Vendéglősök Lapja, 1913 (29. évfolyam, 1-24. szám)
1913-04-20 / 8. szám
VENDÉGLŐSÖK LAPJA 1913, április 20. 2 Szimon István BUDAPEST, V. Akademia-utcza 7. szám. ......""" Cse mege, fűszer, italok, konzervek és sajtok nagykereskedése. — A legtöbb előkelő szálloda, vendéglő és kávéház szállítója. Detail üzletek: Budapest több pontjain. Kérjen árjegyzéket. .............. TELEFON 29—60. „Viharos közgyűlés “ E czim alatt Gelléri Mór igen érdekes czikkelyt irt a „Magyar Ipar“ legutóbbi számában. Mivel a sok „szájhősök“ a vendéglős-iparban is — sajnos országszerte elszaporodtak s folyton agitálnak országos szövetségünk, nyugdijegyesületünk és anyaipartársulatunk ellen. alkalmasnak találjuk a szomorú állapotokat megvilágító czikkelyt egész terjedelmébe itt közreadni: Majd minden áldott nap épületes tudósításokat olvasunk a lapokban, a melyek zajos, viharos és botrányos közgyűlésekről adnak számot. Mintha valami maszlag volna a levegőben, a mely meghódítja az emberek józan elméjét; az a maszlag pedig terjedve-terjed és kezdi megmételyezni az iparosságot is. Szinte megdöbbentő, hogy milyen kifejezések röpködnek újabban az ipartestületi és más közgyűlések vezérszónokainak ajkairól. Hogy csak hirtelené- ben lejegyezzünk egy pár szemelvényt, ideiktatjuk a napilapok tudósításaiból kihámozott vagy saját füleinkkel hallott következő. megörökítésre méltó kifejezéseket: „Ki kell rúgni“, „el kell csapni“, „csaltak loptak“, „csirkefogó gazember“, „menjen a fenébe“ stb. Az ember szinte szégyeli leírni. Mert ezek a kifejezések olyan közszellemnek az elfajulását jelentik, a melynek megromlása beláthatlan következmények elé állítja beteg társadalmukat. És mélyen elszomorodva konstatálhatjuk, hogy a régi közmondás: „fejétől romlik a hal“ megdöbbentő módon vált valóra és nagyon mély gyökereket eresztett a társadalom különböző rétegeiben. Mióta a parlamentben egymáshoz vágják a tintatartókat és a legválogatottabb, vagyis helyesebben minden válogatás nélküli mázsás gorombaságot és durvaságot vagdosnak ugyancsak egymás fejéhez a tisztelt képviselő urak, azóta ez a példa ragadós nem csak nálunk, a fővárosban, de úgy látszik már a vidéken is. A politikai fanatizmus elfajulását meg tudjuk érteni és talán mentséget is lehetne rá találni. De ki gondolta volna, hogy a parlamenti botrányok példája olyan ragadós? Hiszen megtörtént egy békéltető bizottsági tárgyaláson, melyen szerencsém volt elnökölni, egy siheder felkapta az előttem fekvő bizonylatot és eltépte. — Hogy merte .ezt megcselekedni, kérdeztem tőle szigorúan. — A mit a képviselőházban a nagyuraknak szabad, ezt nekünk is szabad ! Ez volt a dclinkvens válasza. És a hasonló esetek — sajnos — nem szórványosak. Az erőszakosság a durvaság érvényesül a köznapi, az egyesületi, a testületi életben is. A sima, a normális közgyűlések már ritkaságszámba mennek. Botrány kell a népnek, akár van rá ok, akár nincs. Mintha a panem et circenses elvének régi módi érvényesítését megunták volna. Uj módi kell a nép szórakozására. És ráléptek az erőszak, a minden áron való „szenzáczió“ ösvényére, a mely örvénynek is beillik. Mondhatom, szép kis uj módi ! Pedig azelőtt is fordultak elő kritikára érdemes hibák és hiányok. De azelőtt volt egészséges közszellem, tudták, mi a tisztesség és illendőség. Akkor még volt szemérem és bizonyos józanság az emberekben. Tudták, hogy érvekkel kell rámutatni a hibákra és hiányokra és ha ezeket az igazság világánál megállapították, tisztességtudóan vonták felelősségre azokat, a kik a hibákat elkövették. Ma a durva szó, az ököljog tör magának utat. És a zavarosban érvényesülni igyekszik a magánérdek is. Tudunk esetet, hogy valahol követelték a régi, érdemes titkár kidobását, hogy egy nagyszájú ellenzéki vezér öcsét ültessék helyébe. így azután szinte nem is csoda, ha az elkeseredett küzdelem hevében szitkok és- itt ott tettlegességek, vagy legalább is erre ezélzó proinesszek vannak napirenden, a tisztesség, a józanság és a komolyság rovására. Azelőtt láttuk, hogy a tanultabbak, az okosabbak, a tapasztaltak, józan kritikát gyakoroltak elöljáróik, vagy társaik fölött. És az ilyen kritika hasznos volt, mert jóindulatú, nemes