Vendéglősök Lapja, 1913 (29. évfolyam, 1-24. szám)

1913-03-20 / 6. szám

6 VENDÉGLŐSÖK LAPJA 1913. márczius 20. Megkezdődött Szt. Francziskus sörnek cheni legtökéletesebb ízű idénysörének a kimérése és palackozása. Tart április közepéig. Schätz József sörnagyke­reskedőnél Kapható a magyaror­szági főelárusitónál Budapest, Vili., Práter utcza 47. szám. ^^.“ÍSő! ahol vidéki kizárólagos képviseletre pályázók is jelentkezhetnek. ötvennyolcz esztendős Petrovics kardot ragad és ő lesz a honvéd csapatban a zászlótartó Fia, Petőfi a harcztéren látja meg atyját s Erdődön nagy lelki örömé­ben a többek közt ezt Írja róla: »Ki az a vén zászlótartó ottan Olyan tüzes lelki állapotban? Szemem rajta kevélyen mereng el: Az én apám az az öreg ember! Az én apám e vén zászlótartó, »Vérben a hon«, elhatott a nagy szó Elhatott kórágyához, fülébe S mankó helyett zászlót vett kezébe. Vállait egy kinos élet gondja. Betegség és ötvennyolcz év nyomja S ő feledve minden baját, buját. Ifjak közé hadi bajtársul állt. S kit eddig az asztaliul az ágyba, Alig, alig birt elvinni lába. Ellenséget űz mostan serényen, Ifjúsága régi erejében. Édes apám én voltam tenéked Ekkoráig a te büszkeséged; Fordult a sors, megfordult végképen, Te vagy mostan az én büszkeségem. Érdemes vagy a cserkoszorura Alig várom, hogy lássalak újra S megcsókolom örömtől reszketve, Kezedet, mely a szent zászlót vitte. És ezt a koszorút most a magyar ven­déglős szövetség tagjai helyezték »a j ó öreg korcsmáros« sírja fölé... A kegyelet. A kerepesi-temető egyik sirhantján má­tól fogva érczkoszoru hirdeti a hálás utódok kegyeletét. A sirhant Petőfi Sándor szü­leinek hamvait takarja, a koszorút pedig a Magyar Vendéglősök Országos Szövetsége helyezte el »a jó öreg korcs- máros« sirján. Glück Frigyes eszméje való­sult meg a mai ünnepségen. A Petőfi Tár­saságot Herczegh Ferencz, a fővárost dr. Vita Emil tanácsos, az Országos Ipar- egyesületet Gél léri Mór kir. tanácsos, az ipartársulatot Popper Miklós titkár képvi­selte, azonkívül ott voltak: Glück Frigyes, Kom mer Ferencz, Bokros Károly, Ra- docsai Imre (Pécs), Kneffel Béla (Fél- egvháza), Grácz Vilmos (Pozsony;, Gun-: d e 1 Károly, Holub Rezső, Hack István, M a 1 o s i k Anta', Dö k k e r Ferencz, Fren- reisz István, Willburger Károly, Mül­ler Antal, Pelzmann Ferencz, Mohos Ferencz, Sági József, Schneider Ferenc, J a jczay János, Várady József, Ke szey Vincze, Kittner Mihály, Kittner János, Bock Ferencz, Pallai Miksa, Kori Ist­ván, 111 e n c z Károly, Braun Béla, Schmauder József, Kerekes Pák Krämer Miksa, S p al t Ferencz, Dr. Nagy Sándor, F. Kiss Lajos és Ihász György szerkesztők és még számosán, további bu­dapesti vendéglősök szakirányú tanonczisko- lájának tanári kara Száva János igazgató vezetésével. Az ünnepély a síremlék előtt Glück Frigyes szövetségi elnök avató beszédével kezdődött: Glück Frigyes beszéde. Eljöttünk — Petőfi Sándor nagy köl­tőnk szülei sirjához. Eljöttünk, hogy letegyük örökké tartó őrczkoszorunkat. Ez a koszorú hódolatunkat fejezi ki a szülők iránt, akik hazánknak adták a legnagyobb magyar köl­tőt, azt a fejedelmi és lángoló elméjű fér­fiút, aki a nemzeti érzést,, a hazaszeretetei örök időkre szivünkbe véste oly mélyen, oly igazán, hegy az nemzedékről-nemzedékre erősbödve megmaradt. Büszkén tekintünk Petőfi atyjára, a mi szerény kartársunkra, a jó öreg korcsmárosra, aki megvalósította költő fiának szavait, hogy minden pálya dicső, ha belőle hazánkra derül fény. És fény derült a derék magyar hazafira, a vén zászlótartóra. Mi elhoztuk zászlónkat, hogy meghajtsuk előtted és kedves élettársad