Vendéglősök Lapja, 1912 (28. évfolyam, 1-24. szám)
1912-03-05 / 5. szám
VENDÉGLŐSÖK LAPJA 1912. márczius 5. Ajánlja dúsan felszerelt raktárát mindennemű pinczefelsze- Saját palaczkkupak relési csikkekben úgymint: borszivattyuk, gummicsövek, rézcsapok, palaczkdugaszolok és kupakolók kisebb és nagyobb hollandi és asbest szütökészülékek, boros palaczkok, parafaguda- . pinczefelszerelesi czikkek üzlete - ^ továbbá különféle rendszerü borsajtoki szö,özuzók. erjesztő Budapest, VII., Károly-körut 9. tölcsérek, faedények, permetezők raffiában stb., stb. = Pinggau. NAGY IGNÁCZ Társas reggelik. Március 8-án. Bálutáni napon nem tar- tatik reggeli. Március 15 ikén Vérabetz Gusztáv éttermében, „Exelsior“ Szálloda, Rákóczi ut 72. Március 22-ikén Oláh Gyárfás Mihály éttermében „Gambrinus“ sörcsarnok VII. Erzsébet-körut 27. Löwenstein M. utóda Horváth Nándor cs. és kir. udvari szállító (IV., Vámház-körut 4. Telefon 11—24. Évtizedek óta az ország legnagyobb szállodáinak, vendéglőseinek és kávéházainak állandó szállítója. Fióküzlet: IV., Türr István-utcza 7. Telefon 11—48..) „Jó barátok“ összejövetelei: Márczius 13-án Horváth Józsefnél, VIII., Gólya-utcza 38. Márczius 20-án Tompa Lukácsnál, IX., Márton-utcza 18. Márczius 27-én Jankó Ferencznél, IX., Üllői-ut 1. Április 3-án Sági Józsefnél, IX., Gát-u. 8. Április 10-én Máyer Istvánnál, IX., Dré- | gely-utcza 7. Április 17-én Schmied Konrádnál, VII., Aréna-ut 5. Április 24-én Kovács Pálnál, VIIL, Német-utcza 53. KÜLÖNFÉLÉK. Díszes esküvök. Blaschka István fővárosi vendéglős február 27-ikén vezette oltárhoz Schumicky Miczikét, Schumicky V. kartársunk bájos leányát. — Leyrer Géza fővárosi fiatal vendéglős múlt hó 24-én esküdött örök hűséget Schönet Jolán kisasszonynak, Leyrer Károlyné úrnő bájos nővérének. Mindkét esküvőn igen díszes közönség volt jelen. Gyász. Fekete István vendéglős életének 47-ik évében elhunyt Székesfehérvárott. Temetésén nagyszámú közönség vett részt. Ott volt Sági József vendéglős Budapestről, valamint Kristóf Károly téglagyáros, az elhunyt jóbarátai. Béke poraira? Pironcsák Antal halászmester hirdetését ajánljuk olvasóink figyelmébe. Pironcsák Antal elsőrendű halászmesterünk, régi jó hírnévnek örvend s nem, mint a múlt számunkban irtuk, „Singhoffer M. József utóda“, hanem mint régi, önálló, elsőrendű halászmesterünk, a fővárosi és vidéki vendéglősöket minden időben megelégedésre kiszolgálhatja. Őszinte szívvel ajánljuk. A budapesti sörgyárak forgalma. A budapesti, kőbányai, promontori sörgyárak most készítik el sörforgalmi kimutatásukat az elmúlt 1911-ik esztendőről. Érdekes, hogy mióta ,• ezek a kartellben* álló sörgyárak európai példára a múlt esztendő végefelé felemelték söreik árát, azóta nem csak kisebbedéit, hanem nagyobbodott nálunk a sörforgalom. A külföldre is növekedett a szállítás, de Budapesten is — daczára a télnek — nagyobbodott s az ünnepek alkalmával különösen a kis- korcsmárosok annyi sörmegrendelést tettek, mint még előző esztendőkben soha. A közönség — ugylátszik — nem vette zokon a söráremelést, ennek következtében a kiskorcsmárosokat sem lehetett semmiféle hűhóval a budapesti sörgyárak bojkottjába beleugrasztani, ami különben is saját anyagi károsodásukkal járt volna. Érdekes különben, hogy a kiskorcsmárosok ipartársulatának elnöke volt az, aki annakidején plakátokon hívta fel társulata tagjait a kartelben lévő sörgyárak bojkottálására, s ma már a kariéihoz tartozó „Első magyar részvény serfőződeu nyíltan hirdeti, („B. Hírlap“ jan. 30.), hogy tavaszi söre — többek közt Kaszás Lajos Rákóczi-ut 44. sz. alatt lévő korcsmájában kapható. Hát akkor minek volt az a sok hűhó ? . . . Ismét drágul a sör. Berlinből írják, hogy a tavaszi melegebb időjárás, szóval a sör-szezon