Vendéglősök Lapja, 1914 (30. évfolyam, 1-24. szám)

1914-07-20 / 14. szám

1914. julius 20.

VENDÉGLŐSÖK LAPJA

5

a kiváló bőr- és lithiumos gyógyforrás, vese- és halhólyagbajok- nál, köszvénynél, czukorbetegségnél, vörhenynél, emésztési és lélegzési szervek hurutjainál kitűnő hatású.

SCHULTES ÁGOST Szinye-Lipóczi Salvator forrás-Vállalat. Budapest, V. Rudolf-rakpart 8.

Társas reggelik,

Julius 24-ikén: Waltz György vendéglőiében, VI., Aréna-ut 106.

Julius 31-ikén: Schmidt Konrád vendéglőjében, VII., Aréna-ut 5.

Augusztus 7-ikén: Gregorits Ferencz vendéglőjében, VII., Hermina-ut.

Augusztus 14-ikén: Némethy Mátyás vendéglőjében, I., Ráczfiirdő.

Augusztus 21-ikén: Boros Gyulánál, I., Már- vány-utcza.

Augusztus 28-ikán: Dökk er Ferencz éttermében, VI., Váczi-körut, »London«-szálloda.

Jó barátok" összejövetelei:

Julius 22-én: Horváth József vendéglőjében, I., Hadnagy-utcza 9.

Julius 29-én: Leiren János vendéglőjében,

IX., Mester-utcza 13.

Augusztus 5-én: S p i c z e r István vendéglőjében, IX., Soroksári-ut 35.

Augusztus 12-én: W agenhofer Márton vendéglőjében, X., Kápolna-tér 1.

Augusztus 19-én: Petrákovits József vendéglőjében, IV., Bástya-utcza 27.

Löwenstein M. utóda Horváth Nándor cs.

és kir. udvari szállító (IV., Vámház-körut 4. Telefon 11—24. Évtizedek óta az ország legnagyobb szállodáinak, vendéglőseinek és kávéházainak állandó szállítója. Fióküzlet: IV-, Türr István-utcza 7. Telefon 11—48.)

CSARNOK.

Anyám.

Kinek van ily áldott anyja, mint nekem? Odahaza: hova ülök, megtörüli a helyem;

Hejh, pedig nincs piros bársony-pamlaga!

De a méznél, pihenésnél is édesebb a szava.

Budapesttől jó messze a városom,

Szurkos sarát, kövezetét nagyon ritkán taposom; Hanem mikor jó anyám hi, elmegyek,

Hogy beszéljünk, lássuk egymást, sírjunk is egy keveset.

Ha aztán megérkeztem a vonaton:

Egyre kérdi, hajtogatja: volt-e, van-e sok bajom? S mindig újabb kedvességgel fut felém,

Pedig már az öregségtől alig mozog a szegény!

»Nesze még ez, no még ez az egy falat; Megéheztél, szomjuhoztál ilyen hosszú ut alatt!« ö meg alig-alig eszik valamit;

Azt mondja, ha otthon vagyok: nézésemmel jóllakik.

Majd magához, majd nekem szól nagy vígan: »Beh megnőttél, szép szál legény, hires ember vagy, fiam,

Mig anyád a bus időben megtörött. ..«

— Édes anyám mindig ifjú, csak én, a rósz csont növök.

S úgy beczézget, mint egy kis lánygyereket:

— »Nézd, ruháid milyen tiszták, ágyad szépen

felvetett; *

No, feküdj le, párna, dunna, mint a vaj — Mig én látlak, veled addig nem történik semmi baj.«

»Nem is kérded: virágid megvannak-e, Könyveidből, galambidból, hogy egy párt eladtam-e?

Istenem, hát özvegységem mit tegyen?

Úgyis sok pénzt, tenger kincset szórsz untalan énnekem!«

Mig pedig én lassacskán elaluszom,

A szobából, felkészülve, észrevétlen kioson, Piaczot, szentegyházat megjár elébb ; S asztalunkon ott terem a legizesebb jó ebéd.

I

I Összehiva rokon, testvér, jó barát,

Hogy nálunk is együtt töltsünk egy kedélyes l éjszakát.

S S mikor útitáskámat már fölkapám,

; Akkor mondja: tiszteletes uram is várt volna j rám.

r

I Akkor mondja: ejnye, azt se kérdezé,

j Hogy az apa sírján az uj koszorúját láttam-é?

Pestiek közt nem vagyok-e idegen?

| Van-e már szép menyasszonyom? Hogy ha nin! csen: hát legyen!

1

i Kinek van ily áldott anyja, mint nekem?

Féltő gonddal őrködik a tetteimen, léptemen; Ha fejem fáj, még azt is megkönyezi — Istenem, sok áldásoddal késő vén kort adj neki!

Dura Máté.

Hogyan esküdtek a miskolczi zsidók a 17-ik században?

