Vendéglősök Lapja, 1913 (29. évfolyam, 1-24. szám)

1913-09-23 / 18. ünnepi szám

■*>. VENDÉGLŐSÖK LflPJÄ ^ '<*'<* <*■ Erzsébet Királyné-Szálloda ?“Ä?C* 1»; Szives pártfogást kér Szabó Imre szállodás. Jöjjön Budára. A fővárosi lakásviszonyokat kedélyesen vi­lágítja meg a »Pesti Napló« következő kedé­lyes czikkelye: A barátom, aki nem is barátom, hanem is­merősöm, s mint ilyen a legjobb barátom, két év óta Budán lakik. — Jó Budán lakni? — kérdem tőle egyszer. Ez nagy meggondolatlanság volt, mint a kö­vetkezmények mutatják. Nem is ajánlom senki­nek, hogy budai lakostól azt kérdje, jó-e Bu­dán lakni. Az ismerősöm, aki nem is ismerő­söm, — ösmeri az ördög — hanem a barátom, a kérdésre az exaltáltság hangján felelte: Hogy jó-e? Egészen oda volt a gyönyörűségtől. Hogy jó-e? — ismételte. — R legnagyobb vétek, hogy maga is nem lakik Budán. Bűn! Egyike a hat főbűnöknek. — Hét, — mondom. — ö a hetedik. Budán nem lakni, a hetedik főbűn. — A nyolcadik, — mondom. — Mert hétnek van már pályázója. — R nyolczadik a hét főbűnben. Hát mondja csak maga szerencsétlen, miért nem lakik Budán? — Mert ha mindenki Budán laknék, akkor senki sem lakna Pesten. Persze, magát a hid zsenirozza. Hát mon­dok magának valamit. Ä hid az csak előíté­let. Esküszöm önnek, hogy csak előítélet. Mi történhetik a hídon magával?... Legfeljebb a szél lefújja a kalapját. — No lássa, ez nekem épp elég, hogy ne lakjam Budán. Nem szeretem, ha a hid le­fújja a kalapomat. — Csak előítélet! Nos aztán a közlekedés! Hát az igaz, hogy a közlekedés nem olyan jó, mint Pesten, de ezzel szemben például a le­vegő egész olyan, mint Pesten. Jöjjön Budára lakni. — Igazán ... nem mehetek. De az istenért, ne legyen olyan erőszakos ember. Én veszek magának egy jó lakást a Háromkakas-utczában... Már holnap elküldöm a feleségemet, hogy magának lakást keressen. — De nézze!... — Ne erőszakoskodjék. Holnap lakást kere­sünk magának a Háromkakas-utczában és pont. Egy kicsit drágább lesz a lakás, az igaz, de ezzel szemben kisebb, inlimebb, kedvesebb... — Én... én jobb szeretem a nagyobb, tá­gasabb lakást... Nem gondolja? Hallatlan, hogy milyen makacs! Ismétlem, hogy a levegő épp oly jó, mint Pesten. Szóval rendben van; a lakást kivesszük. Ha a levegő olyan, mint Pesten, akkor mit akar? Hisz a levegő Pesten rossz, naquon rossz... — Szóval az én malmomra hajtja a vizet. Hogy valaki ennyire akaratos legyen! Hát tudja meg, hogy a lakást már ki is vettem maguk­nak és a jövő negyedben be fognak költözni. Meglátja, milyen jó lesz. Ä villamos megállótól csak félórát kell gyalogolnia hegynek fel... Jó lesz, ha a télre sárcsizmát szerez be magának. Kénytelen voltam kiköltözni Budára, a Há- romkakas-utczába, félórányira a villamos meg­állótól, csak azért, mert egyszer azt kérdeztem: »Jó Budán lakni?« Ä levegő azonban csakugyan majdnem olyan jó, mint Pesten. Rz állami bolgárkertészet sikere, Közismert dolog, hogy a magyar városok zöldségszükségletét legnagyobbrészt a bol­gár kertészek látták el. Ez a szívós, szor­galmas és fölötte igénytelen faj »bandákba« verődve jött át Magyarországba, ahol a vá­rosok határain pár holdas olcsó földbérlete­ken intenzív termelésű konyhakertészetet honosítottak meg. Ügyességükkel és főképp szorgalmukkal rövid idő alatt oly szép ered­ményeket értek el, hogy csaknem ki­zárólag konkurrens nélkül ők szolgátatták városainknak a leg­szebb salátát, kelkáposztát, pa­radicsomot, hüvelyes veteménye- ket s egyéb zöldségféléket. A bolgárok, — akiket helyenként a közé­jük keveredett szerbek után szerbiánoknak neveznek — nemcsak mint szakemberek, ha­nem mint üzleti vállalkozók is kitűntek. A »bandákban« mindig volt egy-kettő, aki nagy­szerűen értett a termesztett holmik