Vendéglősök Lapja, 1914 (30. évfolyam, 1-24. szám)
1914-05-20 / 10. szám
1914. május 20. VENDÉGLŐSÖK LHPJfl 3 BORHEGYI F. borkereskedő Budapest, V., Gizella-tér 4. (Saját ház) Pinczék: Budafokon és V. kerület, Gizella-tér 4.. szám alatt. BOR HEGYI BOR Ajánlja a legjobb: franczia és magyar pezsgőket, cognacot és likőröket gyári árakon. Belföldi borait <iz első hírneves bortermelőktől a legjutányosabb áron szolgáltatja. — Vidéki megrendelések gyorsan és pontosan teljesittetnek. 12. sz., kávéház; Zana Károly, VI., Erzsébet királyné-ut 110. sz., vendéglő; Grün Izrael, VII., Alsó erdősor-u. 6. sz., szálloda; Morva Károly, VII., Dob-u. 58. sz., vendéglő; Weinfeld E. Izidor, VII., Király-u. 23. sz., kávéház; Horváth Mihályné, VII., Thököly-ut 8. sz., kávéház; özv. Riegler Ferenczné, VII., Király-u. 73. sz., vendéglő; Gulyás Géza, VII., Wesselényi-u. 23. sz., vendéglő; Beke József, VII., Csengery-u. 19. sz., vendéglő; Szente Gábor, IX., Csarnok-tér 4. sz., vendéglő. Mennyivel csökkent Budapesten a dohányfogyasztás? A dohányjövedéki központi igazgatóság kiadta elszámolását a múlt év dohány.rogyasztásá- ról. Eszerint a kincstárnak tavaly va'amivel több bevétele volt a dohányzóktól, mint az előző évben, de megközelítően sem annyi, amennyit a dohányárak emelésével vártak. Ä dohányjövedéki kimutatás azonban nem is adhatott még adatokat arra vonatkozóan, hogy miképpen befolyásolta az államnak ezt a bevételét az a rendelkezés, amely tavaly októberben megtiltotta Budapesten a villamosokon való dohányzást. Pedig hogy emiatt jelentékenyen csökkent a dohányfogyasztás Budapesten, arról szinte rémhíreket beszélnek a trafikosok, arák a minap beadványnyal fordultak a székesfőváros tanácsához, kérve a dohányzási ti'alom visszavonását. A trafikosok egymillió koronára taksálják azt a bevételi csökkenést, ami a dohányzási tilalom miatt az államkincstárt éri és amiből annyi, a mennyi százalék az ő jövedelmüket apasztja. A dohányfogyasztás csökkenését Budapesten a múlt esztendő utolsó hónapjai nem árulták el, illetőleg lehetetlen kihámozni az adatokból, hogy milyen mértékű apadás jut arra a tilalomra, a mely megszüntette a villamosokon a dohányzást. Útbaigazítanak azonban már a folyó év adatai, amelyek persze még nem kerültek nyilvánosságra. A »Pesti Napló« tudósítója fölkereste Haracsek László miniszteri tanácsost, a dohányjövedéki központi igazgatóság vezetőjét és Vangel Károly főtanácsost, akik szívesek voltak már számszerű adatot is adni arról, hogy milyen mértékű volt a dohányfogyasztás csökkenése a villamosokra szóló ismert tilalom miatt. Ez év első hónapjában, a központi elárusítóhelyek számunkra készült kimutatása szerint, 345 ezer koronával kevesebbet füstöltek el Budapesten, mint a múlt év hasonló időszakában. Ezt a csökkenést egyenesen a dohányzási tilalomnak kell betudni. És ez az összeg szinte fillérekre födi a dohányjövedéki igazgatóságnak azt a számítását, amit tavaly végzett annak a bizonyítására, hogy a dohányzás eltiltása a villamoson, amellett, hogy ok nélkül molesztálja a közönséget és hogy az egész világon példa nélkül való erőszakos rendelkezés jelentős összeget von el az állam bevételeiből is, amit azután más úton-módon kell majd pótolni, éppen nem önkéntes adózás révén. Egymilliónégyszázezer koronára vette a dohányjövedéki igazgatóság a budapesti dohányfogyasztás apadását, a tilalom után való első esztendőben. Ez az összeg azDnban rohamosan emelkedni fog azáltal, hogy a kereskedő- és iparososztá'y, amely ezelőtt szinte kizárólag útja közben, a villamoson delektá’hatla magát dohányzással, leszokik, kénytelenül leszokik a dohányzásról, az új generáció pedig nem szokik rá a dohányzásra. Lehet, persze lehet vitatkozni rajta, hogy másképpen nem lesz-e haszna ebből az egyéneknek és az államnak, most azonban arról van szó, hogy a villamosok dohányzási tilalma tényleg hatalmas összeggel apasztja a dohányfogyasztást és csakugyan nem ok nélkül való a trafikosok följajdulása, akik közül sokan már egyszerűen exisztenciájukba vágó rendelkezésnek látják ezt a tilalmat. Különösen súlyos veszteség érte azokat a dohánykiskereskedőket, akiknek forgalmasabb villamos-megállóhely mellett van a trafikjuk. Ezek a pontok voltak azelőtt a leg- irigyeltebbek s most ezek a trafikosok panaszkodnak leginkább, hogy szemmel láthatóan megapadt a