Vendéglősök Lapja, 1912 (28. évfolyam, 1-24. szám)
1912-05-05 / 9. szám
1912. május 5. VENDÉGLŐSÖK LAPJA 7 valamint egyéb uzsonnaételek és hűsítő italok kiszolgálására ipar ngedélyt adott. A kávémérők ipartársulata panasszal fordult a tanácshoz, kifogásolva, hogy teaterem elnevezéssel iparengedélyt adtak, holott miután a teateremben kávét és egyéb italokat is kimérnek, nyilvánvaló, hogy meg nem engedett elnevezéssel kávéházat, illetőleg kávémérést nyitottak, ami a fogadó, vendéglő, kávéház és kávémérési iparok gyakorlásáról szóló szabályrendeletet sérti. Kérték ennélfogva az iparengedély bevonásását, a jövőre nézve pedig azt az intézkedést, hogy a szabály- rendelettől a kávéházak és kávémérések elnevezését illetőleg eltérni ne lehessen. A kerületi elöljárók akiktől a tanács véleményt kért, legutóbbi értekezletükön rámutattak arra, hogy a teatermeket az élet fejlődése hozta felszínre és hogy ez az iparág a szabályrendeletek alkotásának idején előre látható nem volt. Azért kívánnak egyesek, külföldi mintára, nálunk is teatermeket nyitni, mert a közönség egy része, amely nem jár kávéházba, de viszont kávémérésbe sem akar menni uzsonnázni, az ilyen neki való modern berendezésű teaterembe szívesen betér. Lehetséges, hogy az ipartörvény alapján nem iparengedélyt, hanem iparigazolványt kellett volna a teatermek tulajdonosai részére kiállítani, de az illetők mikor iparengedélyért folyamodtak, inkább többet tettek, amennyiben csak annak kell igazolnia erkölcsi előéletét is, aki iparengedélyt kér. A kerületi elöljárók nézete szerint ennek az uj ipari foglalkozásnak megnehezítése nem volna helyes, sőt ellenkezőleg inkább szabályrendeleti intézkedések kiterjesztése látszik megokoltnak. Esküvők. Grimm Kálmán pékmester Szombathelyről múlt hónap 23-ikán esküdött örök hűséget a budapesti várbeli evang. templomban Leikam György vendéglős kartársunk szépséges leányának, ifjú Leikam György budai vendéglős kartársunk bájos nővérének. Az esketési szertartást Scholcz Gusztáv ev. püspök végezte. Szép beszédet intézett az uj párhoz. A nagyszámú közönség körében ott láttuk Herczeg Pált kedves nejével, kik a szombathelyi jó barátokat és ismerősöket képviselték. Isten áldása legyen a megkötött frigyen ! — Eberhardt Gyula vendéglős, Eberhardt Antal budafoki szőlő- birtokos és volt pezsgőgyáros fia folyó hó 8-ikán vezeti oltárhoz Csepelen a rom. kath. templomban Niederkirchner Antal ottani kartársunk bájos, szép leányát, Ka- ticza kisasszonyt. Násznagyok lesznek: Beck Lőrincz csepeli községi biró és a vőlegény testvérbátyja, ifj. Eberhardt Antal fővárosi vendéglős barátunk. Isten áldása legyen a tiszta szerelemből kötendő frigyen ! Az áldomás ivás. Az áldmás-ivásnak is meg van a maga története, még pedig ér- kes története. Legrégibb hiteles adatára a XIV. században bukanunk. 1392-ben, ham- vazó szerdára virradóra K á t i Jakab, Boris István, Kardos Mihály és Máté, B á t h mono s t o r i Lászlónak garai ménesét megdézsmálták és nem keevesebb, mint harminc darab lovát hajtották el. A szenvedett kárt két törvényes vizsgálat is igazolta, de hogy meg is térült volna, erről nincs emlékezet. A következő évben, 1393 Szt. György-napja táján, .ugyanaz a Báthmonostori, máskép Tőtös László, — talán a maga kárpótlása végett — Arany nevű falujában letartóztatja Dersfi Márton kalocsai kasztellánusnak urához siető Német Péter nevű szolgáját s erőhatalommal elvesztőié egy szijhátu fakó (Zynhatouzo colons) és egy szög (zugh) lovat. Amaz kétszáz, emez negyven forintot ért. A szolgát is aligha el nem tette láb alól, mert hollétét még akkor sem tudták, mikor Péter Pál-napja Után harmadnapra a káros D e r ss f i Márton Tőtös Lászlóval a pécsváradi konvent előtt ötszáz forintban barátságosan kiegyezett. Tőtös László még alig felejtette el a szijhátu fakó árát, amikor István nevű kocsisa hírül adta, hogy kagymári méneséből egy ló hiányzott, de már megkerült. Rájött a nyomára s meg is találta Altok (öltük) Miklós kun atyafinak a kezén, akit azután Tőtös László Bodrog vármegye alispáni széke elé idéztetett. A kiküldött bírák előtt a vádolt kun atyafi csak azt mondta, hogy a lovat vásáron vette, áldomást is ivott; de nem tudja, kitől vette. Erre következett az