Vendéglősök Lapja, 1913 (29. évfolyam, 1-24. szám)
1913-05-20 / 10. szám
6 VENDÉGLŐSÖK LAPJA 1913. május 20. NAGY IGNÁCZ ■ pinczefelszerelési czikkek üzlete ■ Budapest^ VII., Károly-körut 9. Ajánlja dúsan felszerelt raktárát mindennemű pinczefelsze- Saját palaczkkupak relési csikkekben úgymint: borszivattyuk, gummicsövek, gyár rézcsapok, palaczkdugaszolok és kupakolók kisebb és nagyobb hollandi és asbest szütökészülékek, boros palaczkok, parafaguda- Nagy és Watzke szók, továbbá különféle rendszerű borsajtók, szölözuzók, erjesztő tölcsérek, faedények, permetezők raffiában stb., stb. == Pinggau. = Rz »Országos Iparegyesület« legutóbbi közgyűlésén 24 igazgatósági tagot választott, akik között Glück Frigyes alelnök mellett örömmel üdvözölhetjük várpalotai Palota y Ödön, dr. Wagner Gyula, Hirmann Ferencz és Fischer Emil ig. tagokat, vendéglősiparunk jóakaró pártfogóit. Méhészeti tanfolyamok. Rz okszerű méhészet ismertetése és terjesztése czéljából földmives gazdák részére Sárospatakon az állami tanítóképző intézetnél, Kalocsán pedig a Kalocsavidéki föld- mivelők és iparosok egyesületének méhészeti telepén május hó 23. napjától junius hó 9. napjáig és junius hó 12. napjától 29. napjáig terjedő két-két méhészeti tanfolyamot tartanak. Egy- egy tanfolyamra husz-husz hallgatót vesznek fel. Ä hallgatók ingyenes oktatásban részesülnek, 2 kor. napidijat, továbbá útiköltséget kapnak. Ä tanfolyamon a kaptárkészitést is tanítják. H résztvevők a maguk készítette kaptárokat és kisebb kezelési eszközöket magukkal vihetik. Ä folyamodványokat a földmivelésiigyi miniszterhez az első tanfolyamokra május 20. napjáig, a másodikra junius 1. napjáig kell beadni. Milliomosleány és pincér. Äddig tüzelt mr. Redding vasutkirály az amerikai milliomosleányoknak nagyratörő házasságai ellen európai hercegekkel, kopott koronás mágnásokkal, mig nagyon megjárta. Egy ízben azt találta mondani,, hogy jobban szeretné, ha leánya közönséges amerikai munkásnak lenne a felesége, semmint európai uralkodó és semmittevő hercegnek, miss Nancy Redding pedig szófogadó leány és engedelmeskedett atyjának. Ä szép Nancy beleszeretett La- mage Györgybe, egy baltimorei előkelő hotel pincérébe, akit mindenki — már mint az amerikai lányok — »a szép GyÖrgy«-nek neveztek és a szerelem oltár elé vezette az ifjakat. Ä napokban volt miss Nancy Redding és Georges Lamage esküvője. Ä lakodalmas ünnepen megkérdezték a baltimorei vasutkirályt, hogy tetszik-e neki ez a frigy és mr. Redding őszintén bevallotta, hogy mikor emlékezetes beszédét elmondta az amerikai milliomos-leányok és európai mágnások házasságáról, nem gondolt pincér- vőre. Mr. Georges Lamage különben már nem pincér, hanem hoteltulajdonos, apósa megvásárolta számára az Oil City legelőkelőbb fogadóját. Pinczérfiuk vizsgája. Londonnak a Vin- vent-utczában levő iskolája érdekes eseménynek szintere volt minap. Pinczérfiuk és szakácsinasok vizsgáztak, a bírálók pedig az előkelő szállósok voltak. Az apróságok maguk végeztek mindent: maguk sütöttek- főztek és maguk terítettek és maguk szolgáltak föl. Bájos látvány volt a fehérkö- tényes, fehérkabátos apróságokat látni, mint forognak a hatalmas tűzhely körül és igen kedves volt, amint fejükön meg-megingott a hófehér tányérsapka. A kis szakácsok kitünően megállták helyüket, mert a legnagyszerűbb szakértők állítása szerint kifogástalanul