czél- zatu volt. Most típusok keletkeznek, a melyeket a „minden lében kanál“, a minden áron való feltűnés, az okvetetlenkedés, a mindenütt való szereplés viszketege hajt felszínre; típusok melyekre ujjal lehetne rámutatni — minden körben. Ezek nem azért szólnak fel, hogy szavukkal, tanácsukkal és kritikájukkal hasznára legyenek az ügynek ; nem tanultak, tehát nem is tudnak semmit, tehát tulajdonképpen nem volna mondani valójuk sem; de azért mindig beszélnek, beszélnek és beszélnek, a nélkül, hogy valamit mondani tudnának. Programrnszerüen keresik az alkalmat, hogy szavukat felemelhessék, elmennek minden ülésre, főczéljuk, hogy magukra tereljék a figyelmet és hogy legalább ezen a révén belekerüljenek a lapokba. És ha nem veszi őket észre az újság, ők maguk szaladnak a lapokhoz és elsősorban a botrányt kedvelő lapokhoz, hogy vegyéktudomásul az Ő szenzácziós „ki- rohanásuk“-at ebben és abban az ügyben. És ezzel ellentétben mindig szaporodik azoknak a száma, a kik tisztességesen, becsületesen, énjük feláldozásával teljesítették kötelességüket, dolgoztak embertársaikért és jutalmul nem kapnak egyebet, mint egy csomó inzultust. Mélyen elszomorítanák bennünket ezek a jelenségek, a melyek, ha ilyen arányban folytatódnak, elveszik minden tisztességes, becsületes embernek a kedvét attól, hogy a közéletben szerepet vállaljon, hogy embertársaiért dolgozzon, hogy magát a közjogért feláldozza, vagy azt legalább áldozatokkal előmozdítsa. És elszomorítók ezek a jelenségek különösen azért, mert — hogy csak az ipari alakulásoknál maradjunk — a kiválasztottak és igazán hivatottak félrevonulásával olyanok kerülhetnek bizonyos intézmények és mozgalmak élére, a kik tudnak ugyan kiabálni és lármázni, de a kikben semmiféle képesség sincs arra, hogy az intézményeknek és alakulásoknak ügyét csak egy lépéssel is előbbre vigyék. És még egy szempontból érdemes e jelenségekre utalni. A munkások példás egyetértésben, összetartással, egymás megbecsülésével intézik ügyeiket minden bran- cheban és a markukba nevetnek, látván, hogy. munkaadóik egymással torzsalkodva szinte előkészítik az útját a rombolásnak, az anarchiának. Azért emeljük föl intő szavunkat. Talán még nem késő. Talán lesz még elég energia az iparosságban, hogy gátat emel e romlott, veszedelmes, elfajzott irány terjedésének. Talán még alaposan kiégethetjük ezt az utálatos fekélyt a nemzet testéből. Elsősorban az iparossághoz fordulunk, melynek érdekei legközelebb állanak szivünkhöz. Segítsenek megtisztítani soraik a parazitáktól. Ne engedjék meg, hogy ez a korszak egészen a szájhősök és a krakélerek korszaka legyen. Mintatelep paprikatermesztésre. A szegedi paprika erős versenytársat kapott a Spanyolországból importált paprikában. A termelők küldöttségileg kérték a belügyminisztert, hogy a visszafejlődő paprikatermelés megjavítására mintatelepet létesítsen; egyúttal a telep czéljára nyolez holdnyi területet ajánlottak föl. A miniszter most kelt rendeletében értesítette a várost, hogy fontosnak tartja a szegedi paprikatermelés intenzivebbé tételét és a fölajánlott területen mintatelepet létesít. A saját termésű borának kimérése. Makóról jelentik: A közigazgatási bíróság a napokban érdekes Ítéletet hozott egy makói bortermelő ügyében, a ki saját termésű borát kicsinyban is árusította, a miért a pénzügyigazgatóság harmadosztályú kereseti adóval rótta meg. Ugyanígy jártak el több makói bortermelővel is, a kik fölebbeztek az adófölszólamlási bizottsághoz, de eredmény nélkül. Az említett bortermelő ügye a közigazgatási bíróság elé került, mely az összes hazai bortermelőket érdeklő ügyben úgy Ítélt, hogy a midőn a termelő saját termésű borát nem korcsmaszerü kimérés utján, hanem saját házában korlátolt kimérési engedelem alapján árusitja, ezért nem róható meg harmadosztályú kereseti adóval. Szent Margitszigeti tiditőviz ■- A legkiválóbb szénsavval telitett ásványvíz. = Telefon utján adott rendelések egész nap felvétetnek. Mint asztali viz nagyon kellemes, jóhatásu, egészség ápoló ital. A Budapest Szent-Margitszigeti üdítő és gyógyvíz kezölősége. Bpest,Teréz-körut 22. Minden jobb füszerüzletben és vendéglőben kapható. Telefon 36—52.
