Vendéglősök Lapja, 1911 (27. évfolyam, 1-24. szám)
1911-12-20 / 24. szám
6 VENDÉGLŐSÖK LAPJA 1911. deczember 20. BORHEGYI F. borkereskedő Budapest, V., Gizella-tér 4. (Saját ház) Pinczék: Budafokon és V. kerület, Dorottya-utcza 8. sz alatt. BORHEGYI BOR Ajánlja a legjobb: franczia és magyar pezsgőket, cognacot és likőröket gyári árakon. Belföldi borait az első hírneves bortermelőktől a legjutányosabb áron szolgáltatja. — Vidéki megrendelOsek gyorsan és pontosan teljesittetnek. náltak, hogy ennek az emberpusztitó pestisnek útját állják. És akkor jött a skandinán államférfiak agyában a gondolat, hogy a pálinkás üzletek helyett a falvakban tisztességes polgárok által vezetett csupán bort és sört árusító korcsmákat kell engedélyezni. Ezen korcsmákban azonban csak becsületes ben- szülött norvég ember gyakorolhatja az italmérési jogot. És a tisztességes korcsmáknak a pálinkamérések elleni harcza megkezdődött. S félszázad alatt az lett az eredmény, hogy Norvégiában a nép ma már egyáltalán nem iszik pálinkát — ha csak az átutazó idegenek nem — s pálinkás boltok ma már nincsenek is. íme ezt a tisztességes kis korcsmák, a tisztességes korcsmárosok cselekedték meg és nem a teljes abstinencziát hirdető mértékletességi egyesületek. R pálinka és a pusztuló magyarság. Téves az a hit, hogy mikor az ősmagyarok elfoglalták harcaikat, nem ismerték már a szőlőlevét, a bort. Már Ázsiában ismerták és itták, amint, hogy bort ittak AttiLa hunjai s maga a világverő istenostora is. Hogy hírszerző vándorlásaikban a magyarok a bort felcserélték a klímával, a savanyított lótejjel, ez onnét van, mert akkor nem értek rá a szőlőnövelésre, sőt még a mások szőlőjének leszüretelésére sem. A pálinkát azonban a régi időben soha nem szerette, nem itta a magyar. A pálinkaivás a felvidéki tótoktól ragadt rájuk, akik már Szvatopluk alatt főzték a pálinkát borókából s más bogyókból. Állítólag Szvatopluk is borókától volt kótya- gos, mikor azért a bizonyos szürke lóért eladta országát Árpád apánknak. Az idén kitűnő, jóminőségü boruk termett, de sajátságos pálinkának való törköly, szilva, boróka nem. Különös dolog, hogy e miatt magyar vidékeken is sainálkodnak, hogy nem ihatnak ez idén egy kis jó pálinkát. A pálinkaivásra, vagy jobban mondva mérgezésre ma már semmi szükség sem volna ebben az országban. A szeszadó oly horribilis, hogy a legjobb bor is olcsóbba kerül, mint a legsilányabb pálinka. Hazánk első bortermelő ország s idegen országoktól is hozzánk jönnek bort bevásárolni. A magyar gazda mégis eladja a borát különösen külföldi borcégeknek, maga pedig pálinkát iszik télen-nyáron nemcsak otthon, hanem a falusi szatócsnál is a falusi korcsmárosnál is. Ez az. A falusi butikos szatócs, meg a falusi kazán-korcsmáros terjesztője nálunk leginkább a pálinkaiszákosságnak. Ezzel mérgezik meg a népet és ezzel fosztják ki még az utolsó tehénkéjétől is. Ezt látva mi magyar korcsmárosok, kik itt a vidéken, faluhelyen élünk, kik bár több hasznunk volna rajta, a népnek nem igen adunk, s akkor is, csak kérő szóra pálinkát, kérdezzük, hogy mikor jön már a vendéglős korcsmáros iparnak képesítéshez kötése, hogy ekkor megszabaduljunk legalább jövőre a pálinkával mérgező kontár falusi korcsmárosok konkurenciájától, Magyarország pedig megszabaduljon . a pálinkaveszedelem rettenetesen romboló hatásától. Ahol nincs nálunk pálinkát mérő Mojsi, hanem van csak becsületes, jó magyar korcsmáros, aki tiszta bort, jó sört mér, ott erős, egészséges nemzedék születik, mely erősiti a nemzetet, épp azért magának az államhatalomnak kellene előmozdítani azt, hogy tisztes, képzett falusi korcs- 1 márosok érvényesüljenek hazánkban a pálinkamérgezők rovására. Ma sajnos éppen az ellenkezője történik. Budapesten is, a vidéken is. A mértékletességi egyesületek jól tennék, ha a pálinkamérők, pálinkamérő zug- korcsmárosok ellen foglalnának állást s támogatásba vennék azokat a magyar vendéglősöket, korcsmárosokat, akik részeg, részeges embereket úgy sem szívesen látnak, pálinkaiszákosokat pedig egyáltalán nem tűrnek meg helyiségeikben. Egy falusi magyar korcsmáros. Előfizetési felhívás a „Vendéglősök Lapja“ XXVIII. ev folyamára. A most reánk köszöntő 1912-ik esztendőben éri el a „ Vendéglősök Lapja“ fennállásának huszonnyolczadik évfolyamát. Két