Vendéglősök Lapja, 1911 (27. évfolyam, 1-24. szám)
1911-03-05 / 5. szám
2 VENDÉGLŐSÖK LAPJA 1911. rnűrczius L lyesen intézkedik s efelett közigazgatási ha- | tóságaink is dicséretes buzgalommal őrköd- i tek, hogy az uj névmagyarositók régi, [ magyar történelmi ősneveket ne vehessenek fel. Bizony elvétve azért megesett, hogy az uj magyarok névváltoztatása által megsza- | porodott nálunk a Zrínyiek, a Hunyadiak, a í Petőfiek száma, holott e nagy nevek viselői- j nak leszármazottjai már rég a magyar rögök alatt porladnak. Ismételjük, a névmagya- ! rositás a maga korlátái közt igen helyes do- I log, de történnek ezzel súlyos visszaélések is. Nem minden ember változtatja azért magyarosra nevét, hogy ezzel magyar voltának külsőleg is kifejezést adjon, hanem igen sokan azért, hogy nem éppen előnyösen meghurczolt régi nevüktől szabaduljanak, vagy pedig pusztán csalafinta, 'tavasz üzleti szempontból. Ez utóbbiak vannak mostanában különösen napirenden. Tudunk esetet, midőn ismert nevű magyar iró nevét, még keresztnevét is felvette egy más vallásu és más fajbeli fiatalember, hogy amannak irodalmi munkáival, mint a saját szerzeményeivel brillirozhassék, szélhámoskodhassék. Igen gyakori az eset, hogy jóhirnevü orvosok és ügyvédek neveit névmagyarosítás I utján kezdő orvosok és ügyvédek veszik fel, ! hogy igy azután a közönség megtévesztésével nagyobb ügykörre, klientúrára tegyenek szert. De a névmagyaro-sitás^ névcsere utján talán mégis a legtöbb visszaélés követte tik el a vendéglős és -.korcsmáros ipar gyakorlatának tág területein. Ma már szinte bevett szokás, hogy régi, becsületes, jóhirnevet szerzett vendéglősök neveit mindenre vállalkozó, kezdő és sokszor nem igen kifogástalan egyének veszik fel, Írják’ ki cégérül, hogy a közönséget azután ezzel megtévesztve, kétes üzleteikbe csalogassák. Hogy többet ne említsünk, itt van közöttünk a régi jó magyar vendéglősöknek egyik legtiszteltebb alakja, az öreg Szikszay Fe- rencz bátyánk, akit kitűnő magyar konyhájáért, boraiért, nemcsak a főváros úri közönsége, hanem az egész Budapestre ránduló vidék magyar közönsége megbecsül. És mi történik most a vendéglői ipar gyakorlása közben annyira ismertté lett, megbecsült Szikszay-névvel. Az, hogy teljesen ide- genhanngzásu, nem tudni honnét származott bor- és sörmérők szinte tömegesen magyarosítják nevüket »S z i k s z a i«-ra, úgy hogy ma már annyi Budapesten a »Szik- s z a i«-féle vendéglő, korcsma, mely azután lassan, észrevétlenül »S z i k s z a y«-ra változik, hogy el nem igazodik közte az ember, kivált a vidékről ideiglenesen Budapestre került ember. Néhai Karikás Mihály hírneves magyar vendéglősünk után éppen igy vagyunk a »Karikás-féle« gombamódra elszaporodott vendéglőkkel és korcsmákkal is. Hát tisztesség adassék a nemes czélzatu névmagyarosításnak, de az annak köpönyege alatt elkövetett visszaélések még sem járják s azok elkövetése ellen törvényes utón kellene az államnak egyes polgárait megvédelmezni, II. József császár a zsidókat azért kényszeritette vezetéknevek felvételére, hogy azok egymástól megkülönböztethetők legyenek. Nekünk magyaroknak is azért vannak apáink által b e- csülettel szerzett magyar vezetékneveink, hogy azáltal megkülönböztessünk, nem pedig azért, hogy midőn e névnek már magunk is közbecsülést, tiszteletet s üzleti jóhirnevet szereztünk: azt név- változtatás vagy névmagyarosítás czimén mindenféle jött-ment, gyanús náczió, gyakran szédelgési czélokra, kisajátíthassa! A vendéglők és korcsmák tulszaporodásá- nak meggátlása. Az 1899. évi 25. törvény- czikk 12. szakasza kimondja, hogy egyes községekben a lakosság növekedése követ- keztébdn a vendéglőknek, vagy korcsmáknak eggyel, vagy többel való szaporítására a „községi elöljáróság, közigazgatási hatóság, vagy pénzügyi igazgatóság“ tehet kezdeményezést. Mivel azonban igen gyakran előfordult az, hogy egyes községi elöljáróságok a sógorság, komaság kedvéért, vagy egyéb okok miatt minden szükség nélkül, már meglévő vendéglők és korcsmák rovására kezdeményeztek egyesek részére korcsma, vendéglő-nyitási és italmérési jogot; a pénzügyminisztérium ma már az engedélyek kiadásánál csak akkor dönt kedvezőleg, ha a vendéglők, vagy korcsmák szaporítására nem csak az elöljáróság, hanem az illető város, vagy község képviselőtestülete gyakarolja a kezdeményezési jogot, mert tulajdonképen ez van valójában hivatva megítélni azt, hogy ugyanabban a városban, vagy községben van-e vagy nincs több vendéglőre, korcsmára szükség. Ruthénföldi korcsmárosok. Máramaros vármegyének