Vendéglősök Lapja, 1914 (30. évfolyam, 1-24. szám)

1914-06-20 / 12. szám

6 VENDÉGLŐSÜK LAPJA 1914 junius 20. A BIKSZADI Főraktárak Budapesten: ÉDESKUTY L., V., Erzsébet-tér 8. — taölsdorf Károly, Zoltán-u. 11. : Péczeiy Antal, Margit-körut 50-52 természetes ásványvíz gyógyhatású, hurutos bántalmaknál páratlan, a legutóbbi termésű sa­vanyú ujborral vegyítve kitűnő italt szolgál. Kap­ható mindenütt. — Árjegyzéket kívánatra küld: a bikszádi FŰRDŐIGAZGATÓSÁG. Cseresznye, piros és fekete, ropogós, csente- gezésie és befőzésre legjobb. Postakosoranként 2 és 3 koronáért kapható Teleki János gyü- mclcsészetében Bálát onhenye (Zala megye). Vendéglős kartársainknak őszintén ajánljuk ezen megbízható elsőrendű gyümc-lcsészetet, mely idényszeriileg mindennemű gyümölcsösei és kony­hakertészeti terményekkel a legnagyobb szük­ségleteket mindenkor kielégítheti. Az uj telefon díjszabás és a kávésok. A Buda­pesti Kávésipartársulat küldöttsége Weingruber Jgnácz vezetésével tisztelgett Kolozsváiy Endre posta- és távirda műszaki főigazgatónál. A kül­döttség annak a kérelmének adott kifejezést, hogy az uj telefondijszabás reformja alkalmá­val az ipartársu’at érdekeit méltányolva, a ke­reskedelemügyi miniszterhez benyújtandó kérvé­nyüket támogassa. Előadták, hogy a tervezett telefondijszabás súlyosan érinti a kávésipartár­sulat tagjainak üzleti érdekeit és kérték, hogy az általányrendszer fentartására irányuló kérelmüket támogassa. Kolozsváry főigazgató a küldöttséget szívesen fogadta és elismerte aggodalmai jo­gosultságát. R maga részéről ígéretet tett, hogy a teljesíthető kívánságok elérésében az ipartár­sulatot támogatni fogja. A TSrley-pezsgőrjyir a városligeti Iparcsar­nokban rendezett borászati és pinczegazdasági kiállítás keretében felállított pavilonjával sike­rült bemutatóját adta hazai pezsgőgyártásunk fejlettségének és előkelő színvonalának, melynek kivívásában ezen előkelő iparválla'atot tudva­lévőén az oroszlánrész illeti meg. R kiállítás megnyitása alkalmából Harkányi János táró kereskedelemügyi miniszter, akit Szente Imre és Pfender Emil gyárigazgatók fogadtak és kalauzoltak, a leghosszasabban a Törley-pezs­gőgyár pavilonjában időzött, érdeklődéssel te­kintette meg a kiállított kmönbözö pezsgőket, majd megizlelve a pezsgőt, kijelentette, hogy már régóta ismeri a joggal kitűnő hírnévnek örvendő Törley-pezsgőket, melyek kiváló minő­ségüknél fogva hivatva vannak aira, hogy a kül­földi pezsgőket teljesen kiszorítsák a magyar piaczról. Nagy érdeklődéssel nézte meg a mi­niszter a Töriey-pezsgögyárban használt mo­dern gépeket is, hízelgő szavakkal emelve ki, hogy a gyár mintaszerű berendezéséről tudotnása van, s örvend, hogy efeletti megelégedésének a gyár vezetői előtt is kifejezést adhat. M. K. I. Vizsgáztak a pikkolók. A Budapesti Ká­vésok Ipartársulata két évvel ezelőtt szakiskolát nyitott azoknak a fiuknak a szá­mára, akik a főváros kávéházi életében szerte pikkoló néven ismeretesek és akik kurta frakk­jukban egyelőre levélpapirossal, bélyeggel és czigarettával szolgálják ki készségesen a kö*- zönséget, mint nagyreményű pinezérjelöltek. A pikkoló-gyerekek, mivel többnyire délután és egész éjjel el vannak foglalva, délelőtt tiz órá­tól tizenkettőig látogatták a szakiskolát, heten­ként háromszor, ahol aztán földrajzot, szám­tant, német és franczia nyelvet tanultak s álta­lában minden szép és hasznos tudományt. A szakvizsga a múlt héten volt a nyár-utezai pol­gári iskola tantermében. Megjelent rajta vagy nyolezvan gyerek Budapest legnagyobb kávéhá­zaiból s ott volt a vizsgáztató