Vendéglősök Lapja, 1913 (29. évfolyam, 1-24. szám)
1913-02-05 / 3. szám
VENDÉGLŐSÖK LAPJA 1913. február 5. Réz- és nikkelfémbútor elpusztíthatatlan világhírű Mannesmann forrasztás- néiküii aczéicsövekböi Azonkívül vasbutor minden kivitelben. — Hálószobák szanatóriumok berendezéséhez. — Szállodák berendezésénél specziális ajánlatok. — Tessék árjegyzéket kérni. Szállodások és vendéglősök kedvező fizetési feltételekben és árengedményben részesülnek. Urban S. L. Budapest, V., kerület, Nádor - utcza 17. szám, zetni, ott neki fizetünk; ez igy van ott is, ahol még fönnáll a tip rendszer. Lunch után a rózsaszinselyem falu Louis XV. szalonban megnézem a lapokat s ott ugyanolyan gondja van rá a drawing room waiternek, hogy van-e elég lapom, mint utána a ladies’ wrtiing roomban, ahonnan sürgönyt akarok küldeni, a writing room page-nek, arra, hogy van-e sürgönylap és mi annak a czégnek a sürgönyczime, akit keresek. Ha a londoni nagy távolságok folytán úgy kell egy-két találkozást elintézni, hogy az ember az ismerőseit a pálmás lounge hall-ba kéri oda teára, azokat is velünk 'együtt ugyanolyan jól kiszolgálják s rájuk, mint ránk, egyaránt kötelező a »no tips, please«. És mikor az ember tudja azt, hogy ebbe a szállóba éppen úgy tódul a közönség, mint ahogy tódulnak az alkalmazást keresők, akkor bizony elgondolkozik néhány olyan kérdésen, amely annál nagyobbnak mutatkozik, minél mélyebben hatolunk le a gyökeréhez. Azok, akik úgy megtöltik az egész éven át a Strand Palace Hotelt, hogy most már egy másik ilyent kellett építeni a Picca- dillyn, nem azért szerették meg úgy ezt a no tips-rendszert, mintha a szűkmarkúság, vagy a szívtelenség örvendeznék bennük, hogy nem kell borravalót adni. Dehogy is. Tudja azt az ember nagyon jól, hogy a megszálló közönség iránt való emberbaráti szeretetből még nem tartottak fönn szállót és hogy a mi borravaló nem adásunkra nem fog a szállótulajdonos ráfizetni. Tudjuk jól, hogy az, amit egy átlagos erszényü, de átlagos nagylelkiiségü ember adna borravalót a személyzetnek, bele van valamiképp számítva a szobánk, az élelmünk árába, noha ez itt igen mérsékelt. De ez jól van igy. Ami itt az embert fölszabadítja valami kellemetlen, feszes és mindkét félre megalázó nyomás alól, az az, hogy az a sok apró szolgálat és udvariasság, amiben egy nap folyamán részünk van, nem abban a szellemben van adva, hogy »mennyit várhatok érte?« Bizony, akik elértek a szállótulajdonosok és a közönség közül oda, hogy a romlott, régi borravaló-rendszer megsemmisítését javalják, sőt követeljék és megvalósítsák, egyáltalán nem kárára, hanem javára dolgoznak egy egész nagy ember-osztálynak. Csak a rövidlátó előtt látszhatik ez kárnak, de in the long run, mint az angol mondja, végeredményben csakis hasznát, javát, emelkedését, tekintélyét mozdítja elő a borravaló eltörlése az embereknek. Ez éppen úgy igaz, mint ahogy látszólag még a rendezetlen társadalmi jótékonykodások is használnak a munkanélküliség, a proletárizmus, pauperizmus ügyének, de czélra- vezetően ezt sem a könyöradományok fogják megoldani soha, de soha, hanem a dol- gozhatásra való módot nyújtás és a rendszeres munka becsülettel való megfizetése. Legyünk őszinték, a mi vendéglőbeli borravalóink elsősorban nem a halálra fáradt éjjeli portás, vagy a szegény kis álmos pikkoló extra jövedelme, hanem sokszor a tulajdonos segélyezése abban, hogy szü- kebb bért adjon. Ahol pedig a bér becsületesen meg van szabva, ott valószínűleg elég nagy arra a vendég számlája is, hogy egy szállóbeli egész hadtest megborrvaló- zása már fölösleges teherré váljék. Mert mi lenne, ha borravaló nem lenne? Sőt mi van ott, ahol ez nincs? A szobaleány, portás, pinczér tudja, hogy nincs, tudja, hogy mit várhat; ha a bért nem elégli, nem áll be, ha beáll, nem vár rá a csalódás. És, hogy egy lépéssel tovább menjünk, az alkalmazottaknak nemcsak a vagyoni jóléte állana igy biztosabb alapon, hanem emberi méltóságunk is. Mert minden olyan könyöradomány, amit valakinek voltaképp joga nincs követelni, de amit viselkedéssel apró mesterkedésekkel mégis ki kell nyernie, kivétel nélkül lealázó, demoralizáló. Ez a rendszer hozza be azt, hogy az egymáshoz való emberi nyájasság, udvariasság devalválódik, értéket vészit; az alkalmazotté azért, mert ott a kérdés: mit kapok érte; a vendég részéről azért, mert ott a másik