állították elénk a menüt. Pedig a munka korántse volt könnyű, amiről meggyőződtek aki elolvassa ezt a sorozatot: Hors k’ovucre, Supréme de sale au vin blanc, Noisette d’Agneau, Nicaise, Pommes Chateau, Poulet au casserolle, Saladé de saison, Chorbette aux pommes, Fromage, Café. Miként az apró szakácsok, akként az apró pinczérek is brilliánsan kitettek magukért. Kifogástalanul végezték a terítést, a jölszolgálást és viselkedésük is teljesen korrekt volt. A résztvevők némelyike árgus- szemekkel ügyelt, hogy semmi hibát ne kövessenek el, például a poharat ne töltsék teli és ha szivart kínálnak, mindig elmondják: »Megengedi uram, hogy levágjam a hegyét és tűzze! szolgáljak!« Ámde baj is akadt és ezek során egy kedves epizód. Az apróság elejtette a nagy vizeskorsót, ami ezer darabra törött. Az imént még korrekt pinczér szempillantás alatt gyerek lett, szeméből keservesen ömlött a köny és szemét a servittetel száritgatta, amit előbb még még kaczérul hóna alatt szorongatott. Első dijat a tizenhárom éves Henri Grozen nyerte, aki a fölszolgálás körüli elegáncziájával és biztosságával tűnt ki. Az egyik vendégnek a boldogságtól sugárzó gyermek ezeket mondotta: »Hat hónapja tanulom csak a pinczér- séget és ez volt az első banket, melyen fölszolgáltam. Ámde mondhatom, nem éreztem cseppnyi izgatottságot sem. Egy hibát mégis csináltam. Nem az étteremben ugyan, hanem a konyhában, ahol egy lábast löktem le a tűzhelyről. Ha egy vendég utamban állt, udvariasan szóltam : »Megengedi uram ?«. és rögtön szabad lett az ut. Azt tartom hogy mesterségünkben az udvariasság éppen olyan fontos, mint gyorsan és zajtalanul kiszolgálni.« Fogadni mernék, ha ragaszkodik udvariassági elvéhez, Henri Grozen húsz esztendő múltán szállótulajdonos lesz Nizzában vagy Montekarlóban. Ä veszélyes apacskorcsmák. Párisban a Montmartre öreg házai, pinczehelyiségei tele vannak lebujokkal, melyeket apacskorcsmáknak hívnak. Ezekben a helyiségekben apacsok, utczai leányok és a nagy város söpredéke gyülekezik egybe. Újabban annyira divatba jöttek e helyiségek, hogy a legelőkelőbb körök hölgyei és gaval- lérai is a vendégei néha. Ä lebujokban a véres jelenetek se ritkák és a vendéglősöknek mindig kezük ügyében van a töltött revolver. Egy fiatal vidéki jogász, ki a nagyvárosi életet akarta egészen alaposan megismerni, kellemetlen tapasztalatokat szerzett egy ilyen apacskorcsmában. Ä fiatal ember, ki két leány társaságában volt, éppen egy pohár bort hajtott le, mikor két apacs megragadta és a szomszédos helyiségbe vonszolta. Itt azután teljesen levetkőztették és minden vagyonától megfosztották. Ä száját betömték, nehogy kiabálhasson. Ä két csirkefogó ezután kocsira fektette a vidéki jogászt, egy szemétlerakodó helyre vitték, hol is beledobták egy gödörbe. Ä fiatal embert félig megdermedve találták meg másnap a rendőrök. Ämint ő maga elmesélte, az előző nap délutánján a Luxem- bourg-kertben ismerkedett meg a csinos leányokkal, kik az apacskorcsmába csalták. Ä leányok tréfásan figyelmeztették, hogy ők is tagjai egy veszedelmes bandának, és ha velük jön, nem igen éli meg a holnapi reggelt. Banditák, Az utszéli betyárok kora már régen lejárt s a helyüket modern, kiképzett banditák foglalták el, amik sokkal vakmerőbbek és veszedelmesebbek, mint elődeik voltak, annál inkább is, mert a technika fejlődése olyan eszközökhöz juttatta őket, amelyeknek