beköszöntése alkalmával a német és osztrák sörgyárosok ismét < emelik a sörárakat. Az újabb áremelésnek azt adják okul, hogy a sörárpaára, de különösen a sörkomlóé rendkívüli módon emelkedett. A saasi komló-piacz jelentése szerint ugyanis ott egy kilogramm komló- szivesen megadnak ma 440—480 koronát. Mit szólnak most az újabb sördráguláshoz Gyászsarjadiék és német ipartársulatuk. Ismét plakatiroznak s ütik maguk mellett a pojácza reklám nagy dobját ? De legyenek nyugodtak s őrizzék meg higgadt viszketettségüket, mert ezalkalommal — és még nagyon sok ideig — nem emelik a budapesti nagy sörgyárak a sörárakat. A budai vendéglős magyarsága. Régen volt már az az idő, mikor a budai polgárság német volt s a Duna jobb partján nem lehetett, — vagy csak nagyon ritkán — magyar szót hallani. Ma már nagyon öregember számba megy az Budán, aki csupán csak németül tud. Van azonban néhány öregebb budai „bürger,“ aki még ma is rosszabban beszél németül, mint magyarul. A budai vendéglősök és korcs- márosok túlnyomó nagy része immár nemcsak szivében, nyelvében magyar, hanem vendégeitől is megköveteli a magyarságot. Példa rá a következő kis história. A napokban egyik budai kisebb vendéglőbe betéved egy pesti „idegen.“ A budai vendéglős szemében mindenki idegen, aki nem törzsvendég. Az idegen ebédet kért s kapott is. Egymásután fogyasztotta el a levest, főzeléket, pecsenyét. Még valamit akart enni. Csengetett a kés pengéjével a pohárra. A pinczér helyett maga a vendéglős sietett. — Parancsol ? — Kérem, hozzon nekem egy maccaronit ementhali sajttal és azután egy siller fröcscsöt! A vendéglős végig nézte vendéget és azután igy szólt: — Bocsánat, ezzel nem szolgálhatok. — No, de . . . — Ellenben, ha csőtésztát parancsol emmavölgyi sajttal és hozzá egy vörheny- fröcscsöt, azt azonnal hozom. — A vendég nevetve jegyzi meg. — Hát hiszen ez ugyanaz. — Ugyanaz, de nem igy, magyarosan tetszett kérni. — Én Pesten többhelyütt a Rákóczi-uton mindig igy kértem és mégis kiszolgáltak. — Hajh kérem az más. Ott van a székes- fővárosi német kiskorcsmáros ipartársulat a mely német nyelvű korcsmáros „szakor- gant“ tart fenn, ott tehát magyar embernek németből is kiszolgálnak. De nem úgy van ám már a dolog nálunk Budán. Szólt a budai vendéglős és büszkén távozott. Száraz község. Munkácsról írják, hogy Dobra Viktor Nagymogyorós község gö- rögkatholikus lelkésze arra a határozatra késztette a község lakosságát, hogy az tegyen fogadalmat arra nézve, hogy három esztendőn belül semmiféle szeszesitalt nem iszik. Sem sört, sem bort, sem pálinkát. Csak néhány asszony vonakodott a fogadalmat letenni ami arra késztette a nagy- mogyorósi bevándorolt korcsmárost és pálinkamérőt, hogy egyelőre még ne zárja be üzletét. A derék nagymogyorósiak tehát most nem isznak szeszes ital s valami nagyon keservesen várják, hogy mikor múlik el ez a három rongyos esztendő. Tudunk mi esetet, mikor egy bácskai község lakossága fogadta meg, hogy két esztendeig nem iszik szeszesitalt. Két hétig csak kibírták a dolgot, de akkor az öregbiró arra a magyarázatra jutott, hogy az ő fogadalmuk tulajdonképen csak otthonra, a községükre érvényes, de már a szomszédos városra, vagy községre nem. Ettől kezdve minden este hosszú kocsisorokon vonultak át a szomszédos város korcsmáiba, hol jó bor mellett, czigány mellett kárpótolták magukat fogadalmukért. Viszont a jegyző, tanítók úgy magyarázták a dolgot, hogy a fogadás csak a Rjldszinének felületére érvényes, azért ezután csak a pinczékben, borosvermekmii ■Mi«.'WJtf.lt murm ELNÖK: W1NDISCH-GRAETZ LAJOS HERCZEG. Gyógyaszu, szamorodni és asztali bo- rai felülmúlhatatlanok. Kapható mindenütt. Árjegyzéket kívánatra ingyen, küld. Központi iroda : Budapest, VI. kér., Teréz-körut 25. sz.
