemként való rohamának?

Gyönyörű s lélekemelő példái sorakoznak a történelem lapjain a magyar virtusnak s mert »nem szül gyáva nyulat Nubia pár- ducza«, ez az erény legékesebb jellemvonása ma is népünknek.

Nyugodt, csendes otthonában mintaképe a jámborságnak, főként vendégszeretete emelkedik hírnévre a külföldön is, a törvények iránti tiszteletéhez s királya szeretetéhez pedig kétség nem férhet.

A békességben dolgozó kaptár lakóit azonban ne merészelje senki bolygatni, mert hatalmas, termetes emberek is életükkel játszanak ilyenkor.

A haza iránti szeretet mindenek felett szentebb érzése a magyarnak s ennek veszélyben forgása vérengző tigrissé tudja varázsolni őt.

Most megkondult a vészharang s rémitő hangja jelzi, hogy a haza tetejére üszköt készül dobni a muszka, de meg is szállta azokat a lelkeket az ősi virtus, amelyek még nem sokkal előbb a legerélyesebb tiltakozásuknak adtak kifejezést a bekövetkezhető háborús események hallatára.

Egy szív és egy lélekkel sorakozott kicsi népünk a sok dicsőséget hirdető nemzeti zászló alá s ezt nem engedi kiragadni kezéből, amig az életnek legkisebb szikrája is ki nem alszik belőle.

Élet vagy halál jelszavával indultak if- jaink a csaták véres mezejére, e kettő egyike babért terem számukra, a másika dicsőséges hősi halált; bármelyik következzék is be, de a hazának élnie kell.

A világ bámulatát kelti fel a magyar vitézek hősies küzdelme a most dúló és nem-