segítségével a legnagyobbsza- básu betörést vagy rablást is sikerrel hajt- hajtják végre. A banditák évszázadokkal ezelőtt a saját izmaik erejével, fadorongokkal vagy legfölebb tőrrel fölvegyverkezve támadták meg az országutak fáradt utasait s csak akkor jutottak egyéb fegyverhez is, mikor a kovás puskát föltalálták. A fegyver jelentékeny előnyt adott nekik a kiszemelt áldozatokkal szemben, mert elbújhattak az erdő sűrűségébe s onnan intézhették a támadást anélkül, hogy kitették volna magukat a közvetlen viadal veszélyeinek. A rablóbandák rendszerint a hegyek közt vagy a rengetegek mélyében ütöttek tanyát, úgy hogy nem is lehetett fölfedezni a rejtekhelyüket s az utasok minden pillanatban el lehettek készülve rá, hogy rajtuk ütnek. Mikor a vasutat föltalálták, nyomban javukra fordították azt is, nem egyszer megtették, hogy nyílt pályán megállásra kényszeritették a vonatot, utasait pedig kirabolták. Nyu- gatamerika vadonjaiban még ma is számtalanszor előfordul hasonló eset. Az automobil felbukkanásával a legszebb kor virradt a banditákra. Igaz ugyan, hogy ezzel a rendőrség is olyan üldözési eszközhöz jutott, amely elől csak a legritkább esetben menekülhetnek el, ha idejében kiderül a bűntény. A banditák rablási módszere más tekintetben is jelentékenyen előrehaladt. Hogy a működésűk sikerét biztosítsák, ma már rendszerint titkos társaságokba tömörülnek. Ilyen például a camorra Nápolyban, a maffia Szicziliában vagy a fekete kéz-szövetség. Ezeknek a társaságoknak a tagjai gyakran a legelőkelőbb körökből kerülnek ki s a nyilvánosság előtt tiszteletreméltó emberekként szerepelnek. Példa erre egy nápolyi eset, amely annak idején óriási föltünést keltett. A város egyik leggazdagabb főura, aki teljes bizalmát élvezte a polgártársainak a város közelében fekvő villájában estélyt rendezett. A meghívott vendégek persze drága öltözékekben jelentek meg s gazdagon föl- diszitették magukat ékszerekkel. Mikor az estélynek vége volt s a vendégek elszállingóztak, a villától nem messze rablók támadták meg őket s elszedtek tőlük mindent, ami értékest csak találtak. A nyomozás során kiderült, hogy a rablóbandának az a four volt a feje, aki az estélyt rendezte s direkt azért tette ezt, hogy a bandájának alkalma legyen a tömeges zsákmányolásra Rz élelmiszerek és a napszám ára a IV-ik században. Sokszor halljuk emlegetni azokat a bizonyos régi jó időket, és önkéntelenül is panaszra nyílik az ajkunk: »Nem úgy van már, mint volt régen, nem az a nap süt az égen.« Érdekes az öreg embereknek az a tulajdonsága, mely mindig csak a rég elmúlt időket dicséri, pedig azok a régi idők talán a mainál is rosszabbak voltak. Jelenleg mindenki az élelmiszerek drágaságáról és az óriási napszámokról panaszkodik. És jnégis voltak idők, épen azokban a sokat emlegetett régi jó időkben, mikor mai pénzzel mérve, sokkal drágább volt az élelmiszer és napszám, mint ma. Diocletian császár korában a IV-ik század legelején egy középszerű fácán ára a mi pénzünk szerint 160 korona, egy hizlalt ludá 120 korona volt. Egy font marhahús rendes ára 7 korona, a disznó- húsé 10 korona volt. Egy font vajért 6 koronát fizettek, egy font túró 5 koronába került. Egy véka zab 18 koronába, a lencse 64 koronába került. Egy citromért 16 koronát adtak. H napszámosok és mesteremberek akkor élték aranykorukat. Egy kőmives napidija 36 korona volt.
