Vendéglősök Lapja, 1911 (27. évfolyam, 1-24. szám)
1911-12-05 / 23. szám
2 VENDÉGLŐSÖK LAPJA 1911. deczember 5. legyen, vagy a jövendőben kartelszerüleg tovább fokoztassék. Ám, mint a »Budapesti Szállodások Vendéglősök és Korcsmárosok Ipartársulatának« érdemes alelnöke, K o inni e r Ferencz kifejtette, néhány kolompos önreklámozónak az a handabandája, melylyel éppen a kiskorcsmárosokat akarja a sörgyárosok ellen ugratni, czélhoz nem vezet, mert nem egyéb az, mint a közönség szemébe szórt porhintés, alapjában pedig nevetséges dolog, hiszen a budapesti kiskorcs- márosoknak fele majdnem a sörgyárosok kezében van, csak tartsák fen üzleti existen- tiáját. Ezek ugyan nem fognak a sörgyárak ellen fordulni, nem fogják a saját nyakukat kitekerni, bármiként is ugratná bele szívesen ebbe őket a penge nélküli kaszás érdekcsoport. Komoly állásfoglalásra van itt szükség. Törvényhozási intézkedésre, mely határt szabjon a kartelek indokolatlan, vagy' magas áremelés önkényének. Ebben az irányban vette fel a küzdelmet a »Budapesti Szállodások, Vendéglősök és Korcsmárosok Ipartársulatának« vezetősége s hogy ez a küzdelme sikerre is fog vezetni, arra nézve biztosíték egyelőre az ország kereskedelmi miniszterének ígérete is. A kartelek megrend- szabályozására vonatkozó törvény a közel jövőben az országgyűlés előttt lesz s az törvényé avattván semmiféle indokolatlan, önkényes, kartelszerü drágítás ebben az országban többé nem érvényesülhet! Az E s t i U j s á g, a délutáni órákban megjelenő legelőkelőbb napilapunk vezető helyén a következő elfogulatlan értesülésekkel számol be a magyarországon termelt sörök árának emeléséről: Élelmiszernek, vagy élvezeti cikknek az áremelése aligha történt még meg csönde- desebben és kevesebb ellentmondással, mint a sör árának emelése. A fővárosi közönség asör drágább árát a lehető legteljesebb közömbössséggel foga d t a. Jó egy hete járja a drágább ár és hogy megtudjuk, mi volt a hatása a fogyasztókra és a kimérőkre, egyik munkatársunk fölkeresett egész sereg nagy- és kiskorcsmát, a hol a következő tapasztalokat szerezte. Az egyik nagyvendéglős ezt mondta: — Uram, igazán magam sem értem egészen a dolgot. Eddig bármi lett drágább, legalább valami tiltakozásféle hallatszott a közönség részéről, de most egy szó sem. A mikor a szivar drágább lett, ugy-e emlékszik, mennyit beszéltek róla? De végre is belenyugodott mindenki a változhatatlanba. Azt hirdették, hogy kevesebb lesz a trafik jövedelme, pedig dehogy lett. Hát igy vagyunk a sörrel is. A ki szereti, a ki hozzászokott mindegy már annak az a két fillér. Fizeti és még csak meg se szólal. Én, a mióta drágább a sör, egy pohárral sem adtam el kevesebbet. Nagyjában ugyanezt mondta a többi nagyvendéglős is, sőt a kiskorcsmárosok is azt hangoztatták, 'hogy nem csökkent a fogyasztás. A nagyvendéglők közönsége vagyoni helyzeténél fogva nem érzi meg any- nyira a fillérekből összehalmozódó árkülönbözetet, fizeti, tehát a fogyasztás csökkenéséről itt nem lehet szó. De nem csökkent a fogyasztás a kisvendéglőkben sem, a mit az egyik kiskorcsmáros igy magyarázott meg: — Nálunk, kiskorcsmárosoknál az italfogyasztás inkább a délelőtti, helyesebben a nappali órákra esik. Nálam például legnagyobb a délelőtti sörfogyasztás; délelőtt