bizottság részé­ről Weingruber Ignácz elnök, Augusztiny jegyző, Berger Leó, Brück Károly, Gár­donyi József, Kallós- Márkus, Mészáros Győző, Pallai Miksa, Sachs Ödön, Szei- fert Antal, U 1 i t s Lőrinc és Kemény Géza dr. ipartestületi titkár. Megkezdték a vizsgát, egyre- másra hulltak a kérdések németből, francziából, földrajzból s a pikkolók feleltek fönnakadás nél­kül, szóval, mint a vízfolyás. Bizonyos, hogy nagyszerű főpinezér válik mindenikéből. Vizsga után Upor József, Pallai Miksa, Berger Leó és Steuer Marczel kávéháztulajdonosok jóvoltából jutalmat osztottak ki a fiuk közt. Itt említjük meg, hogy a szaksajtó kikerülésével pinezérfiuk is levizsgáztak. Glück Friyges ala­pítványának 400 korona kamatait Fellner László nyerte el. A szakiskola, mely úgy tűnik fel, mintha Walter igazgató magán, saját kü- íön intézete volna, nem sok eredményt mutatott fel. A maiosvásárhelyi vendéglős-kongresszus. A országos vendéglős-kongresszusra Marosvásár­helyre érkeztek az ország minden részéből a résztvevők. Fiúméból és Horvátországból is többen jelentek meg. (Ez egyesület vezető­sége ismét a magyarfaló ráczokkal ölelkezett.) A vendégeket ünnepiesen fogadták. A kongresszus tagjai szerdán reggel megkoszorúzták Kossuth, Bem és Rákóczi szobrát. A kongresszus szer­dán délelőtt megalakult. Az ülésen, melyet a kultúrpalotában tartottak, megjelent Bernády fő­ispán, Hofbauer polgármester, Bürger kamarai elnök, Fenyvessy József miniszteri osztálytaná­csos, dr. Fáik miniszteri titkár és Dreyler mi­niszteri segédtitkár, az eglyes minisztériumok kép­viseletében. A kongresszus tárgyai: a vasár­napi munkaszünetről szóló törvénytervezet meg­vitatása, az ipartörvény és az ifalmérési törvé­nyek reviziója és a kartell-törvény sürgetése. A polgármester a kongresszus tagjai tiszteletére ebédet adott. Este a színházban díszelőadás volt. Csütörtökön folytatták a tanácskozásokat. A borászati és pinezészzti kiállítás egyik ki­állítójától a »Pesti Hírlap« a következő sorokat kapta: »Igen tisztelt szerkesztő ur! A múlt héten megnyílt borászati és pinczegazdászati gépek és eszközök kiállításának eddigi eredményei a ki- állitóczégek részéről sok és jogos panaszra ad­nak okot. Ha a jelenlegi rossz gazdasági viszo­nyok között a kiállítók nem is nagy reménnyel hozták meg súlyos áldozatukat, de legalább ab­ban a jogos föltevésben voltak, hogy gyártmá­nyaiknak az érdekelt körökkel való megismertetése révén kellő ellenér­téket nyernek. Ebben a föltevésben a ki­állítók erősen csalódtak, amennyiben egyhangú­lag az a nézet, hogy a kiállítás eddigi ered­ménytelensége főként a hiányos és teljesen szer­vezetlen propagandának tudható be. A kiállí­tás szervezésénél az volt a főczél, hogy a fő­város által ingyen rendelkezésre bocsátott Ipar­csarnoknak területe lehetőleg minél jobb árban eladassék a kiállítók részére, de nem gon­doskodtak, hogy a vidéki érdeklő­dők figyelmét a kiállításra ráterel­jék. A kormány 20.000 koronával, a fő­város 5000 koronával és az Iparcsar­nok ingyen átengedésével járult a kiállítás költségeihez és kői ü'belül 2000 négyzetméter területet átlag 20—25 koronával adták ki négyzetméteérenkint, noha régebbi idő­ben 2—3 koronába került. Ha tehát ezt a 2000 négyzetméternyi területet — átlag 20 koronájával számítva — értékesítették, ebből körülbelél 40 ezer korona folyt, vagy folyik be, hozzáadva a szubvenczió gyanánt kapott 25.000 koronát és belépti dijakból csak 15.000 koronát s igy 80.000 korona áll a kiállítás vezetőségének rendelkezé­sére. Azt hisszük, ezzel az összeggel jól le­hetett volna adminisztrálni a kiál­lítást. Igaz, hogy most már belátják a reklám szükségességét és imitt-amott látható jelek mu­tatkoznak, de a szükséges propagandát már a kiállítás megnyitása előtt kellett volna teljesí­teni.