esztendő hiján három évtizede áll a magyar szállodás, vendéglős és korcsmáros ipar érdekeinek szolgálatában s ez emberi számítás szerint hosszú idő alatt nem volt soha egy sora sem mely ne iparágunk érdekeiért Íródott volna le. Nem volt soha egy sora sem, mely a tiszta lelkiismeret és tisztességérzet bátorságával ne utasította volna, verte volna vissza azokat az igen sokszor nagyon alacsony forrásból származó támadásokat, melyek a magyar vendéglős, korcsmáros ipar érdekei, tisztessége, ez iparosság vezérférfiai s alkotásai, mint nyugdíj, rokkant intézetünk ipari szakoktatásunk ellen intézteitek s jellemben megfogyatkozott, vagy Ítélő képesség hiján lévő egyének által intézteinek mai napság is. Aki a „Vendéglősök Lapja“ huszonnyolcz éves pályafutását, vagy a pályafutásnak csak egy részét is figyelemmel kisérte, annak felesleges megismételnünk, hogy mint működött lapunk e hosszú idő alatt a magyar szállodás és vendéglős ipar érdekében. Az tudja, hogy e legrégibb magyar vendéglős szaklap harcolt, küzdött vendéglős, korcsmáros iparosságunk nemcsak nyelvben, hanem lélekben és érzésben való magyarrá tételéért s azért, hogy az iparosság a saját erejéből nem csak az anyagi, hanem a kulturális téren is előre haladva, a magyar társadalom körében a megbecsülésnek ama piadesztáljára jusson, amelyre tényleg jut1 tt, akkor mikor ipartársulataink vezérférfiai — hogy csak a sok közül keveset említsünk — mint Oun- del János, Oliick Frigyes, Kpmmer Ferencz s többi vendéglős társaik ott vannak immár ennek a szép, nagy magyar fővárosnak vezető s kulturális, humánus, és szocziális téren annak alkotó tagjai között. De nemcsak Budapest székesfőváros, hanem vidéki nagyobb városaink szállodásai, vendéglősei is ma már ott vannak, hogy a legtekintélyesebb, legszámottevőbb tényezők nemcsak társadalmi körökben, hanem városaik közügyeinek vezetésében is. B hogy idáig jutottunk, az kétségtelen ama a tisztességes szaksajtó működésének eredménye is, melynek legrégibb képviselője ebben az országban a „Vendéglősök Lapja“ így évforduló alkalmából lapjaink közönségükhöz fordulva, mint egy uj program- mot szoktak adni jövendő működésűkről. A „Vendéglősök Lapjá“-nak programmja marad a régi. Mi nem handabandázunk s érdekköröknek nem állunk reklám szolgálatába. Küzdeni fogunk, mint küzdöttünk a múltban is a vendéglős iparosság magyar nemzeti érzelmének föntartásáért, a vendéglős, szállodás és korcsmáros iparosság minden tisztességes érdekének diadalra juttatásáért, nem feledvén kiűzni még ha kell az irótoll korbácserejével is e tisztességes vendéglős, korcsmáros ipar köréből azokat a kullancsokat, férgeket és vakondokokat, akik oda betolakodva silány élet fentartási ösztönükből rágódnak a tisztességes vendéglős iparosság erkölcsi tőkéjének gyökérszálain. Évtizedek óta küzdünk azoknak a küzdőknek oldalán, akik a magyar szállodás, vendéglős és korcsmáros iparág folytatását a törvényes képesítéshez óhajtják kötni, hogy ezáltal a sokféle nyavalyás versenytől megszabadulhassunk. Ezt a küzdelmünket még nem koronázta siker, de a „Vendéglősök Lapja“ résen áll, hogy a legjogosabb követelésünk el ne sinkafáltassék, mint holmi kikoldult pezsgő, hanem még ebben az uj esztendőben valóra válljon. És küzdeni fog a „ Vendéglősök Lapja“ mind azon nemes ideaként is, melyet a „Magyar Vendéglősök Országos Szövetsége“ a legutóbb is felirt becsületes lobogójára. Igazi szakoktatásunk mennél tökéletesebb kifejlesztésért, ezzel kapcsolatban egy vendéglős országos muzeum létesítéséért, s magyar vendéglős konyha, a magyar vendéglős szakácsmüvészek minnél magasabb fokban való kiképzéséért. Küzdeni fog pedig főképen a tisztes magyar szállodások, vendéglősök és korcsmárosok — legyenek azok bár milliomosok, vagy szegény sorban lévők — összetartozandóságának, szövetkezésének ápolásáért. Az uj, 1912-ik esztendő hajnalán ehhez a küzdelméhez kéri a „ Vendéglősök Lapja“ tisztelt olvasóinak, a magyar szállodásoknak, vendéglősöknek és korcsmárosoknak eddig is évről évre megismételt, újabb tömeges támogatásért. Előfizetési áraink: Egész évre 12 korona Háromnegyed évre 9 korona Fél évre 6 korona Negyed évre 3 korona Hazafias tisztelettel: a „Vendéglősök Lapja“ szerkesztősége és kiadóhivatala, Budapest, VII. kér., Akácfa-utca 7-ik szám.
