Vendéglősök Lapja, 1912 (28. évfolyam, 1-24. szám)
1912-10-05 / 19. szám
2 VENDÉGLŐSÖK LAPJA 1912. október 5. Szimon István BUDAPEST, V. Akadémia-utcza 7. szám. ——— Csemege, fűszer, italok, konzervek és sajtok nagykereskedése. — A legtöbb előkelő szálloda, vendéglő és kávéház szállítója. 5 Detail üzletek: Budapest több pontjain, j Kérjen árjegyzéket. ............ TELEFON 29—60. : ■ ■ ■ né l nem gondolt senki arra, hogy azokon a lakosság élelmi szükségletére tisztességes vendéglők létesittessenek, melyben képzett és szintén tisztességes vendéglősöknek és korcsmárosoknak adjanak iparhatósági, üzletviteli engedélyt. Mert azt senki sem tagadhatja, hogy ilyen nagy lakástelepek környékén vendéglőre vagy korcsmára szükség van s ha már szükség van, annak kezelése a közbiztonság szempontjából megbízható szakemberre bizassék. Ez a körülmény úgy a fővárosi, mint az állami munkástelepek építésénél figyelmen kívül hagyatott. És mi lett ennek a következménye? Az, hogy egy-egy ilyen létesült munkás lakótelep mellett rögtön fel- burjánoztak a pálinkamérések, a pálinkamérésekkel kapcsolatos söntések, melyekben nemcsak inéregitallal hamisított folyadékkal rontják meg a munkásnép szervezetét, hanem még a fejlődő ifjú generáczió erkölcsi érzetét is megmételyezik. Aki ismeri Budapest külvárosainak életét, az tudhatja, hogy egy-egy ilyen pálinkásbutik, vagy azzal összekötött söntés valóságos gyújtó lencséje, fészke a nagy város minden erkölcsi és bünbeli, fertőzött és ragályos elzüllöttségének. Nos hát ilyen helyiségekkel nem lett volna szabad és ahol történt meg, ott egyáltalában nem szabad körülvétetni a munkástelepeket és a butikok kigőzölgésével megfertőztetni hagyni azok erkölcsi légkörét. Ezen a bajon még lehet és kellene is segíteni, még pedig azáltal, hogy e telepeken csak képzett, gyakorlott s erkölcsileg is megbízható egyéneknek adassék, vendéglő, korcsmanyitási és italmérési engedély. Hiszen ez közbiztonsági és erkölcsrendészeti szempontból is elsőrendüleg szükséges volna és erre vonatkozólag talán éppen a hatóságnak kellene kezdeményezőleg fellépni. Van itt Budapesten elég a pinczéri szakmán gyakorlatot szerzett, tisztességes s a vendéglős és korcsmáros pályára készülő szakember, akik ezeken a munkástelepeken szívesen nyitanának vendéglői üzleteket, ha ebben a törekvéseikben a pálinkások, söntésesek meg nem akadályoznák őket. Hogy ez a jövőben ne történhessék, talán erre vonatkozólag a főváros hatósága is tehetne — épen a telepek lakossága erkölcsi élete megóvása érdekében — valamit. A borértékesítés és a vendéglősök. Ezzel a kérdéssel, melylyel most két gazdasági szaklaptársunk is foglalkozik, mi is ismételten foglalkoztunk s foglalkozunk, mert a vendéglős és korcsmáros iparosságnak rendkívül nagy érdeke van abban, hogy jó minőségű, tisztán kezelt bort a mainál olcsóbb áron kaphasson s igy ő is olcsóbban mérhesse a jó magyar bort, hozzájárulván nemcsak borkeresletünk emelkedéséhez, hanem egyáltalán a magyar bor régi, jó hírnevének emeléséhez is. Jogosnak tartjuk azt a panaszt is, hogy a magyar szőlőbirtokos a természeti viszontagságokkal, a sokféle szőlőbetegségek- kel is, de meg a folyton emelkedő munkás bérekkel is küzködve, a legtöbbször nagyon olcsó árért kénytelen elvesztegetni borát, amely bort a vendéglős, korcsmáros azután méregdrágán vásárol meg. Ennek is meg van a maga köztudomású oka. A régi, tisztes magyar borkereskedők, akik a bor lelkiismeretes kezeléséhez is értettek, vagy elpusztultak, vagy visszavonultak s helyüket túlnyomó részben a borkezeléshez egyáltalán nem is konyitó, ügynökösködő vigéczborkereskedelem foglalta el. Ennek egy része a múltban még a borhamisításoktól sem riadt vissza, nem gondolva azzal, hogy ezáltal hosszú időre megásta a sírját a magyar bor jó hírnevének és kívánatos forgalmának. Ennek a borkereskedelemnek közvetítésével a legtöbbször már megrontva s a legtöbbször öt kézen keresztül jut már el a bor a termelőtől a vendéglőshöz, korcsmároshoz. Minden közvetítő nyerni akar és nyer is, s amig a termelő olcsón adja borát, a vendéglős drága pénzért nem tud jó borhoz jutni, csak az, akinek van módja egyenesen a termelőhöz fordulni. Hát ezen az állapoton kétségtelenül változtatni kellene és lehetne is. Az ország minden vidékén meg kellene teremteniük a bortermelőknek a borértékesitő szövetkezeteket. Budapesten és nagyobb városainkban pedig a vendéglősöknek, korcsmárosoknak meg kellene alkotni fogyasztási szövetkezeteiket. Mind a két szövetkezetben olyan szakembereket kellene alkalmazni, akik ismereteikkel, tudásukkal és gyakorlatukkal képesítve vannak a borkezelésre. Ez a két szövetkezet üzleti érintkezésbe lépvén, a termelő is többet kapna boráért s a vendéglős és korcsmáros is olcsóbban jutna ahhoz, ami fő, tisztán kezelt minőségühöz. Ehhez azonban a szövetkezeti érzelem közös megértésére s az öszszetartás lelkesedésére volna szükség, melynek hiányát azonban sajnos, mind mai napig érezzük. Közömbösek vagyunk a magunk legfontosabb érdekei iránt s inkább sínylődve küzdünk, minthogy a szövetkezés nagy erejével segítenénk egymáson. Vajha az erre való kívánatos együttérzést megteremtené közöttünk az imént lezajlott országos vendéglős kongresszus: Rz „Olvasó-Körök" és a vidéki vendéglők. Kis városokban és községekben a közelmúltban szövetkezett Polgári olvasókörök alakultak azzal a célzattal, hogy ott a saját termésű borukat a tagok részére ki mérik illetve el fogyasztják, a pénzügyi hatóság rendesen meg is adja az engedélyt azzal a kikötéssel, hogy csak tagok ihatnak, vagy vihetnek onnan bort és mit látunk? miről győződünk meg? arról, hogy boldog boldogtalan tag, vagy nem tag issza ott a bort- sört stbit egész éjjel akár reggelig, mert az olvasó körben nincs zár óra, sőt a suhancz gyerekek akiket a korcsmákból és vendéglőkből a törvény és szabályrendelet el tilt, ott ellenben egész éjjet kártya és dorbélo- zás közt lehetnek minden felügyelet nélkül. És az ilyen olvasóköröknek az élén a lelkész, tanító és az elöljárók vannak, kik pedig erkölcsi köteleségüknek kellene, hogy távol tartsák magokat az ily intézménytől. De hát az elöljáróság egyszersmind a fogyasztási adók beszedő közegei, akik a kiegyezéskor saját magukkal mindenesetre nagyon is méltányosan egyeznek ki, ellenben a korcsmárosokra és vendéglősökre rászorítják a teher viselést erejükön felül és elfogadják, hogy csak zaklatásnak ne legyenek kitéve. Ilyen és ehhez hasonló viszonyok uralkodnak a vidéken. Ami pedig a közrendet és csendet illeti a következő példát Írhatom az egyik községből: Az urodalmi aratók az uraságtól a munkabevégzéskor kaptak áldomást, minden ember két liter bort és még a saját közvagyonukból néhány hordó sört ittak, természetes ennyi ital már úgy is elég lett volna nekik és mivel a záróra közel volt, egyik vendéglős sem adott nekik italt, mert megjegyzendő, hogy a fent jelzett italt nem korcsmákban itták. Ők tehát legnagyobb részük a Polgári olvasókörben vonultak és ott rövidesen el kezdtek az ott levőkkel gorombáskodni és garázdálkodni, az asztalokat felforgatták az üvegeket össze törték s amidőn az egyik közhivatalt viselő ember felszólalt és rendre intette őket, neki estek és összeszurkálták a fejét késekkel, úgyhogy rögtön orvosi ápolás alá került, a rendőrt pedig aki a sebesültnek védelmére került fegyverét el vették és agyba főbe verték, azután mint akik dolgukat jól végezték, vissza mentek az olvasókörbe és reggelig tovább dőzsöltek, másnap a csendőrség a garázda legényeket összeszedte és kihallgatta őket és a további eljárást megindította ellenük. A tanulság mindezekből az hogy a vendéglősöket és korcsmárosokat a hatósági közegek agyon zaklatják és fizettetik, ha zár órán túl 5 perczel nyitva van üzlete, — ellenben az olvasókörnek nevezett korcsmákban egész éjjel dorbézolhatnak büntetés nélkül. Lepsény, 1912. szeptember 16. Szén te József vendéglős.-»x ^x *x -*x *x »x *x ^.x ^*x »x »x »x -*x *x »x »x Előfizetőinket kérjük a folyó október— deczemberi évnegyedes előfizetéseik szives meg- ujtáisára. , Ä kiadóhivatal. Szent Margitszigeti üdiíőviz ■ A legkiválóbb szénsavval telitett ásványvíz. ■ . Telefon utján adott rendelések egész nap és éjjel is felvétetnek. Mint asztali viz nagyon kellemes, jóhatásu, egészség ápoló ital. Szt.-Margitsziget gyógyfürdő felügyelősége saját kezelésében. --------- Minden jobb füszerüzletben és vendéglőben kapható. Telefon 36—52.