kérdés: mit ér ez amannak? Igen, a no tips-pinczér már uj embertípus, egy lépcsőfokkal magasabban, a munka méltóságának színvonalán álló típus. Oly s okat beszélnek a szocziológusok a munkásosztály méltóságának, tekintélyének emeléséről. Lapjaik, könyvtáraik, klubjaik vannak a munkásoknak; és áldott legyen mindenki, aki ehhez egy szemernyit is hozzájárult. De nekem megkondul a lelkemben egy gyönyörű olasz közmondás mély- zugásu szava: Aki köves utón jár, nehéz annak az égre nézni. Kivánhatunk-e lelki méltóságot azoktól, kiket nehéz munka és rendezetlen vagy elégtelen fizetés révén arra kényszerítünk, hogy a fillért lesse? __ Tegyük a szállóbe li alkalmazott életét könnyebbé, a vendégét kellemesebbé s a két osztály közt való érintkezést emberibbé (s a londoni tapasztalataim nyomán azt is hozzá tehetném : az ily rendszerű szállókat pedig minden másfélénél keresettebbé) azzal, hogy: — No tips, please! Gyermekek a korcsmában. Egy külvárosi korcsmában jártam. Egy gépmuzsika őrölgette le a német és nemzetközi nótákat s mulattak a közel gyári vidék munkásemberei. Engem pedig nagy szomorúság fogott el. Egy alig négy esztendős korához képest testileg és szellemileg nagyon is érett gyermeket láttam a munkások között mulatni. A korcsmáros kis fiacskája volt. Együtt ivott az ivókkal, nó- tázott a dalolókkal, s ha elhallgatott a gépzene, hangos káromkodásban tört ki, mialatt kis öklével a zöld asztalt verte: — A kutya ... t, mért nem huzza tovább! A vendégek nevették a kis fiú duhajkodását, sőt nevetett atyja, a korcsmáros s édes anyja a korcsmárosné is. Én pedig elszomorodtam. Az jutott eszembe, hogy mi is lesz majd ebből a gyermekből, ha meg női. Mert tudok én az ilyes esetre elszomorító példát. Az is korcsmáros s éppen úgy kezdte, mint itt ez a kis fiúcska,' sőt sőt egyes mulatozók, akiknek nem volt helyén a lelkivilága, még bele is biztatták ebbe a duhajkodásba. És ebből a gyerekből iskola és dologkerülő lett. Megromlott lelkének világával csak a tivornyá- zásokat kereste. Szüleiktől, ha nem kapott pénzt, meglopta őket. Tizennyolcz éves korában már tettlegességre vetemedett atyjá- jával, anyjával szemben. Közben máskülönben erős szervezete úgy elsatnyult, hogy a mi talán megváltása lett volna — katonának nem sorozták be. Azt gondolták, hogy megjavul, ha megházasitják, akkor már jómódú szülői. El is vett egy csinos nőt, akit azonban házassága első hetétől kezdve pénzért üldözött. Mikor elfogyott az asszony hozománya s nem tudott több pénzt adni, hát egyszer részeg fővel — megölte. Nyolcz eszI tendei fegyházat kapott ezért a bűntettért, s mikor kiszabadult ismét és ismét a bűnök ösvényébe s onnét a börtönbe zuhant. Mikor ezt a kis korcsmáros fiút mulatozni látom, szomorú sejtelmeim támadnak, hogy ennek is nem az lesz-e a sorsa, ami lett annak a másiknak? Benézek egy másik külvárosi kiskorcsmába. Itt is vigasság vagyon, mint általá- lan sok a vigasság a Józsefvárosnak külső részein. Itt 12—13—14 éves gyermekek mulattak, duhajkodtak és kártyáztak. Ittak pálinkát, sört, amint jött. Hogy hol szerezték erre a pénzt? Beszélnek és panaszkodnak erről azok a vásárcsarnokokban bevásárló nők, akiknek zsebjéből ismeretlen tettesek kilopták a telt erszényt. Ezek az ismeretlen tettesek most itt isszák az áldomást. Nem is csibészjelöltek ezek, hanem valóságos csibészek, akik készek minden pillanatban bicskával is elintézni a velük megnyilatkozó véleménykülönbséget. így nevelődnek a fővárosi és az ország legveszedelmesebb bűntettesei. És eszünkbe jut a müveit külföldi államok példája, ahol törvénnyel büntetik azokat, akik a gyermekek korcsmázását elősegítik. Olaszország is most hozott szigorú törvényt a gyermekek korcsmajárási tilalma dolgában. Nálunk Magyarországban tisztességes vendéglős és korcsmáros úgy sem tűri meg üzletében a gyermekvendégeket, különösen, ha ezek szüleik nélkül jelennek meg. Ámde vannak kivételek, akiknek nem csinál lelkiismeretfurdalást, ha a gyermekrontásból is hasznot húznak. Ezek ellen szükséges volna immár egy kérlelhetetlenül szigorú törvény Magyarországon is. B. IJ a kiváló bőr- és lithiumos gyógyforrás, vese- és halhóly agbajok nál, köszvénynél, czukorbetegségnél, vörhenynél, emésztési és lélegzési szervek hurutjainál kitűnő hatású. SCHULTES ÁGOST Szinye-Lipóczi Salvator forrás-Vállalat, Budapest, V. Rudolf-rakpart 8.
