Vendéglősök Lapja, 1912 (28. évfolyam, 1-24. szám)
1912-03-05 / 5. szám
2 VENDÉGLŐSÖK LAPJA 1912. márczius 5. Szimon István ■■■■■■■■■■■■■■■■a Csemege, fűszer, italok, konzervek és sajtok nagykereskedése. — A legtöbb előkelő szálloda, vendéglő és kávéház szállítója. BUDAPEST, V. KERÜLET, VÁCZI-KÖRUT 12. SZÁM. TELEFON 129—50. Néhai Haynald Lajos Kalocsa volt nagynevű érseke talán jobban tudta azt is, amit a magyar viszonyokkal kevésbbé ismerős dr. Fischer-Colbrie Ágost kassai püspök nem is tudhat. Hogy a tisztességes magyar vendéglős, korcsmáros sem ünnepnap, sem hétköznapon, sem falun, sem városban nem ád helyet üzletében, részeg, izgága, tobzódó embereknek s a felekezeti isteni tiszteletek alatt nem tűr lármát korcsmájában. Hiszen a vendéglősnek, korcsmárosnak a részeg vendég már üzleti szempontból is kárára van. A kassai egyházfejedelem nem tudja talán, hogy ha az ország összes korcsmáit, vendéglőit Budapesten, városokban, fürdőkön, községekben vasárnapra bezárnák, akkor egyszerűen agyonütik az ország idegenforgalmát, melyből ma már életet, kenyeret adó bevétele van. A kassai püspök ur nem ismeri talán — hisz nem is ismerheti — annyira a magyar temperamentumot, hogy ez — legyen bár földműves, iparos, hivatalnnk — egyheti munka után megkivánja, sőt meg is kívánhatja a maga szórakozását barátai körében, a törzsvendéglőben egy-két pohár bor mellett. Miért akarják épp ezt a szórakozást a dolgozó néptől elvonni, mikor senki sem gondol a kegyelmes püspök urak szórakozásának elvonására. Vagy ám vegyék el a néptől ezt a szórakozást, meglátják, hogy még nagyobb szozziális veszedelmeket idéznek elő ! A kassai főpap bizonyára nem tudja, hogyha az ország összes vendéglőit, korcsmáit éppen a vasárnapi munkaszü- tes napra bezárnák, akkor felénél nagyobb részben tönkre tennék Magyarország nemzeti italának, az egészségre jóhatásu bornak is fogyasztását s.akkor ma viruló, termő, jövedelmet hajtó szőlőtőkéinek felét fejszével kellene kiirtani. Ennyire talán még sem ellensége a kassai egyházfejedelem a bornak, melyet a názá- rethi nem vetett meg s melynek aranygyöngye ott csillog áldozati kelyhében is . . . Ám, jó! Küzdjünk egyesült erővel az alkoholizmus rombolásai ellen. Vegyük ki a lelket butitó, testet ölő pálinkával telt poharat a nép s annak gyermekei kezéből, a közerkölcsnek kárára szolgáló zugkorcsmákat zárják be s vessünk gátat ebben az országban az erkölcsileg megbizhat- lan, gyakran rovottmultu egyének korcsmáros czégér alatt való garázdálkodásának. Ám a tisztességes, jó magyar korcsmát, vendéglőt ne bántsuk, de ne bántsák még a főmagas- ságu püspökök sem, mert azok úgy közgazdasági, mint közerkölcsi tekintetből csak hasznára vannak a nemzet társadalmának. És ne bántsuk a tisztességes, becsületes, jó magyar korcsmárost, ne akarjuk elvenni tőle és családjától egyetlen jövedelmező napját, s igy még létező kenyerét is, mert nefeledjük, hogy mindig nagyobb hasznára van még falujának is egy tisztességes, becsületes tanácsokat is nyújtani tudó jó magyar korcsmáros, mint egy rossz pap vagy plébános. Gundel János mellszobra. Megemlékeztünk annak idején lapunkban arról, hogy a „Budapesti Szállodások, Vendéglősök és Korcsmárosok Ipartársulata“ elhatározta, hogy közel négy évtizeden át volt elnöke, Oundel János iránt úgy rója le háláját, hogy egy müvészszel elkészítteti érez mellszobrát s azt ünnepség keretében leleplezi az ipartársulat helyiségében. Ez a dolog természetesen a „Budapesti Szállodások, Vendéglősök és Korcsmárosok Ipartársulatának“ legsajátabb bel- ügye, amelyhez a társulaton kívül csak annyi köze lehet valakinek, hogy kalapot emeljen