Vendéglősök Lapja, 1913 (29. évfolyam, 1-24. szám)
1913-10-05 / 19. szám
913. október 5. ft VEND i NAGY IGNACZ ■ pinczefelszerelési czikkek üzlete ■ Budapest, VII., Károly-körut 9. Ajánlja dúsan felszerelt raktárát mindennemű pinczefelszerelési czikkekben úgymint: borszivattyuk, gummicsövek, rézcsapok, palaczkdugaszolok és kupakolók kisebb és nagyobb hollandi és asbest szűrőkészülékek, boros palaczkok, parafaguda- szok, továbbá különféle rendszerű borsajtók, szölőzuzók, erjesztő tölcsérek, faedények, permetezők raffiában stb., stb. Saját palaczkkupak gyár Nagy és Watzke----- Pinggau. -----„J ó barátok“ összejövetelei: Szüreti szünet. Október 22-én Mirth András vendéglőjében, VII., Dohány-utcza 5. Október 29-én Erdős Ignácz vendéglőjében, VIII., Kemény Zsigmond-utcza 12. November 5-én Fazekas István vendéglőjében, IX., Mester-utcza. Löwenstein M. utóda Horváth Nándor cs. és kir. udvari szállító (IV., Vámház-körut 4. Telefon 11—24. Évtizedek óta az ország legnagyobb szállodáinak, vendéglőseinek és kávéházainak állandó szállítója. Fióküzlet: IV, Türr István-utcza 7. Telefon 11—48.) A „Főherczegi halászati Központ“ (Apa- tin) mai számunkban közölt hirdetését ajánljuk t. olvasóink figyelmébe. Hogyan utaztak nagyapáink. Most az utazás szezonjában, amikor a nesztelenül sikló Pullman-kocsi kanapéján kényelmesen végigheveredve röpülünk egyik fürdőhelyről a másikra, amikor maga az utazás is külön élvezet, nem igen szoktunk gondolni arra, hogy hetven-nyolczvan esztendővel ezelőtt, amikor még nem volt vasút Magyarországon, az utazás igen keserves föladat volt. Hogy mennyire nem volt élvezet nagyapáink idejében az utazás, azt — ha kissé túlzottan -s — de eléggé plasztikusan tárja elénk egy régi újság: Néhány év előtt, ha télen, rossz utón Pestről Szolnokra akart a magyar ember utazni, végrendeletet csinált, barátaitól elbúcsúzott, és adósságait nem fizette ki, mert hiszen a halottat nem lehet megpörleni, élete csakugyan világos veszélyben forgott. Ezután kocsit fogadott, legalább is mintegy harmincz húszason, lábait süvegcsizmába és pipáját szájába dugta, egyet sóhajtott, kettőt káromkodott, szemeit behunyta és útnak indult, körülbelül oly érzelmekkel, mintha az északi tengeren uj átmenetet akarna kifürkészni a jéghegyek között. Ä lovak csakhamar füstöltek, mintha négy megelevenült ócska csárda dülöngne tova piszkos falaival a rossz országúton és átlikgatott kéményének orrcsiklandozó füstjével az Ínycsiklandozó pörkölthusra hívogatná az ázottszőrü szegénylegényeket száraz torkaikkal; az öblös pipa ellenben már megszűnt füstölni, kénytelen volt tehát az utas be- állani valamely kormos vendégijesztő korcsmába, hogy a lovak ki ne álljanak. Ott nem kapott úgy™ semmit, mi őt örömmel emlékeztetné e tanyára, de azért mégis annyit fizetett, hogy még évek múlva is megemlékezett rá. Ä szegény lovak ismét rudhoz köttetettek és elindultak, de szinte megindultak rajtok, kik látták, mert nehéz volt meghatározni, hogy ők huzzák-e a hintót, vagy ez tolja őket. Néhányszor az ur és kocsis a hintót tartották, hogy föl ne forduljon, s ekkor a tekintetes ur csizmájára annyi sár tapadt, hogy sok esetben öregapjának, a téns fptáblabiró urnák sem volt annyi földbirtoka; mivel pedig a téli napok oly kurták, mint a szegény ember pipaszára, a magyar mérföldek ellenben, főképp eső után, oly hosszúak, mint a szentiványi ének, természetes, hogy csakhamar éji szállásról kelle gondoskodni. Tehát csak