Vendéglősök Lapja, 1912 (28. évfolyam, 1-24. szám)
1912-02-20 / 4. szám
1912. február 20. VENDÉGLŐSÖK LAPJA 3 elnökül, aki emberi gyengeségéből származó hiúságában — megszédülve az émelyitő s minden jobb érzést bántó hizelkedésüktől — élükre állt és jobban mondva eme szerencse vadászoknak öntudatlanul vak eszközévé szolgáltatta ki magát. Meg volt tehát a kis korcsmárosok ipartársulata és nézzük, miben merült ki eddig összes tevékenysége? A legrégibb, a „Budapesti Szállodások, Vendéglősök és Korcsmárosok Ipartársulata“, ez ipartársülat elnöke, vezérférfia, alkotásai, az ezrek javára szolgá ó Nyugdijintézmény szóbeli és szaklapjukbeli támadásában, gyalázásábán. És mi volt eddigi működésűknek eredménye? Ilyen eredményt az elfogulatban szemlélő nem láthat, ha csak nem eredmény az, hogy minden magyar érzésű vendéglős méltó megbotránkozására ennek a „székesfővárosi“ kiskorcsmá- ros ipartársulatnak hivatalos szaklapját német nyelven is kiadják. De van még ipartársulati működésűknek egy másik eredménye is, még pedig a saját bevallásuk szerint. Azt mondják ugyanis, hogy az ő érdemük, az ő támadásaiknak eredménye, hogy az agg Gundel Jánost elkedvetleni- tették, s a magyar vendéglős iparosságnak ez a köztiszteletben álló nesztora, minden nemes intézményeinek az anyagi és kulturális téren megteremtője, harminezhét évi elnökös- ködés után azért mondott le a „Budapesti Szállodások, Vendéglősök és Korcsmárosok Ipartársulatá“-nak elnöki tisztérről. Hát ez az állításuk nem igaz, mert Gundel Jánost egyedül agg kora kényszeritette az elnöki tisztségtől való megválásra. De kérdezzük, a lelki silányságnak mekkora foka kell ahhoz bárkinek, aki ilyen közéleti eredményre nemcsak hivatkozik, hanem azzal dicsekedni is képes? . . . Nohát szóljunk-e még ezekután a budapesti vendéglősök és korcsmárosok összeségének és ipartársulatainak egy ipartársulatba való, ezidőszerinti tömörülése lehetőségéről? Azt hisz- szük, ezek után még nagyon korai erről beszélni. Még lesz egy csomó félrevezethető, hamis jelszavakkal, s a gyűlölködés maszlagával megkábit- ható korcsmáros ebben a fővarosban s míg ebben a keretben meghúzódó szerencsevadászoknak a hízelgés mézes madzagával rángatható, hiuságos Palijaik akadnak, addig ebből az egyesülésből nem lesz semmi. De elfognak következni még tisztultabb idők is, mikor kipusztulnak a kontár korcsmárosok, mikor egy újabb vendéglős, korcsmáros nemzetségben, annak minden rétegében nagyobb lesz nemcsak a szaktudás, hanem a tények lényegének megítéléséhez szükséges képzettség is és akkor nem lesznek többé iparágunkban holmi szerencse- vadászok által megtéveszthető rétegek és nem akadnak jobb sorsra érdemes, magukat eszközül felhasználni engedő s hátuk megett gúnyosan ki- kaczagott Palik sem. Akkor majd ebben a tisztultabb felfogású légkörben el fog következni a budapesti összes szállodások, vendéglősök és korcsmárosok egy táborba való egyesülésének, szövetkezésének nemes ideje, az idő, melynek jeliigéje lesz: „Mindnyájan egyért és egy mindnyájáért“, adja Isten, hogy minél hamarább bekövetkezzék! Budapest, 1912. február hó. Kartársi üdvözlettel Mohos Ferencz, vendéglős. Yálasz „A radéglősök „egy jó barátja" czimii czikkre. Irta : Liptay Albert. A „Vendéglősök Lapja“ utolsó száma szemrehányást tesz nekem azért, mert azt állítottam a budapesti vendéglőkről, hogy javarészük rossz, élvezhetetlen bort mér ki. Továbbá azért is, mert azt állítottam, hogy a vendéglősök másképpen, mint 50—ICO % haszonra nem akarnak dolgozni, azért drága minden italuk. Ritkán szoktam valamely támadásra reagálni, mert amit irok, azt jól megforgatom a fejemben és csak meggyőződésem, saját tapasztalatom alapján irok. A „Vendéglősök Lapja“ azonban állításaimat olyanoknak minőídti, „amelyek fölött nem érdemes vitatkozni, mert azok még általánosságban sem igazak“. Ezt nem hagyhatom szó nélkül, annál kevésbbé, mert a „Vendéglősök Lapja“ arra a következtetésre