Vendéglősök Lapja, 1913 (29. évfolyam, 1-24. szám)
1913-03-20 / 6. szám
1913. márczius 20. VENDÉGLŐSÖK LAPJA 3 BORHEGYI borkereskedő Budapest, V., Gizella-tér 4. (Saját ház) Pinczék: Budafokon és V. kerület, Gizella-tér 4.. szám alatt. Ajánlja a legjobb: franczia és magyar pezsgőket, cognacot és likőröket gyári árakon. Belföldi borait az első hírneves bortermelőktől a legjutányosabb áron szolgáltatja. — Vidéki megrendelOsek gyorsan és pontosan teljesittetnek. gyermekkori játszótársa volt Petőfi Sándornak. Kedves családja körében találom őt, nem sokáig nógattatom magam, helyet foglalok. Ficsor Károly uramat régóta ismerem. Sok jó muskotályborát vettem meg már. Kiváló gazdaember az öreg, érdekes typusa az igazi kiskunnak, zömök, vállas, barna ember, kerek fej, magas homlokának szabályosan iveit erős szemöldökei alatt éles fekete szemek. Igazi magyar. S Petőfi emlékét híven őrzi szivében. Édes atyja sok szépet regélhetett neki a nagynevű költőről, kinek nótáit mulatozás közben felvillanó szemekkel, ragyogó jó kedvvel énekli. V. Minden értelmes lény lelki szemei előtt kell, hogy lebegjen: egy kialakult, határozott éíetczél. Petőfi Sándor életczélja honfitársainak boldogitása volt. Az ő egyéni magánérdeke mások érdekével szemben mindig háttérbe szorult. Embertársainak megbecsülésében, népboldogitó eszméinek ihlettelt megnyilatkozásaiban emberi hiúság vagy becsvágy soha nem vezette. Ideális lelke egy kitűzött magasztos czél feléi haladt, melytől haláláig el nem tántorodott. Küzdött, tűrt, szenvedeti czélja megvalósításáért — meghalt hazájáért Kiskunfélegyháza, 1913. márczius 17. é A Petőfi-albúmból. A magyar vendéglősség nem becsülheti meg eléggé azt a kapcsolatot, mely őt a szülők révén Petőfihez fűzi. Az ő nagysága nimbuszszal övezi a régi magyar korcsmá- ros házát és családját — azt a kört, melyben Petőfi nevelkedett. Régi mulasztást pótolunk a kegyeletnek ezen tényével, melylyel a »jő öreg korcsmáros« sírját diszitjük ts hálával tartozunk Glück Frigyesnek azért, hogy a megkoszorúzásnak iparunkat felemelő eszméjét felvetette, kivitelét lehetővé tette. Merán, 1913. február 12. Gundel János. 1 ■+> A világszabadság költője, munkása, bajbajnoka volt. Lelkesedett mindenért, ami szép, jő és nemes, és amikor a magyar hazáról, a magyar szabadságról énekelt perzselő hévvel szivetrázó énekeket, lelke előtt a legmagasztosabb ideál, az egész emberiség boldogulása lebegett. Az »Apostolx, az »Akasszátok fel a királyokat« költőjében a kunsági fiú szilaj demokratizmussá tört ki zabolát'an hévvel, mig költeményei más, sőt legnagyobb részében a kis embert, a szegényt, a segéiyreszoru’-óf meleg szeretette! ölelte magához. Kivételes, nagy idők adtak szárnyat költészetének, versei mégis örök időkig kedvencz olvasmányai lesznek a haladás, az emberszeretet, a tudás és a műveltség barátainak. Sokszor kérdjük, nem-e élt, nem-e halt hiába; ám ha látjuk azt a gyönyörű kultuszt, mely neki, eszméinek és törekvéseinek szó1, megnyugvást találhatunk abban a gondolatban, hogy az ideálok har- czosai még nem haltak ki, hogy az emberszeretet, a humanismus, a szép, a jó, az igaz bajnokai még mindig itt járnak közöttünk, megteszik kötelességüket és hogy munkájuk áldását is láthatjuk. Ilyen munka a Petőfi-kultusz is. Budapest, 1913. február 10. Bokros Károly vendéglős. Örömköny csillogott szememben, a meghatottság örömkönycseppje, mikor ama emlékezetes gyűlésünkön ideálislelkü barátom a halhatatlan költő szülei sírjának érczko- szoruval megjelölésére vonatkozó, nemes és fennkölt lélekre valló indítványát előadta. Végtelenül boldog vagyok, hogy a