előtt, a mi legnagyobb mintaképünk előtt, ígérjük, hogy a magyar vendéglősök és szabad polgárok akarunk maradni és gyer­mekeinket is igy kívánjuk nevelni, mi is ki akarjuk venni részünket abbó’, hogy hazánk nagygyá ás hatalmassá legyen, mert ezzel a kegyelettel tartjuk meg önmagunknak, mert ennek a kegyeletnek őrzése a ini örök­ségünk. És mi meg is fogjuk tenni köteles­ségünket. Köszönetét mondok mindenkinek, aki hozzájárult az emlék létesítéséhez, majd felfedve az érczkoszorut az ezt takaró lepel alól, felkérte a főváros képviselőjét, hogy vegye át az emléket a főváros gondozásába. Dr. Vita Emil tanácsos köszönetét mon- mondott a vendéglősök országos szövetsé­gének, azután Fellner László szavalt, majd a budapesti és vidéki szakiskolák nö­vendékei tették le virágjukat az emlékre, a mivel az ünnepség délelőtti része végett ért. Vendéglős kartársaink az érczkoszorun kí­vül pompás kivitelű Emlék-könyvben is megörökitették a »jó öreg korcsmáros« ! emlékeit. F. Kiss Lajos szerkesztésében je­lent meg a gazdag tartalmú album, amely Petőfi öreg szüleire és a kötlőre vonatkozó képeken kívül irodalmi életünk jeleseinek Írásait, verseit tartalmazza s amelyből kar­társaink idevonatkozó közleményeit mai szá­munkkal mi is bemutatjuk. Az »Emlék- könyv«-be irtak: H erez eg Ferencz gyö­nyörű prózát. E n d r ő d i Sándor meleghangú ötletes verset. Bárczy István, Gelléri Mór, Ferenczy Zoltán, Bérezik Árpád, H a t a 1 a Péter, Kiss József, Molnár Vik­tor, Kalmár József, Rákosi Jenő, Rát- k a y László, Teleki Géza gróf, A b o n y i Árpád, Bársony István, Harsányi Kál­mán, Kenedi Géza, Jakab Ödön, ifjabb W1 assies Gyula, Lőrinczy György, Sző Hősi Zsigmond, Várady Antal, Ja­kab Elek, Korod a Pál. Vita Emil dr. tanácsos köszönetét mon­dott a Vendéglősök Országos Szövetségének, hogy a sirt ily szépen feldíszítették, majd a főváros közönsége nevében a polgármes­ter helyett a főváros gondozásába vette az érczkoszorut. Ezután a budapesti vendéglős szakiskola növendékei közül Fellner János elsza­valta Petőfi hires költeményét, »A jó öreg korcsmáros«-t. A szavalat után az ország kü­lönböző városaiból érkezett szakiskolai nö­vendékek helyeztek el egy-egy ibolyacsok­rot a Petőfi-család sirjára. DebrecZenből Va ni esek János, Szombathelyről J á- nossy László, Győrből Reiner Ferenc, Szegedről Püspök János, Kolozsvárról Ruppert József, Pozsonyból Kiss Jó­zsef, Kaposvárról Rupl János, Nagyvárad­ról Bród József, Temesvárról Föld es y György és Kiskunfélegyházáról Kopasz La­jos hoztak virágot a sírra. Tudvalevő dolog, hogy Petőfi Sándor édes atyja életének legnagyobb részét a Kiskunságban töltötte, és ezen a vidéken foglalkozott leghuzamosabb ideig a korcs­máros és mészáros mesterséggel. Csakis ezen szerencsés körülménynek tudható bev hogy a kiskunsági vendéglősök, élükön Kneffel Béla szállodással, lapunk jeles munkatársával, ez ünnepélyes alkalommal méltóan siettek ünnepelni dicső elődjük em­lékünnepét. Babérkoszorút helyeztek a sírra, melynek kiskunság színeit hordozó széles kék-fehér szalagján a következő felírás dí­szeleg : »A jó öreg korcsmárosnak a kiskunsági korcsmárosok.« Ne ítéljük el és ne csodálkozzunk tehát azon, hogy a kiskunsági korcsmárosok még külön koszorúval is siettek leróni hálás ke­gyeletüket a felejthetetlen, örök emlékű régi jó kartársnak. > '-----------------------------------------------:-------------------------------------------------------------------------------­PE CZELY ANTAL ásvány viz=nagykereskedő A Szántói savanyuviz főraktára BUDAPEST, II, MARGIT-KÖRUT 50—52. TELEFON 40—97.

Next

/
Oldalképek
Tartalom