jut, hogy ezentúl a vendéglősök között nem lesz többé hive annak az általam újabban több Ízben tárgyalt eszmének, hogy a bortermelők és vendéglősök együttműködést fejtsenek ki. A „Vendéglősök Lapjá“-nak állásfoglalását értem, hiszen ez a lap a vendéglősök érdekében dolgozik és kellemetlen dolgot nem igen fogad szívesen, még hogyha az nem is más, mint az — igazság. Önök uraim : ipartársulat, egyesület, szaksajtó azután a néhány modern és reális szellemben dolgozó nagy szállodás és vendéglős után Ítélnek, akik ellen a közönségnek lényeges kifogása nincs, de nem veszik figyelembe, hegy százszámra vannak itt Budapesten kisebb vendéglők, de akárhány nagy is, amelyeknek bora, sőt még a söre is ihatatlan, ételeikről nem is szólunk, ezeket csak nagyon trenírozott gyomor bírja el. Ha kifogyott a borom, amit mindig termelői értékesitő szervtől vásárlók, megesik, hogy egy közeli vendéglőhöz kell fordulnom néhány liter borért, ha történetesen vendégeim érkeztek. Hát mondhatom, mindig úgy jártam, akárhol laktam a városban, hogy rösteltem ezt a bort vendégeimnek prezentálni és mindig mentegetőznöm kellett, hogy kifogyott a rendes borom. Száz és ezer hasonló esetet tudok, amit mások mondtak el. Nem hinném, hogy sok ember volna ebben a mi szép fővárosunkban, aki szerencsésebben járt volna már. Hacsak nem jó barátja a korcsmárosnak. Sok esetet tudok azonban már arról is, hogy ezek a „jó barátok“ is megjárták a barátságból küldött „külön“ borral. És mondja meg nekem tisztelt Szerkesztő uram, ha egy külföldi borszakértő érkezik hozzám, melyik szállodába vagy vendéglőbe vihetem én nyugodt lélekkel ? Nem egyszer esett meg velem az, hogy kénytelen voltam bevallani, hogy bizony nem garantálhatok egy helyet sem. A Min- tapinezéhez, vagy a Pinczemesteri Tanfolyamhoz kellett utasítanom. Nyilvános helyünk nincs egy sem, amelyet az ember teljes meggyőződéssel, minden utógondolat nélkül ajánlhatna. A vendéglősök csak árusítják a bort, de nem kritizálják meg a bort ; a fogyasztó ellenben félti a gyomrát és egészségét és azért kritizál. Ez a kritika pedig — kevés kivételektől eltekintve — egyenesen lesújtó. Szeretném, ha ön, Szerkesztő ur, aki igen sok helyütt megfordul, egyszer venne magának annyi fáradságot és statisztikát állítana össze azokról a vendéglőkről és korcsmákról, ame'yeknek borát a fogyasztók kifogásolják. Ebbe a kimutatásba azonban fel kellene venni azokat a vendéglőket is, amelyeknek borát Ön, mint borismerő, lelkiismeretes bevallással szintén nem tartja jól keverteknek vagy nem igaziaknak. Egy valóságos „fekete könyvet“ állíthatna igy össze. Azt velem eoyütt sok ezer, sőt szárezer fogyasztó tudja, csak Önök tagadják Sajnos, ezzel a tagadással nem érnek el semmit, mert a fogyasztó gyomra szavaknál sokkal hatalmasabb argumentumokat szolgáltat. Es most térjünk rá annak a kérdésnek a tárgyalására, ha a fogya=ztóközönség semmiképpen sincs megelégedve a budapesti vendéglők borával, annak talán — a közönség az oka ? Istenem, mily csekélyek a budapesti közönség igényei ! Hiszen ujjamon tudnám felszámolni a borismerőket, oly kevesen vannak. Megiszik ez a mi közönségünk mindent, amit a gyomra elbir, nem igen válogat, mert nem ért a borhoz. De önök ezt a csekély igényt sem tudják kifogástalanul kielégiteni. Nem tudják kielégiteni, mert főként csak a legolcsóbb, legrosszabb borokat vásárolják és ezeket vagy egyáltalában nem kezelik, vagy hiányosan, sőt többnyire rosszul kezelik. A borkezeléshez javarészük nem ért és nem is igyekszik i44-00- ELSŐ PILSENI RÉSZVÉNYSÖRFŐZŐDE, PILSEN. |869Magyarországi |4J I nUIU AHflIf ác TárQíl BUDAPEST, VI., S Magyarország bármely állomására szállítja az általa képviselt vezérképviselete I ■ | - LUWj HuUlí CO I diód Andrássy-ut. 50. S első pilseni részvénysört világhírű gyártmányt. ■ ■ Vendéglősök és t. érdeklődők szíveskedjenek közvetlenül a fenti céghez fordulni. Vidéki városokban lerakatod és képviseletet létesít.
