Vendéglősök Lapja, 1913 (29. évfolyam, 1-24. szám)

1913-03-20 / 6. szám

VENDÉGLŐSÖK LAPJA 1913. márczius 20. 2 |Szimon István i BUDAPEST, V. Akadémia-utcza 7. szám. ——— Csemege, fűszer, italok, konzervek és sajtok 5 nagykereskedése. — A legtöbb előkelő j szálloda, vendéglő és kávéház szállítója, j Detail üzletek: Budapest több pontjain. ; Kérjen árjegyzéket. ......—— TELEFON 29—60. ! Pe tőfi szülei sirhalmának megkoszorúzása. Borús nyári napon, mikor a nehéz­súlyú felhők csak úgy lógnak-eresz- kednek alá a levegőben és a tikkasztó lég szinte megfekszi az ember testét- lelkét, a Peti ovics-pár sírja előtt ál­lottam és szinte önkéntelenül elme­rengtem azoknak élete során, akik e hantok alatt, az elmúlás csendes bi­rodalmában alusszák örök álmukat. És eszembe jutott, hogy mi magya­rok, mindnyájan ennek a jó öreg korcsmárosnak és szerény, egyszerű, jóságos feleségének milyen sokkal tartozunk, amiért olyan kincset adtak hazánknak mint Petőfi Sándor. És egészen áthatotta lelkemet az az ér­zés, hogy én is adósuk vagyok, úgy is, mint magyar, úgy is mint ember, úgy is, mint korcsmáros, S amint igy elmerengtem, hirtelen villámlani kezdett, majd jótékony nyári zivatar indult meg felettem. Az ég áldása eső képében hullott alá a szomjas földre . . . Az én lelkemben is megvillant egy gondolat . . . Az a gondolat, hogy Petőfi Sándor szülei iránt nekünk, kik az ő hivatá­sukat folytatjuk, szintén kötelessé­günk leróni a kegyelet és a hála adóját. És a gondolat, az eszme csakhamar testté lön . . . Rövid felszólitást kellett csak intéz­nem kartársaimhoz és ők tömegesen jelentkeztek, siettek, hogy érczből való hervadthatlan koszorúnk letéte­lével kegyeletünk adóját leróhassuk. Nagy az én örömöm, hogy Petőfi szüleivel szemben megtettük köteles­ségünket, és azért forrón óhajtom, hogy hazafias és derék kartársaimat, akik hivó szavamat megértették: ,,áldja meg az Isten mind a két ke­zével.“ Budapest, 1913. márczius 1-én. Glück Frigyes. ■ >•> Petőfi Sándor (Tanulmány-részletek) Irta: Kneffeí Béia szállodás. I. Petőfi Sándor, nemzeti költészetünk leg­nagyobb büszkesége rövid pályafutása alatt sok nyomorúságon ment át; daczára ennek, sohasem csüggedt. Szenvedéseit e'ha’lgatatja és törhetlenül bizó reménységgel küzd és ha­lad előre a szebb jövő reményében, a haza és az emberiség sorsának javulásáért har- czolva. Minden szép, nemes és jó iránt fo­gékony ifjú lelke a reménység szivárványos szálaival volt átszőve. Magasztos eszmék fog­lalkoztatták szüntelen. Lélekemelő, nagyra- törő eszméinek formába öntött megnyilat­kozásain át kiviláglik a mindeneket kor­mányzó végtelen nagy és hatalmas, gond­viselő Isten létének megdönthetien bizo­nyossága. Mondják, ha hőérzékeny lelkét valami bántotta, bánat, lemondás, elkesere­dés, irigyei gyűlölködése, szülei sorsa, na­pokig nem lehetett szavát hallani. De, ha kedvre hangolódott, csapongó jókedve ha­tárt nem ismert. Akivel csak egyszer is be­szélt, annak bizalmába lopódzott, meg­nyerte tetszését és szeretetét. Tudását bámul­ták, nagyra becsülték. Mélytüzű, fekete sze­meinek lángoló tekintete a lángeszű embert sejtették benne. Enyhe nyári alkonyaikor, hüs nyári éjszakákon az aranykalászos róna rendekbe rakott buzakeresztjei tövében ha- nyattfekve órákig el tudott merengeni a nap nyugtán, a szinváltozó ég mennyei kárpit­ján, a felhők között lopva bujkáló^ miszti­kus holdon, a ragyogótüzü csiilagseregen. Éppen ezért hangulatos leiró és festő költe­ményei mély megfigyelésről és a termé­szeti szépségek