be ezen kapu nélkül az utczára ásító tágas emberakolba, lesz talán benne hideg szoba és olly gyönyörű ágy, melly csak akkor látott vizet, midőn kenkeralakban posványba áztatták, és midőn belseje még a tarka kacsák testén pompázott; a kapu helyét azonban nagy tócsa foglalja el, mely feneketlen, mint kaczér hölgy szive, s a hintó szép csöndesen fölfordul, ámde a mészáros, aki ökrökből, s mint korcsmáros egyszersmind az úri utasokból él, nyugodtan biztatja a téns urat, hogy ne féljen semmit, mert a hintó mellé lánczolja a Bodrit (ez az egyik házikutya becsületes neve), s aztán ugyan nem közelit hozzá emberfia reggelig, ha tej helyett forró szurok mellett növekedett is föl, akkor pedig majd kisegítik a szomszédok a hintót a lucskos, de mindenesetre puhább ágyból, mint az volt, melly urára várakozott. És úgy történt. Reggel volt fizetni való elég, s midőn aztán déli harangozás után a szolnoki piaczra ért az utas, ugyancsak elégült arczkifejezéssel mondhatta magában: mégis csak jól eljöttünk, azt hittem, hogy csak éjszakára vergődünk be. És örvendhetett is, mert hiszen nemcsak nyaka volt még teljes épségben testén, s nyakán feje, fején pedig prémes süvege, hanem két füle közöl is az egyik csak azért, mivel a kocsma fütött szobájában nem fekhetett egyszerre mind a két fülén !... íme igy utaztak nagyapáink Szolnokra, amely százegy kilométernyire van Budapesttől. Nyáron jó utón, jó lovakkal egy napig, télen másfél, esetleg két napig kellett kocsikázni. Manapság a gyorsvonat ezt az utat két óra alatt teszi meg. KÜLÖNFÉLÉK Felhívás. Kérjük t. előfizetőinket, hogy október—deczemberi negyedévi előfizetésüket megujitva, mielőbb beküldeni szíveskedjenek. A kiadóhivatal. Szálloda-átvétel. Székesfehérvárott a »Magyar Király«-szállodát, melyet ezideig sok éven keresztül Barnay Ignácz közszeretetben álló kartársunk birt bérben, folyó évi november elsejével Kaszás Lajos a szálló tulajdonosa veszi saját kezelésébe. Vendéglő-átvétel. Budapesten, a Tisza Kál- mán-téren levő Gömbös-féle vendéglőt Nagy Lajos, a »Debreczen«-vendéglő volt főpinczére, volt tatatóvárosi szállodás vette át s azt igen látogatottá varázsolta. Üdvözöljük!. Uj vendéglő. T i 1 c s e r János, E h m János budapesti nagyvendéglős kartársunk sógora, a József-körut 9. szám alatt igen díszesen berendezett vendéglőt nyitott. T i 1 c s e r János barátunkkal a fővárosi fiatal vendéglős-gárda egy igen kedves és szeretetreméltó tagot nyert. Nagy szüksége van ipartársulatunknak is az ilyen — minden tekintetben képzett erőkre, mert mig az öregek egymásután elhalnak, a fiatal nemzedék nem igen óhajt részt venni az iparunk javáért folytatott nagy munkában. Ti les er Jánosban azonban sokat nyertünk, remélve, hogy rövid időn belül elfoglalhatja megillető helyét az ipartársulatnál is, mert bizony ilyen helyre is beférkőzhetik néha-néha egy-egy tátottszáju kontár. Üdvözöljük tisztelt barátunkat uj vállalkozásában, neki sok szerencsét kívánunk! Vendéglő-átvételek. Debreczenben a »Fe- hérló«-szállodát Pa lesik István vette át Szi- lágysomlyóról. — Varas d-T e p 1 i c z en a 2-ik számú szállodát Szalay Gyula kartársunk vette át. — Herkulesfürdőn a vasúti vendéglő bérletét P a t a k y Ferencz nyerte el L i p t ó u j- v árról. — Galgóczon az ismertnevü Weisz testvérek uj kávéházat nyitottak. — Déván a »Hungária«-szállodát Gutza Demeter vette át. — Váczon a káptalani sörházat Eschenbach Gergely volt budai kartársunk vette át. — Csák