az országhatár felé eső része a ruthének földje. Hegyekből, völgyekből álló, erdőkboritotta vadregényes országrész ez, mely az emberek, a lakosság tekintetében is nagyon különbözik, például a magyar Alföld lakosságától. Téli idő- | ben általán hó borítja itt a hegyeket, völ- | gyeket, még az utakat is, melyeken szinte hangtalanul suhannak el a csengő nélküli szánkók. Amint Máramaros megye területére érünk, már Vörösmartinál, de különösen Husztnál észrevehető az, hogy egészen különleges magyar területen járunk. Hosszú szakállu, hosszú hajú alakok ácsorognak még a legnagyobb hidegben is az állomásokon. Ilyen Galíciából ideszakadt egyének végzik itt az állomásokról a kis elhagyott, félreeső falukig a személyfuvarozást is. És ezek a furcsa alakok szinte elkeseredett tolakodással lepik meg a vonatról leszálló utast. A fuvarvitel árát — egymásra vetett gyűlöletes pillantások közt — nem fölfelé, hanem lefelé licitálják. Amint a hegyeknek föl, a völgyeknek alá siklik a szánkó, itt-ott apró falvakra találunk. Ezek a faluk egymástól távol álló nyomorúságos, nagyobb ser- tésólszerü házakból állanak. Egyiknek sincs kéménye, ha fütenek benne, az egész ház teteje füstölög, úgy hogy azt hinné az ember, hogy mindjárt kicsapnak abból a lángok. Pedig dehogy csapnak ki. Ha kinyílik a fakilincses ajtó, egy-egy sápadt arcú férfi, meg sápadtabb asszony, vagy gyermek tekint ki csodálkozó szemekkel a sikló szán és annak utasa után. Amilyenek ezeknek a rutén faluknak a házai, rendesen olyan a falu közepén álló korcsmái is, mely egyúttal szatócsbolt és mészárszék is, de talán leginkább pálinkamérés. Ezekben a korcsmákban, — melyeknek csak némely helyen van külön lakó- és ivósza- bája, — szintén Galicziából ideszakadt, hosz- szu, kuszáit szakállu, srófos hajú kazár a korcsmáros, aki azonban nemcsak szatócs, mészáros, hanem személyfuvarozó is, sőt az egész falu üzleti ügyeit ő bonyolítja le. Letelepülése után már néhány év múlva megszedi magát s ami eladni valója van a szegény rutén parasztnak, azt ő veszi meg s ő közvetíti tovább. A megvett terményekért pedig nem pénzzel fizet, hanem valóságos cserekereskedést üz. Szeszesitalt, pálinkáit s a városok boltjából kiselejtezett szatócsholmit ád helyette. Ami eladni való búzája, burgonyája, szárnyas jószága van a ruténnak, az mind a galíciai korcsmároshoz kerül. A szegény ruthén paraszt pedig — különösen vasárnapokon — ottt ül a korcsmában egymás sorjában és iszik literes üvegekből megnevezhetetlen anyagokból kifőzött csehvicze pálinkát mindaddig, mig el nem álmosodik s össze nem rogyik, mig el nem jön érte sápadt felesége és haza nem kiséri és amig füstölgő faháza és kis földecskéje is a Galicziából ideszakadt kazár korcsmáros kezére, tulajdonába nem kerül. Mikor ez a ruthénföldi korcsmáros már jobban megszedte magát, fölcsap vállalkozónak. A kincstári erdőkben erdővágásra, vetésre, faszál- litásra vállalkozik, silány napszámért ruthén parasztokkal dolgoztak s ezeket természetbeli dolgokkal, pálinkával, szatócsczikkekkel és mészárszékéből kikerült olyan hússal elégíti ki, melyek elhullott állatok testrészeiből származnak, mint ez legutóbb is kiderült több rutén község élelmes mészáros-korcs- márosáról. Később legelőterületeket is bérel ez a korcsmáros uir s ami marhát azon a rutén paraszt nevel azt is ő veszi meg és adja tovább. így lesz belőle lassanként földbirtokos, egész határok tulajdonosa, de akkor már kevés neki Máramaros vármegye. A legtöbb kazárkorcsmáros meggazdagodva, Budapestre húzódik fel s itt lesz nagy pálinkamérő, söntéstulajdonos, versenytársa bu- pest régi, tisztes vendéglősöknek s végül mint háztulajdonos és köztisztességet élvező polgár tölti itt el nagy családja körében öregsége napjait. Vannak azonban még szerencsére nálunk, akik a meggazdagodásnak ezt a módját nem tartják már egészen tisztességesnek s az ilyen korcsmáros-kazároktól meg- mentendőnek találják még a szegény ruthén népet is. Ennek a megmentésnek áz órája pedig akkor következik el, mikor a vendéglős és korcsmáros ipar is a törvényes képesítéshez kötött iparágakhoz soroztatik s amikor minden ilyen galicziai bevándorlóit még a hatóságok szívességével sem csaphat fel ruthénföldi korcsmárosnak. r Főpinczérek Ovadék-Szövetkezete Budapest, VI. kerület, Podmaniczky-utcza 19. szám. A magyar pinczérség első és egyetlen önálló pénzintézete. Óvadékot azonnal folyósít. Nincs heti üzletrész! Leszámolás azonnal. Beiratkozáshoz 30 korona szükséges. — Hivatalos órák délután 4 órától 7-ig. — Telefon-szám 24—94.