szeretetéről, imádásáról ta­núskodnak. Olykor borongó sejtések gyö­törték, hogy korán fog meghalni. És örök vesztesége a magyarságnak, hogy e szo­morú megérzése a segesvári csatatéren tragikus valósággá vált. Bizonyos és tagad- hatlan, hogy tüneményes pályafutása elvá- laszthatlanul össze van forrva szabadság­harczunk történetére1, és hogy a szabadság- harcz mozgalmai elhatározó befolyást gya­koroltak egyéniségének kialakulására és tüneményes kifejlődésére. Azonban viszont az is kétségtelen, hogy az ő nimbusza is dicsőségesen sugárzó fényt vet szabadság­harczunk szomorú véget ért hősi küzdel­meire. Meg volt benne az isteni szikra ter­mékenyítő ereje és a Gondviselés kegyé­nek köszönhetjük, hogy akkor adta őt a magyar nemzetnek, mikor a legnagyobb szükség van a prófétai ihlettel megáldott vezérlő csillagokra, akik lelkesedést gyújta­nak, örömet, reményt hintenek az emberi szivekre. II. Gyermekkoromban az édes apám régi fo­gadójában, a »Duttyánban«, a nagy »ivóc< tarkateritékü, hosszú asztalánál sok szép epi­zódot hallottam derék, jó öreg kiskunsági atyafiaktól, akik ismerték, vagy csak egy­szer is látták, hallották beszélni, szavalni, Mesébe illő dolgokat regéltek felőle. Kis­kunság volt Petőfinek legkedvesebb tartóz­kodási helye. A Kiskunságról irt szebbnél- szebb költeményei is erről tesznek tanúbi­zonyságot. Ha a végtelenbe vesző, szabad pusztaságon körülhordozhatta sasíykintetét, a költői képzelet szárnyain egy egész uj: világot öleit magához. Régi félegyháziak ma is azt vallják, hogy Petőfi Sándor 1822. ka­rácsonyán Kiskunfélegyházán született, de miután az év végén szülei rövid időre Kis­kőrösre hurczolkodtak, a szülők az újszü­löttet Kiskőrösre vitték magukkal és ott ke­resztelték meg, hogy elkerüljék az anya­könyvi bejegyzésnél előállható és hossza­dalmas utánjárással járó ki- és beírást. így azután a születés napjául 1823. újév napját, a születés helyéül pedig a keresztelő evang. egyház helyének megfelelően Kis­kőröst jelölték meg. III. Itt járok-kelek azokon a helyeken, ahol ezelőtt vagy nyolcz évtizeddel Petőfi Sándor szülei körében gyermekéveit élte egyszeri megszakítással kerek nyolcz esztendeig. Atyja, a rácz származású Petrovics Ist­ván, ki a mészárosmesterség mellett bort is mért, igen szigorú, kötelességteljesitésben sem elnézést, sem fáradtságot nem ismerő, pontos, lelkiismeretes, munkaszerető ember hírében állott. Anyja, a turóczvármegyei Hruz Mária, nagyon vallásos, áldott, jólelkü asszony volt. itt laktak a mai »Petőfi-té- ren«, az ótemplom tövében,, a térre kiugró kis nádfedeles házikóban. Lakóházuk helyén ma Szabó Sándor kiskunfélegyházai fö'dbir- tokos kúriája áll. Szép, magyaros, földszintes épület, utczai homlokzatának zöldredőnyös ablakai közt a ház falán díszeleg a neve­zetes márványtábla, melyet Pásztor Ferencz buzgólkodására a pesti irodalmi körök részvéteiével 1861-ben helyeztek el. Aranyos betűkkel ez áll rajta: »Itt élte gyermekéveit Petőfi Sándor. A nagy költő emlékének tisztelői. 1861.« IV. A délután folyamán azután egy becsü­letes magyar gazdához, Ficsor Károly uram­hoz látogatok e', akinek édes atyja kortársa, Szent Margitszigeti tiditőviz A legkiválóbb szénsavval telitett ásványvíz. Telefon utján adott rendelések egész nap felvétetnek. Mint asztali viz nagyon kellemes, jóhatásu, egészség ápoló ital. A Budapest Szent-Margitszigeti üdítő és gyógyvíz kezölősége. Bpest, Teréz-körut 22. Minden j0bb füszerüzletbenés vendéglőben kapható. Telefon 36-52.

Next

/
Oldalképek
Tartalom