jövedelmük és hónapról-hónapra növekedik i'yetén káruk. Közben pedig mintha a villamostársaságok is ráeszméltek volna, hogy inkább káruk, mintsem a remélt hasznuk lesz a tilalomból. Most már a villamostársaságok is óhajtják a tilalom visszavonását és mert a trafikosok említett beadványa alkalmat ad rá, valószínűleg el is múlik róluk ez a drákói rendelet. P. N. Muzulmán vendégszeretet A keleti népek hagyományos és mesékben megörökített vendégszeretete még manapság) sem üres frázis — és fennáll most is, mint régente. A régi hires vendégszeretet a maga esi valóságban azonban csak a muzulmán ialusi házakban honolt és nemcsak egyes vendégeknek járt ki az egyes török embertől, mint házigazdától, hanem az egész nép gyakorolta valamennyi idegennel szemben, aki csak köztük, az országban tartózkodott. A muzulmán vendégjog szerint a musszafir (vendég) személye sérthetetlen; nemzetiségi és vallási különbséget e tekintetben tehát nem ismer és nem gyakorol — és még ba ellenség fordul is a muzulmán igazhivőihöz vendégszeretetért, még ezt sem utasítja vissza, hanem házába fogadja, tehetsége szerint ellátja és védelmet is nyújt neki mindaddig, ameddig a házában tartózkodik. Ám ez a hagyományos keleti vendégszeretet ma már a balkáni muzulmánok között vészit a fényéből és épenséggel nem olyan általános, amint volt régente. A török uralom igája alól az idők folyamán felszabadult és önálló állami életre kapott a balkáni országok modernizálódott népe nem vették át és nem őrizték meg egész terjedelmében a hagyományos török és keleti vendégszeretet elvét. A »kaparj kurta, neked is lesz« elve lépett a régi keleti vendégszeretet helyébe és foglalta el a szegény és gazdag, ur (és paraszt gondolkodásmódját egyaránt. Egy példát hozunk fel, amely talán legélesebben világítja meg a máig alaposan megváltozott helyzetet. Az egyik balkáni szláv állam muzulmán hitü földbirtokosához a minap teljesen lerongyolódva, éhségtől gyötörve állított be egy szánalamraméltó alak, a esiítliszk (a birtok) egykori volt tulajdonosa, egy igazhivő török aggastyán. Könnyes szemmel nézett végig a török az ő egykori birtokán, szép földjein; a honnan a háború borzalmai elűzték és földönfutóvá tették. Az öreg szállásért és ennivalóért kö- nyörgött. Az uj gazda nem is utasította el, befogadta házába s jól tartván, éjjeli szállást ,is adott neki. Reggelre kelve azonban az ui gazda azzal a kérdéssel fordult az öreg bujdosóhoz, hogy vajon miféle munkát akar végezni, hogy a neki nyújtott vendégszeretetet viszonozza és leszolgálja? Az aggastyán erre, könyekkel a szemében neki- gyürkőzött és fát hasogatott. Az uj gazda pedig valamikor szolgája, majd utóbb tiszttartója volt a kolduló öreg töröknek, akinek húsz esztendőn keresztül ette a kenyerét. És taz ilyen esetek ma már nem szórványo- ísak. Különösen a paraszt körökben látható gyakran, amint a föld egykor volt birtokosa most sok helyütt szolgasorban él és baromi módon fárad, dolgozik és küzd mindaddig, amíg csak annyi pénzt gyűjthet, hogy rajta KisázSiába vándorolhasson ki. Igaz, hogy az uj gazda rendszerint izzó gyűlölettől van eltelve a régi iránt, akitől félti uj szerzeményét és birtokát; de a régi keleti vendég- szeretet aranykorának lehanyatlásában kétségtelenül nagy része van a kenyéririgység mind jobban feltörő érzésének is. Ez a változás pedig nem épen uj keletű és nem is a politikai és háborús változásokkal függ össze. A török abszolutizmus bukása és az ujtörökök nagyzási hóbortja, felfuvalkodott- sága és önhittsége hintette el ennek a mag- vát, mert ők hibának deklarálják, ha a török ember idegennel szemben vendégszerető. A józan ótörökök azonban, akiket megkímélt a nagyzás mániája, a politikai változások daczára is ma épen úgy tisztelik és gyakorolják a hagyományos keleti vendég- szeretet, mint régente és ahogy ősapáinktól szent 'kötelesség gyanánt átvették. Aki az utóbbi időkben Kisázsiában, annak is a belsejében, ahol még nem ismerik az önzést és a kenyéririgységet, utazott, még pedig olyan vidékeken, ahol az idegen nélkülözni kénytelen minden modern kényelmet, — vasutat, szállodát, — az tapasztalhatta, hogy ELNÖK: IINDISCH-GRAETZ LAJOS HERCZEG. Gyógyásszá, szamorodni és asztali borai felülmúlhatatlanok. Kapható mindenütt. Árjegyzéket kívánatra ingyen küld. Központi iroda : Budapest, VI. kér., Teréz-körut 25. sz.