« A kiállítónak sok tekintetben igaza lehet, de mi mégis azt hisszük, hogíy a rendkívül rossz gaz­dasági konjunktúrának lehet inkább tulajdoni ani a csalódást, amely a beérkezett levélből kiérzik. R nikoFnmérgezés. Évek óta kísérletezik már dr. Favarger Henrik a krónikus nikotinmér­gezés tanulmányozása körül. Favarger — mint Bécsből jelentik — most közzétette megfigyelé­seinek eredményét. — A pipázásról és dohányrágásról — írja Favarger — aussei és grundfeldi parasztoktól a következőket hallottam: Ha az ember sokat pipázik, mint például vasárnap, amikor egész nap ráér, olyan kemmény lesz a nyelve, mint a disznóbőr. Rágásra itt sokkal gyakrabban vesznek közönséges pipadohányt, mint az erre a célra készült tekercsdohányt. A krónikus do­hánymérgezés szimptomái között határozott kü­lönbség észlelhető, aszerint, hogy a szivar vagy cigaretta mértéktelen szívása okozta-e a bajt. Általánosságban azt mondhatjuk, hogy túlzott szivarozás után a rendellenes szív­működés jelenségei, czigarettázás után pedig az ideges szimptomák túl­nyom ó a k, de természetesen az ellenkező eset is előfordul olyan cigarettázóknál, akik a füstöt mélyen beszivják, aránylag gyakran vettem észre kéz- és ujjreszketést, ami csak akkor szűnik meg, ha az illető a dohányzástól elszokik. Az idegrendszerben előforduló zavarok kimutatha­tóan más jellegűek a szivarozóknál, mint a czigarettázóknál, az első esetben tulnyomóak a nyomott kedélyállapot jelei, czigarettázóknál pe­dig a gyakori izgatottság jellemző. Szivarozók­nál a dohánymérgezés jelei aránylag későn mutatkoznak. Negyven éves kor előtt ritkán lép fel a baj. A czigarettázóknál viszont sokkal korábban, már egészen fiatal kor­ban is előfordul. A nikotinizmus következmé­nyei: a gyakori étvágytalanság, hasme­nés, mely emésztési zavarokkal váltakozik, erős soványodás. A gyomorfekély szintén összefüg­gésben állhat a nikotinizmussal, szivgyöngeség és ennek következtében vérkeringési zavarok. Elvi jelentőségű határozatok. Az a körülmény, hogy a községi alkalma­zott felesége korcsmái üzletet folytat vagy ily üzletet vezet, férjére nézve ösz- szeférhetetlenségi esetet létesit. 8693/1913. K. szám. ö Felsége a király nevé­ben a magyar kir. közigazgatási bíróság o.-i lakos R. Tamásnak községi esküdté választása ügyében Sz. vármegye törvényhatósági bizott­sága által 913. évi junius hó 2-án 329—1913/kgy. szám alatt hozott határozat ellen R. Tamás ré­széről benyújtott panaszt, 1913. évi október hó 7. napján tartott nyilvános ülésében az 1896. évi LXVI. törvényezikk 28. szakasza alapján tár­gyalás alá vevén, következőleg Ítélt: A magyar királyi közigazgatási bíróság a pa­nasznak helyt nem ad. Indokok: Sz. vármegye törvényhatósági bizottsága 329— 1913. számú határozatában kimondotta, hogy ha az O. községben esküdté választott R. Tamás és neje a korcsma üzemmel vagy bér­lettel való összeköttetéstől el nem állanak, úgy R. Tamás az esküdti állásról lemondottnak fog tekinteni. Panaszos R. Tamás ezzel szemben azt vi­tatja, hogy az 1899. évi XXV. törvényezikk 3. §-a szerint a községi alkalmazott és annak neje részére italmérési, engedély nem adható ugyan, de az üzletvezetéstől eltiltva nincsenek. Ezért s mert a 104356—1896. sz. B. M. ren­delet csak az esküdti állást mondotta ki össze­férhetetlennek az italmérési üzlet vezetőséggel,

Next

/
Oldalképek
Tartalom