Vendéglősök Lapja, 1913 (29. évfolyam, 1-24. szám)
1913-10-05 / 19. szám
XXIX-ik évfolyam. 19. szám. Budapest, 1913. október 5. A HAZAI SZÁLLODÁSOK, VENDÉGLŐSÖK, KÁVÉSOK, PINCZÉREK ÉS KÁVÉHÁZI SEGEDEK ÉRDEKEIT FELKAROLÓ SZAKKÖZLÖNY. / ____________________ Me gjelenik havonként kétszer, minden hó 5-én és 20-án. Előfizetési ár : Egész évre. . . 12 kor. Félévre...................6 kor. Há romnegyed évre 9 „ Negyedre . . . 3 , Laptulajdonos és felelős szerkesztő : IHÁSZ GYÖRGY. Szerkesztőség és kiadóhivatal : I., kerület, Verpeléti-ut 5. szám. Kéziratok és előfizetések ide intézendők. Szőlősgazdák és a borkereskedelem. A szőlőmivelés hazánknak egyik legfontosabb termelési ágát képezi. A hazai szőlőmivelés évszázadokra vezet vissza s a magyar borok már a középkorban is híresek voltak. Kormányhatósági rendeletek, önkormányzati és községi szabályrendeletekből tudjuk, hogy a szőlőmiveléssel és a borászattal sokat foglalkoztak az intéző körök. Sokszor halljuk azon kijelentést, hogy a szőlősgazdákban nincs meg a kellő kereskedelmi szellem. Nem sokat törődnek a termelés kereskedelmi részével, hanem megelégszenek azzal, ha kielégítő eredményt feltudnak mutatni termelés szemponjából. A kik ezt állítják s ebben hibát találnak, joggal teszik. Mert jól megjegyzendő, hogy a szőlészet csak helyes borászattal együtt képes felvirágozni és a nemzeti termelés fontos ágává fejlődni. A szőlészet és borászat oly egymásba kapcsolódó tényező, hogy a szőlészet borászat nélkül vajmi kevés eredményt tud felmutatni. Ezeket tudva, magától vetődik fel a fontos kérdés, vájjon nem kellene-e a szőlősgazdának arra törekedni, hogy a szőlészet termelékenységét veszélyeztető és erősen befolyásoló teendőket magának megtartani és azokat a teendőket, melyeket a borászat megkíván, a borok kikészítését és minden egyéb mive- leteket, melyeket együtt pinczekeze- lésnek nevezünk magamagának elvégezni. És tovább haladva nem kellene-e a termelőknek a fogyasztókkal közvetlen érintkezést keresni? A kérdés nem oly egyszerű. Oly mélyen az ember lelkületébe vágó kérdés ez, hogy egy rövid czikkbe foglalni, a kérdést kellően kifejteni lehetetlen. Hogy a fenti kérdések nagy horderejét a szőlőtulajdonos kellően mérlegelni tudja, elsősorban bármily kevés, de okvetlenül kereskedelmi szellemre van szüksége. És épen ez a dolognak a rákfenéje, hogy a mi szőlősgazdáink, sajnos, csigalépésben haladnak e téren, mert különben lehetetlen volna az, hogy mig a bor a termelőtől a fogyasztóig jut, néhány közbeneső kereskedő és alkusz meggazdagodik. Különben nem lehetne az, hogy a 24 filléres mustból készült bornak literjét a fogyasztóközönség talán 1.20 Koronájával fogja vásárolni. A magyar ember, sajnos nem született kereskedőnek. vszázadok óta a körülmények úgy hozták, hogy mindig más téren volt elfoglalva. Nem ért reá, hogy mást is lásson és tapasztaljon mint nyílt és titkos ellenségeivel való szakadatlan küzdést. Századokon át véres verejtékkel szántotta más részére az édes anyaföldet. A hatalmas ipar és kereskedelmi mozgalmak nyomtalanul tűntek elmehetünk. És csak ezért lehetséges az, hogy még oly termelvények is, melyek elsőrendű fenntartási eszközök, sokszor egyedüli jövedelemforrásaink, a spekulátiv börzemanővereknek van alávetve. Nem vitatom azt, hogy a kereskedelem nem szükséges. Hogy kereskedelem nélkül lehetne egyáltalában kellő és biztos piaczot találni. Ismeretes tény, hogy a gazdasági fejlődés egyik szükségszerű eredménye az, hogy a javak forgalomba hozatala is önálló termelési ággá válik. Ismeretes, hogy a kereskedelem az árukat az érték emelésére a legalkalmasabb helyre juttatja. Készleteket gyűjt, befolyásolja és igazítja a rendes piaczi árakat. De amellett nem tagadható az, hogy a kereskedelem igénybevétele nem minden termelési ágazatnál egyforma. Legkevésbbé pedig szükséges a többszöri kereskedői közbenjárás a szőlő és bor értékesítésnél. Mert amint bizonyos az, hogy a kereskedelem kellő formában nélkülözhetetlen, éppen olyan bizonyosan áll az is. hogy ma sokkal többen foglalkoznak vele, mint ahány közvetítőre fogyasztó és termelő között tényleg szükség volna s hogy a sok közbeeső ügylet tetemesen, túlságosan megdrágítja az árukat és horribilis nyereséget nyel el. Mindenhol helyes tehát azon törekvés, mely a termelők és fogyasztók közvetlen érintkezését elő akarja mozdítani, de elsősorban helyes a törekvés a legfontosabb hazai termelvények egyikénél, a szőlőnél. Ha mint fent megírtam, a magyar emberben megvolna a kereskedelem iránti hajlam, könnyen el volna intézve a dolog. Sőt azt mondhatnánk, hogy egyáltalán nem volna igy, ahogy van. De mivel előreláthatólag ez egyelőre nem is fog változni, oly utat és módot kell találni, hogy a népet kellő tapintattal és erélylyel e tarthatatlan állapotra figyelmeztessük. Ennek pedig egyik módja, hogy pincze és borértékesitö szövetkezetté alakítva, azokat kereskedelmi képzettségű emberekre bízva, azoktól tudnivalókat elsajátítsunk, másik módja hogy szabad előadásokon tanítsuk a népet arra, hogy a mai kor megkívánja a kereskedelmi felfogást, sajtónk utján pedig öntsünk lelket a népbe s hozzunk tudomására minden olyan mozzanatot, mely érdekeinek szolgál. Ismertessük meg a szőlőSchätz József Telefon 57-22. : sörnagykereskedö : Telefon 57-22. Budapest, Vili., Práter-u. 47 Károly István főherceg angol Porter sörének főraktára. Dreher Antal sörfőzdéi részvény-társaság főelárusitója. Az „Első Magyar Részvény Serfőzde“ főelárusitója. Jos.SedlmayrBierbrauereizum Franziskaner-Keller A.-G. müncheni nagy sörfőzde magyarországi képviselője. Ajánlja cégét a tisztelt vendéglős és kávés urak figyelmébe