eladásá­hoz, akire aztán az egész árulást rábízták, a jövedelmen pedig megosztoztak. Legnagyobb részük azonban nem is távozott el a földtől, amely példátlan iparkodással az éjszakákat is nappallá téve,' hajtották ki a hasznot. Ősz felé, amikor a kerti munkát a fagyok és esőzések már lehetetlenné tették, akkor szé­pen összecsomagoltak s hazavitték a ma­gyar pénzt családjuknak Bulgáriába, ahon­nét csak tavaszszal jöttek el megint. Mint említettük, a bolgárok sokáig kon- kurrenczia nélkül állottak az országban. A magyar ember nem szívesen adta rá magát a konyhakertészetre. Először hiányzott a kellő szaktudása, aztán meg a kertnek gon­dos ápolása, az örökös, meg nem szűnő babramunka sem felelt, meg a magyaroknak, akik ezenkívül »bandákba« sem voltak haj­landók összeverődni. Csak a legutóbbi há­rom esztendőben sikerült a földmi ve­ié s ü g y i minisztériumnak a kellő gazdasági szakoktatással s állami támogatással kiképzett konyhakertészeket ne­velni, akiknek száma azonban korántsem volt elegendő arra, hogy a bolgár háború kitörésekor hazamenő bolgárokat pótolják. A bolgárok visszavándorlásával piaczun- kat a legnagyobb drágaság veszélyeztette, aminek meggátlására a földmivelésügyi mi­nisztérium elhatározta, hogy a városok mel­lett állami zöldségtermelő telepe­ket létesít. Szegeden nyolcz hold területen már létesítettek állami kertészeti telepet, amelyen öntözéssel intenzív gazdálkodással művelik a kerti veteményeket. A bodomréti ker­tészeti telep hatása már is előnyösen érez­hető a piaczon. A kerti vetemények kitűnő minőségűek és aránylag olcsó árban bocsát­ják a vásárló közönség rendelkezésére. Az idén az esős' idő különösen kedvezett a bo­domréti kertészetnek. Óriási paprikák, gyö­nyörű uborkák termettek, amelyeket elkap­kodnak a vásárlók. Minthogy a szegedi ál­lami kertészeti telep ilyen jól bevált, a föld­mivelésügyi minisztérium még több város­ban tervezi az állami zöldségtermelő tele­pek létesítését. Legközelebb valószínűleg Kecskeméten létesítenek állami kerté­szeti telepet. A „Magyar Vendéglősök Országos Szövetsége“ által 1913. évi szeptember hó 23-án Budapesten tartandó j XIII. rendes évi közgyűlés programja; I. 1913. szeptember hó 22-én (hétfőn) j Délután 4 órakor: a »Szállodások, Vendéglősök, Kávésok, Pin- czérek és Kávéssegédek Országos Nyugdíj- egyesületének« XVI. évi rendes közgyűlése a »Grand Hotel Hungária« nagytermében (IV., Türr István-utcza 1.) Este 8 órakor: Ismerkedési estély Gundel Károly városligeti vendéglejében. (Étkezés á la carte.) 2. 1913. szeptember hó 23-án (kedden) Délelőtt fél 10 órakor: a »Magyar Vendéglősök Országos Szövet­sége« XIII. rendes közgyűlése a »Pesti Lloyd« nagytermében (IV., Mária Valéria-utcza 12.) Délután fél 7 órakor: Diszebéd a »Grand Hotel Hungária« nagy­termében. (IV., Türr István-u. 1. sz.) 3. 1913. szeptember hó 24-én (szerdán) Délelőtt 9 órakor: Rz »Első Magyar Részvény-Serfőzde« igaz­gatóságának meghívására a sörgyár újon­nan épült telepeinek megtekintése. Indulás külön vonatokon pont 9 órakor a Budapesti Városi Villamos Vasút Rókus-kórházi állo­másáról. Délután: R résztvevők kívánságára szabad. Este fél 8 órakor: Előadás a »Népoperá«-ban a közgyűlés résztvevőinek tiszteletére. F. Kiss Lajos, titkár. Glück Frigyes, elnök. Társas reggelik. Szeptember 26-án K.eszey Vincze étterm ben, VIL, Rákóczi-ut 44. Október 3-án Bokros Károly éttermébí VI. , Andrássy-ut 25. Este vacsora. Október 10-én Müller és Holub í termében, „Országos kaszinó.“ IV., Semmi weiss-utcza 3. Október 17-én Schuller és Társa étté mében. Október 24-én Hack István éttermébe VII. , Baross-tér 13, , Október 31-én „Hungária“ nagyszálló^ éttermében.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom