Vendéglősök Lapja, 1911 (27. évfolyam, 1-24. szám)
1911-04-20 / 8. szám
XXVII-ik évfolyam. 8. szám. Budapest, 1911. április 20. f rr mm A HAZAI SZÁLLODÁSOK, VENDÉGLŐSÖK, KÁVÉSOK, PINCZÉREK ÉS KÁVÉHÁZI SEGEDEK ÉRDEKEIT FELKAROLÓ SZAKKÖZLÖNY. Megjelenik havonként kétszer, minden hó 5-én és 20-án. Előfizetési ár : Egész évre. . . 12 kor. Félévre ..................6 kor. Há romnegyed évre 9 „ Negyedre . . . 3 , Laptulajdonos és felelős szerkesztő : IHÁSZ GYÖRGY. Szerkesztőség és kiadóhivatal : VII., kerület Akáczfa-utcza 7-ik szám. Kéziratok és előfizetések ide intézendök. R vendéglősök és a városi piaczok. Hónapok óta folyik a nagyhangú vitatkozás, lárma különösen itt Budapesten az állalános drágaság kérdésében. A fővárosi urak, akik különben mindennap megeszik a maguk tisztességes husporcziójukat — napokig ankénteznek erről a kérdésről — eredmény nélkül. A demokraták, a szoczialisták egyesülve, fel- és levonulásokat rendezve, népgyüléseken fakadnak ki a drágasság és annak előidézői ellen. Mindenki kiszemel magának egy-egy közgazdasági tényezőt, akit sárga földig lepocskon- dirozva, felelőssé tesz í1 drágaságért. A dolog érdemi részeben azonban semmi sem történik. Segiteni senki sem tud. A nagy drágaság folytán a korcsmárosok és vendéglősök egy nagy része, hogy a tönkremenéstől megszabaduljon, inkább bezárja üzletét. így legalább sem uzsoraházbért, sem elviselhetetlenségig fokozott adót nem fizet. Pedig a drágaság nagy baján gyakorlatilag lehetne segiteni, csak akarat és tudás kellene hozzá. Ez az utóbbi két dolog azonban az, ami hiányzik azoknál az uraknál, akik eddig nálunk nagyhangon a drágaság kérdéséről értekeztek, illetve kiabáltak. Az ország szállodásait, vendéglőseit és korcsmárosait legelső sorban érdekli, hogy a mi belső fogyasztási piaczainkon tisztességes, a termelési és piaczra vivési költségekkel reális arányban álló árak uralkodjanak s ezt csak úgy érhetjük el, ha a nagyobb városok környékén szövetkezetileg szervezzük a termelést, a piaczra való szállítást és beszerzést. Ugyanígy jártak el, az angolok, francziák és németek és még sem esett ott halálos baj azon a közvetítő kupecz-kereske- désen, mely ma itthon minden ruhadarabunkat. minden betévő falatunkat megdrágítja s amely ma egy kanál vízbe megfojtana minden szövetkezeti mozgalmat. És kik vinnék végbe a piaczra való szervezésnek ezt a fontos közgazda- sági munkáját? Természetesen a városok vezető férfiai, akik a bajokat leginkább ismerik s akik között nagyobb vidéki városainkban a szállodások és vendéglősök is helyet foglalnak, s kívülük a városok hivatalos vezetői. A közvetlen érdek egyaránt reájuk és a termelőkre utal. A termelőkben ma még azonban nincs meg a kellő közgazdasági érzék arra nézve, hogy mig egy részről a maguk munkálkodásának, fáradtságának diját és biztosítsák, addig más részről a piacznak is olcsóbban szolgáltassák terményeiket. Ezek a termelők tehát vagy magukhoz várják még az élelmiszer-ügynököket, a vásárló kofákat, vagy maguk menvén be a vásárba, ott sem a közvetlen fogyasztónak, hanem a nagykereskedőnek adják el terményeiket. De tovább megyünk. A termelők a fogyasztókhoz nem is juthatnak, mert azoknak nincs idejük a piaczokon ücsörögni, falura utazgatni. Azok rövid pár óra alatt lebonyolítják bevásárlásaikat, azután az ügynököknek, kereskedőknek engedik át a teret, akik különben már a kora reggeli órákban is, a városon kívül, mégaz utczán megkaparitották a falusi eladótól a piaczra szándékolt terményeit. így kerül az olcsó termények legnagyobb része a kereskedők bolt jába, pinczéibe, miután már ügynöki kézen is megfordult, ezután már külföldi kivitelre. így lesz méregdrága minden élelmiczikk: a városi fogyasztok legnagyobbjai, a vendéglősök és korcsmárosok semmi hasznát sem látják annak, hogy közvetlen körülöttük bőséges mezőgazdasági termelés folyik. Viszont a gazdák, akiknek közvetítő ügynök veszik fel a nyereségét, semmi hasznát nem látják annak, hogy a tőlük alig néhány kilóméternyi távolságra eső városban rettenetes drága árakat fizetnek az élelmi czikkekért. Nagy hasznokat vágnak azonban zsebre a rohamosan gazdagodó élelmiszer ügynökök s azok az élelmiszerhamisitók, akik mesterségesen és vígan tenyész- tetnek a horribilis piaczi árak árnyékában. Különösen vidéki városaink piaczain — tapasztalatból tudhatjuk — időszakonként mindig bizonyos drágasági áramlat lép fel. Minden valamire való városunkban egész raja él az élelmiszerekre spekuláló ügynököknek, akik az árakat rögtön felcsigázzák, mihelyt észreveszik, hogy valamely élelmiczikkből a szokottnál kevesebb került a piaczra. Ez is azt teszi szükségessé, hogy a városi picazok ellátását, a városi lakosság értelmesebb része s ezek sorában a vendéglősök, de maga a városi hatóság se tekintse reája nem tartozó dolognak. Mégis csak csodálatosan furcsa dolog az, hogy mig Budapesten még a méregdrága áron is alig lehet zöld főzeléket kapni, mig a délvidéki és dunántúli városokban szinte elviselhetetlen a drágaság; addig a városok közvetlen környékéről vasúton kocsiszámra viszik a zöld főzeléket, vágott baromfit a külföldre, Bécsbe, Berlinbe, Drezdába, Frankfurtba s hogy mig a magyar közönség nélkülözve éhezik, addig a városi tényezők, az ottani vendéglősök és korcsmárosok is el- hagyják maguk elől halászni a közel ALAPITTATOTT 1820. A legmagasabb udvar és József főherceg udvari szállitója. FflNbfl ÁGOSTON és ZlttttER PÉTER UTÓ bfl ZIHHER FERENCZ halnagyKeresKed ő cs. és kir. udvari szállító. A Balaton Halászati R.-T. kizárólagos képvisel Telefon 61-24. BUDAPEST, Központi vásárcsarnok Telefon 61-24 Mindennemű tengeri és édesvizihalak. Egyedüli halszállitó cég, mely az előkelő házak és éttermekben szükségelt összes halfajokat friss állapotban állandóan raktáron tartja. Sürgönyök: Zimmer halászmester. Budapest.