váron Bozory Mihály kartársunk vendéglőjét teljesen újjá alakította át. — Bala- tonberényben a Löw-féle vendéglőt S z i k- szai Lajos gyomai vendéglős vette át. — Nagyatádon az »Arany Bárány «-vendéglőt ; Berta Viktor vette át. — Felsővisón a Kaszinó vendéglőt Novottny Károly kartársunk vette át Husztról. Éttermi pincérek vigalma. A »Magyarországi szállodai, éttermi és kávéházi alkalmazottak országos egyesületének« az éttermi segédek szakosztálya október hónap 8-án (szerdán este) a szakosztály segélyalapja javára kabaréelőadással egybekötött nagy tánczmulatságot rendez. A szép sikerűnek Ígérkező vigalmat a pin- ezérek országos egyesülete összes termeiben (VII. Nagydiófa-utcza 3. I. em.) tartják az »Éttermi segédek sz. o. önálló dalköre« .közreműködésével. Beléptidij személyenkint 1 korona. Családjegy 2 korona. Jegyek előre válthatók: a szakosztály titkárságánál, az Éttermi sz. o. dalköre elnökségénél (Kondor János-féle vendéglő Próféta- és Szerecsen-utcza sarok) s az ösz- szes éttermekben a főpinezér uraknál. Pénzküldemények: Éttermi segédek szakosztálya VII. Nagydiófa-utcza 3. I. em. intézendők. Adományok a jótékony czélra való tekintettel köszönettel fogadtatnak és e helyen nyugtáztatnak. A báli muzsikát ifj. Banda Marczi szolgáltatja. A legújabb ételrend. Érdekes és teljesen újszerű ételrend szerepelt a napokban azon az áldomáson, amelyet Londonban az Incorporated Institute of Hygienie termeiben tartottak meg és amelyen az angol orvosi világ legkiválóbb képviselői vettek részt. A fényes bankettnek természetesen elsősorban az volt a czélja, hogy az inyenezmesterség legjobb fogásait mutassa be és hogy minél nagyszerűbb élvezetet nyújtson az illusztris társaságnak, egyben azonban gondoskodás történt arról is, hogy az ételsor orvosi és egészségügyi szempontból oktató és tanulságos legyen. Épen ezért a gazdag ételrendet úgy nyomatták ki, hogy az egyes fogások mellett szakszerű magyarázatok voltak az étel táplálóerejére és hatása tekintetében. így többek között a következőket lehetett olvasni az ételsoron: »Croutes parisiennes.« Ajánlva nyálkakiválasz- tás czéljából; nélkülözhetetlen bevezetés oly étkezésnél, amely az emésztőszervek működéséhez nagy követelményeket fűz. »Langouste.« A rákok családjából, amely mintegy 18 százalék poteint tartalmaz. Minthogy kissé nehezen emészthető, ajánlatos olajjal elkészíteni. Ily módon az emésztési folyamatot megkönnyíti. »Soles.« A legeszségesebb étel, egyben a legkönnyebb és legizletesebb is, ezért különösen ajánlatos a gyönge gyomruaknak. Minthogy csupán 11 százalék nitrogént és 1 százalék zsírt tartalmaz, táplálóereje kevés, tehát hozzá vagy utána egyebet is kell enni. »Sorbet au Champagne.« Fagylalt, amely nagy étkezésnél, mint közbeeső fogás igen ajánlatos, mivel az a jó tulajdonsága van, hogy a szájüreget tisztítja és fölfrissiti, egyben az emésztést rövid ideig szünetelteti... Újságíróból czigányprijnás. Katonatisztből vált már jó czigányprimás, példa rá Zöldi Marczi esete, aki portepés kardját cserélte föl a vonóval. Újságíróból azonban első eset, hogy muzsikussá legyen valaki. Seres Imre, a budapesti újságírók egyik érdemes tagja, mint czigányprimás működik október 1-től kezdve esténkint a Savoy-szálló éttermében. Seres Imre valamikor mint karmester jelentkezett már gróf Esterházy tatai színházában; — kitűnő zenész, aki elsőrangú bandája élén bizonyára gyors népszerűségre tesz majd szert a közönség körében.