gyönyörű gondolat, a kegyeletes eszme: cserlevelek- bő), rózsákból font érczkoszorut helyezni a »jó öreg korcsmáros« sírjára, .vendéglőskar- társaim részéről az egész országban igaz és őszinte lelkesedést váltott ki. Mi vendéglősök ezzel nemcsak a Petőfi-kultusz magasztos oltárán áldozunk, de melegenérző szivünk kegyeletes érzésének is hazafias bizonyságát adjuk. Mi csak egy-egy szerény cserlevéllel hódolunk, Te azonban ezen emléklap összeállításával díszes csokrot kötsz és azt teszed le a kriptára. Ezért szívből üdvözöllek igaz barátsággal. Budapest, 1913. február 10. Kom mer Ferencz szállodás. ■ [ j Amikor Petőfi Sándor, mint ragyogó üstökös tűnt fel a magyar költészet egén, a szabadság, egyenlőség és testvériség világhódító szent eszméi másodszor szántottak végig az ujjongó emberiségen. A felszabadítás lánglelkü apostolainak és vértanúinak meg kellett születniük magyar földön is, és »elhivattatván«, Petőfi Sándor az eszme, az ige lánglelkü és halhatatlan dalosa lön. A szürke, igénytelen külsejű diák, kinek csak a szeme ragyogásából kicsattanó isten? szikra árulta el nagyrahivatottságáf, a láng- lélek ragyogásával egyszerre tört ki az ismeretlenség homályából, hirtelen — alig pár év alatt — emelkedett nagysága és dicsősége zenithjére, hogy azután — még mielőtt a nagy csalódás bekövetkezett volna — ugyanolyan gyorsan vágtasson a segesvári csatatér kapuin keresztül az örök halhatatlanságba, fel a magasságokba. A történelmi nagy idők váltották ki tehát a székálló korcsmáros fiából is a magyar nemzet lánglelkü apostolát, a szabadság forrószivü dalnokát, akinek emlékezete előtt méltán fog hódolni, áldozni ez a nemzet időtlen-időkig. Budapest, 1913. február 10. Malosik Antal vendéglős. i Mint a biblia vagy az ímádságos könyv, úgy kisér bennünket végig egész életünkön Petőfi poézise. Hazafias verseit ragyogó szemekkel szavaljuk gondtalan gyermekkorunkban, érett észszel igaz lelki gyönyörűséggé! olvassuk lángoló szerelmi dalait és tüzes énekeit a borról; később páratlan leiró költeményein merengünk el édes, jóleső érzéssel. És egyszerre csak mindenben vele érzünk, értünk, gondolunk. A lelkűnkben él. Fiaink, leányaink, asszonyaink költője ő. Gyermeki és szülői szeretet, szerelmet, hitvesi hűséget tőle tanulunk. Nemcsak a szabadság költője, hanem az' emberé is, és mert minden sora emberi, dicsősége addig fog tartani, mint maga az egész emberiség. A magyar vendéglősök büszkék, hogy a nagy költőt apja révén a magukénak, vérükből való vérnek vallhatják, és csak következetesek, mikor ennek az érzésüknek azzal adják jelét, hogy a fiú iránti kegyeletből egy részt az apának áldoznak. Budapest, 1913. február 10. Dökker Ferencz szállodás. • ^ A népszerűség lépcsőjén jutott költői nagysága utolérhetetlen magaslatára. »A mindenki költője« volt. A nép legegyszerűbb gyermeke is hozzáférhetett verseihez, megérthette, sőt élvezhette azok kimeríthetetlen, szépségeit. Egy-egy ultramodern, futurista vers megértésén hasztalan kínlódva, mint valami oázisba menekülünk Petőfi örökké üde, friss, virágillatos költészetéhez. Ez a közvetlenség nem a véletlen csapongó játéka, hanem a szülői ház becsületes egyszerűségétől átitatott gyermekkori benyomások természetes eredménye. A szülők lelkének hatása adta meg Petőfi költészetének irányát, és ezért tartozunk örök hálával a költő szüleinek. Budapest, 1913. február 10. Frenreisz István vendéglős. ELNÖK: W1NDISCH-GRAETZ LAJOS HERCZEG. Gyógyaszu, szamorodni és asztali borai felülmúlhatatlanok. Kapható mindenütt. Árjegyzéket kívánatra ingyen küld. Központi iroda : Budapest, VI. kér., Teréz-körut 25. sz.