azok előtt, akik ily nemes módon akarják leróni hálájukat aziránt a férfiú iránt, Gundel János iránt, aki annyit tett önzetlenül majdnem egy emberöltőn keresztül a magyar vendéglősség érdekeiért, mint senki más a szállodások és vendéglősök közül. Elismeri ezt mindenki, aki a magyarországi s főként a budapesti szállodás és vendéglős ipar legutóbbi félszázados küzdelmeit, történetét ismeri. Gundel János volt a „Budapesti Szállodások, Vendéglősök és Korcsmárosok Ipartársulata“, az „Országos Vendéglős Szövetség“ megalapítója, s hogy ma a vendéglősöknek, korcsmárosoknak, kávésoknak hatalmas arányú nyugdíjintézete van, az is Gundel János érdeme. Amily fájdalmasan érintette a budapesti s általán az ország vendéglőseinek legjobbjait, hogy Gundel János agg korára való tekintetből lemondott ipartársulati elnöki tisztéről, éppen oly helyesléssel találkozott az a nemes indítvány, hogy Gundel János, nagy érdemeinek elismeréséül annak emlékezete az ipartársulat tanácskozó termében egy ércz-mellszobor alakjában örökítessék meg, követendő példa gyanánt állitván azt a nemes férfiút még a következő vendéglős generácziónk elé is. Amit azonban mindenki helyesnek, szépnek, méltányosnak tartott, attól megfájdult egy budapesti kis krajezáros újságnak a feje. Ez a lap az, tudniilik, melynek rikkancsai részére Kaszás Lajos4 a budapesti kiskorcsmárosok ipartársulatának elnöke karácsonykor és husvétkor egy-egy czipót és czipóhoz való kimustrált tányért szokott adományozni s azóta ez a lap bizonyára Kaszás Lajosnak ezt a nagylelkűségét igyekszik meghálálni, midőn feljajdul Gundel János érczmellszobra miatt, letagadván a kiváló férfiúnak minden érdemeit, csak azt az egyet ismervén el, hogy Gundel János az egyik budapesti sörgyár részvénytársulatnak igazgatósági tagja. Hát ugyan ki tehet róla, hogy nem Kaszás Lajos ur ennek a részvénytársaságnak igazgatósági tagja? És ki tehet arról, hogy a kiskorcsmárosok ipartársulata németnyelvű „organ“- juk indítványozására nem készítteti el Kaszás Lajos vendéglős, elnökük ércz- szobrát s nem állíttatja föl a Rákóczi- uton ? Hiszen talán erre már Kaszás Lajos ur is szerzett érdemeket. Avagy mint a saját ipartársulati szaklapjuk megírta, nem-e Kaszás Lajos ur volt a nyáron külföldi tanulmányúton, ahol a bécsi vendéglősök küldöttségileg hódoltak előtte s egyben virágokat is szórtak útja elé. Sőt mi több, ezt a tanulmányutat Kaszás Lajos vendéglős ur oly sikerrel végezte el, hogy mire Budapestre hazaérkezett, meg is tanult helyesen — Írni. Hát érdem ez, nem lesz ebből óriás haszna a magyar vendéglősiparnak ? Ami a legszebb, még bált is rendezett a társulata részére. Megtánczoltatta őket, szolgált nekik egy kis boston-csárdással, polkával ; tanulmányozott bécsi keringővei, de ő maga ugyan máshol járta. Kilátásban van, hogy legközelebb őtet is tánczoltatni fogják a sok nemes eszméért, amit tett az egyesülés tekintetében. Egyebekben pedig csak legyenek nyugodtan jászapáti apáti Kaszás Lajos urék- nál, minden idegesség nélkül szürcsöljék tovább a rikkancs-czipó mellé a „Csopak gyöngyé“-t. Legyenek csak nyugodtan, Gundel János érczmellszobra el fog készülni és a kiérdemelt helyen általunk tiszteletben fog tartatni. Budapest, 1912. márczius hó. Kartársi üdvözlettel Sági Józsej, vendéglős. Szent Margitszigeti üditőviz ■ A legkiválóbb szénsavval telitett ásványvíz. ■■■ ■ Telefon utján adott rendelések egész nap és éjjel is felvétetnek. Mint asztali viz nagyon kellemes, jóhatásu, egészség ápoló ital. Szt.-Margitsziget gyógyfürdő felügyelősége saját kezelésében. --------- Minden jobb füszerüzletben és vendéglőben kapható. Telefon 36—52.