Miskolczi tudósítónk jelenti, hogy Nyíri \ Dániel városi levéltárnok kultúrtörténeti szempontból igen érdekes kéziratot talált a levéltárban. A kézirat a 17-ik században kelt s a miskolczi zsidóság eskümintáját tartalmazza. A 17-ik században ugyanis Miskolcz város kereskedelmében a zsidók és a görögök domináltak. A görögök borkereskedéssel, a zsidók pedig inkább szeszüzlettel foglalkoztak. Akkoriban gyakran akadt ügyük a városi bírósággal s ezért egy rendes és állandóesküformuiát készítettek számukra amit aztán minden tanúvallomásnál és kihalgatásnál használtak. Ezt ! az érdekes eskümintát a városi levéltárban

; őrzik. A szövege a következő:

1 i

„Zsidó esküvésének formulája:

Én N. N. zsidó esküszöm az élő Istenre, Szent Istenre, Mindenható Istenre, aki az Eget és Földet, Tengert és valami abban vagyon teremtette, hogy én azon dologban, amire kérdendő leszek, mindeneket igazán megvallok és ha valósággal szentül meg nem mondom, a Föld engem nyelylyen el mely Dátánt és Aibiront elnyelte és ha meg nem vallanám, az in-szakadás nyavalyája és kórság szálljon reám, melly Heliseusnak kérésére Námán Siriust elhagyta és Heliseus szolgájára , szállott és ha meg nem vallanám, az vérfolyás és hirtelen való gutaütés szálljon reám és az véletlen és hirtelen halál vigyen el engem, vesszek el Testemben Lelkemben és minden Jószágomban és Ábrahám kebelébe soha el ne jussak, és ha meg nem vallom, a Sinai Heg}ren kiadott Mózes törvénye engem törüllyön el, és minden irás, j amellyek a Mózes öt Könyvében meg vanrjak Írva, engemet gyalázzanak meg és ha igazán nem esküszöm, az Adonáj és ő Istenségének hatalma törüllyön engem el.

Ámen.“

Ezt az eskümintát még a 18-ik század vége felé is használták a bíróságok előtt, í

a 19-ik század elején azonban már másképen, sokkal rövidebben történt ez a ceremónia.

A miskolczi izr. hitközség Kazinczy-utcai templomát ötven évvel ezelőtt építette, ez idén lesz a templom fölszentelésének fél- I százados ünnepélye, amely alkalomból a 1 hitközség vezetősége ki akarja adni a miskolczi zsidóság történetét s az adatok megszerzésénél és egybegyűjtésénél segédkezik Nyíri Dániel miskolczi levéltárnok is, aki most a fentebbi érdekes kéziratra akadt.

A megczenzurázott korcsmaczégér.

A Bach-korszak intézői nemcsak a köny- ; vekre, hírlapokra, de még a hirdetésekre, í sőt a czégtáblákra is kiterjesztették az el- ! lenőrző figyelmet.

Egy dunántúli városkában uj vendéglő | nyílt, amelynek a czégtáblájára szép piros hajnal volt festve, amidőn ragyogva emelkedik föl a nap a láthatáron. A poétikus korcsmaczégér fölé ez volt Írva:

— Vendéglő a felkelő naphoz.

Az uj czégér azonban nem soká pompázott, mert a korcsmárost már másnap a kerületi főnök elé idézték.

— Hallja, barátom, — szólt hozzá atyai szigorral a főnök, — vagy leszedi azonnal azt a czégért, vagy bezáratom.

— Miért? — kérdezte meglepetten a korcsmáros.

— Mert az valósággal forradalmi felirat. A felkelő nap az uj korszak hajnalát jelentheti, amiről a gaz fölforgatók annyit beszélnek. Szóval azt a czégért vegye le még ma, különben, ismétlem, becsukatom s akkor aztán jó sok ideig nem fogja látni a felkelő napot.

A korcsmáros ijedten ment haza és rögtön levétette a veszedelmes czégtáblát. Hanem azért sajnálta eldobni s azért is kapta magát és elkeresztelte a hajnalt — alkonyainak.

Mikor aztán másnap a kerületi főnök úr arra sétált, ezt a fölirást olvasta a korcsma felett:

— Vendéglő a lenyugvó naphoz.

— Ez már helyes, — mormogta a főnök és megelégedetten fordult be a vendéglőbe egy pohár sörre.

KÜLÖNFÉLÉK.

Házasság. Dr. Vajda Ákos ügyvéd folyó hó 14-ikén esküdött örök hűséget a belvárosi plébánia templomban T rauttmann Daisy kisasszonynak, T rauttmann Henrik keresk. akad. tanár szépséges leányának, K r i s t Ferencz fővárosi vendéglős kartársunk unokanővérének. Áldás és szerencse kisérje frigyüket!

Eljegyzés. Spitzer Dezső szegedi tisztviselő eljegyezte F i s c h er Katicza kisasszonyt, F i- scher Miksa fővárosi tojásnagykereskedő és nejének szépmüveltségü leányát. Isten áldása legyen a kötendő frigyen.

Ä miniszter köszöneté. A m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter Glück Frigyes szállodásnak, aki három tanulót, D ö k k e r Ferencz, Frenreisz István, Hámor József, 111 i t s József és Wagner Lőrincz szállodásoknak és vendéglősöknek, akik két-két tanulót, továbbá Bandi Ferencz, Braun János, Buchinger János, Egyed György, Fludorovits István, Glück E. János, Hack István, Koch D. István, K o m m e r Ferencz, K r i s z t Ferencz, K u- b a n e k Venczeí, Mayer Ferencz, Müller Antal, Neiger Jakab, S t ö 11 z 1 Nándor, V á -