Ítélet, amely ekké- pen hangzott: A ló értékéhez képest a csikós tizedmagával tartozik a ló fejére megesküdni, hogy azt az ő ura lovai közül lopták el s akkor a lovat visszakapja. Ugyancsak Altok Miklós is esküdjék meg a ló fejére, de tizenkettedmagával, hogy a ló ellopásában ártatlan és hogy vásáron, nem tudja kitől s áldomás-ivással vette. Ott voltak-e a lószerző kun ember tanúi az áldomás-ivásnál? — nem lehet tudni. Nem is olyan régen a körömre kiivottt üres poharat lefordítva szokás a kis mándli ólompitykéin végigcsörgetni. Ha a kun ember csakugyan pénzt adott volna a lóért, a törvényes szokás értelmében azon kereshette, akitől a lovat vette. Minthogy fölmentették, valószínű, hogy biztos tanuk állottak föl mellette, mert különben az akasztófára jutott volna. A Tri- partitum III. XXXIV. egyik régi magyar fordítása ugyanis igy hangzik: Hol penig valamely orzott lovat, akár ökröt, vagy egyéb lábos marhát az.sereg kívül találnak, ha az, kinek meglelik, annak megvételéről nyilvánvaló bizonyságot nem adhat; az fölperes mindenkor, annak megnyerésére magához hasonlókkal, harmadmagával esküszik. De ha ez az orv azt mondja, hogy szabad városon, avagy közhelyen, vagy hol vötte, és szava- tosát nem adhatja, vagy gazdáját vagy penig egyéb emberét elő nem hozhatja, mely az ,vételkori az áldomásban, az szokás szerint, ivott volna, és szerencséltette volna: akasztófára méltónak Ítéljék. Az áldomás ivása ősi szokás. Már Béla király jegyzője említi a honfoglalás idejéből, mint pogány szokást. Aáegmaradt és jogi jelentőségű szokássá vált a kereszténység fölvétele után s a nép adás-vevés alkalmával ma is ilyennek tekinti. Okleveleinkben a XIV. század elejétől kezdve találjuk: aldamas, mercipotus, victima név alatt. Addig csupán szőlőeladásokról szerkeszttett oklevelekben» fprdűlt; 'elő, először Sátoralja-Ujhelyen, másodszor Beregszászban. Lábas jószág eladásakor Ver- bőczy említi először. Verbőczy után is csak szőlőeladási oklevelekben találjuk s em|e, magyarul szerkesztett oklevelek, szerint az áldo- -más-ivása többnyire Ukkon-, U r h o n-, v. U r k o n-pohárral történt. A pohár felmutatója mondta az áldomást és szükség esetében főtanu volt az adás-vétel megtörténtére. Legelőször H u n f a 1 v y Pálnak tűnt szemébe az Akadémia birokába ketrült ilyen öt darab szerződésben, a melyek 1596—1660 körül Íródtak s mindegyikbeen Ukkon-pohár olvasható. Császárfűrdö Budapesten. Nyári és téli gyógyhely az Irgalmasrend kezelése alatt. Kénes hévvizű gyógyforrásai páratlanok. Ezek a források bőségesen táplálják vizükkel az intézet valamennyi fürdőjét úgymint a gőzfürdőt és népgőzfürdőt, az egyes- és közös külön női- es férfi-iszapfürdőket {iszapborogatások), márványkád-, porcellán• és kő- fürdő két, valamint török- és horganykád-fürdőket továbbá a hőlég-, szénsavas- és villamosfürdőket. Ezekből a dús gyógyforrásokból kapja vizét a continensen egyedül álló női- és a férfi-uszoda is. A Császárfürdő kiváló gyógyitó ereje nemcsak csúszós bántalmak és idegbajok ellen, hanem sok más betegségnél is általánosan elismert. Ivókúrája kitűnő gyógyhatású hurutus légzőszerveknél és altesti bántalmaknál. Lakószobái kényelmesek; berendezésük a különböző igényekhez van szabva. Jutányos árak. Minden tekintetben szoliditás. Gyógy és zenedij nincsen. Prospektust ingyen és nérmentve küld az Igazgatóság. N YSLT-TÉR. Boreladás! 100 hektoliter 1906 és 300 hektoliter 1911. évi érmelléki hegyi fehér asztali bor vasúthoz szállítva 60, illetve 44 koronáért hektóliterenkénti árban eladó. Megkeresések Ryll Viktor főerdészhez. Nagykövéres. (Temes megye) intézendők. Hirdetmény. Ezennel közhírré tétetik, hogy miután a Magyar Királyi Pénzügyministerium ellenőrző közegei a Magy. Kir. Szab. Osztálysorsjáték (JCXX. sorsjáték) I. osztályára szólő sorsjegyeket felülvizsgálták, azok a főárusitóknak árusítás végett kiadattak. Az I. osztály húzása 1912. május 22. és 24-en tartatik meg. A húzások a Magyar Királyi állami ellenőrző hatóság, és királyi közjegyző jelenlétében, nyilvánesan történnnk, a huzási teremben. Sorsjegyek a Magy. Kir. Szab. Osztálysorsjáték valamennyi árusítóinál kaphaták. Budapest, 1912. április 21-én. M. Kir. Szab. Osztálysorsjáték igazgatósága Tolnay. Hazay.