és nappal jönnek a rendszeres sörivók, azok, a kiknek a sör már megszokott italuk. — Higyje el, hogy ezek akkor is elfogyasztanák megszokott mennyiségüket, ha a sör árát még drágábbra emelték volna. Ezek a rendszeres fogyasztók a kisemberek jobbmódu egyéneiből kerülnek ki. Az esti fogyasztók ritkán rendszeres sörivók, inkább — hogy úgy mondjam — alkalmi sörivók, a kik öt- letszeriileg, rendesen a társaság kedvéért isznak sört, különben pedig inkább bort fogyasztanak. Egy harmadik vendéglős a következő föl- világositással szolgált: — A sört nálunk, bár aránylag a legolcsóbb szeszes ital, úgyis túl szokták fizetni, még pedig a kávéházakban, bár az üvegsör semmiben sem jobb a csapolt sörnél. Aki a kávéházi sör üvegjéért nem sajnál ötven-hat- van fillért, az nem fog leszokni kedves italáról a kétfilléres emelés miatt. Egységes sörárról nálunk Budapesten különben nem lehet szó, mert a kicsinyben kimért sört csaknem minden helyen másképpen árusítják. Az a kis kültelki korcsmáros, a kinek kevesebb az üzemköltsége, ugyanazt a sört néha1 négy fillérrel olcsóbban' mérte, mint a nagyven- déglős. Persze most az a kiskorcsmáros is fölemelte a sör árát, de még mindig olcsóbban adhatja, mint a nagyvendéglős. Mindent összevetve kiderül, hogy a sör drágulása csak a fogyasztók kára, de a fogyasztók nem törődnek vele. Kátay V' A borügynökök ellen. Megemlékeztünk már lapunkban a szőlőbirtokosoknak mozgalmáról, mely oda irányul, hogy borügynököknek nem adják el boraikat, csak közvetlenül a fogyasztóknak, vendéglősöknek, korcsmárosoknak és tisztességes bor- kereskedő czégeknek. Ehhez a mozgalomhoz csatlakoztak a neszmélyi borvidék gazdái is, akik pinczeszövetkezetet alakítottak, hogy akár tömegesen, akár részletekben ennek utján adják el boraikat, első sorban a vendéglősöknek, korcsmárosoknak, inkább nekik juttatván azt a hasznot, melyet eddig a borvigéczek vágtak zsebre. A neszmélyi borvidék gazdáinak e mozgalma élén Fittler Sándor királyi tanácsos áll. A gyufamonopolium és a vendéglős ipar. — Kész a törvényjavaslat. — A gyufa-gyártásnak és árusításnak állami kezelésbe való vétele nem sokára megvalósul. Drágább lesz a gyufa nálunk is s ez első sorban ismét a szállodásokkal, vendéglősökkel és korcsmárosokkal, mint általán legnagyobb gyűjtőeszköz fogyasztókkal érezteti rájuk nézve anyagilag nyomaszti hatását. A gyufamonopolium ügye már a mostani kormány uralomra jutása óta húzódik. A mindent állami monopóliummá tenni igyekvő Lukács László pénzügyminiszter vette ezt is először megvalósítandó tervei közé. Eddig azonban hol a magán ipar érdeke, hol az osztrák reichrath elfoglaltsága és züllött viszonyai késleltették annak megvalósítását. A fehér foszfor eltiltásáról szóló törvényjavaslat tárgyalásakor a kereskedelmi miniszter már kijelentette, hogy a gyufamonopolium behozatalának kérdése befejezett dolog s hogy többé uj, magán gyufagyár felállítására nem adnak engedélyt Ausztriában ! és Magyarországon a katonai terhek hori- bilis emelkedése azonban szükségessé teszi az állami jövedelmeknek mindenféle módon és eszközükkel való fokozását s igy a gyufa-monopolium létesítését is. A magyar és osztrák kormány tehát végre megegyezett abban, hogy a gyufa állami egyedáruságára vonatkozó javaslatokat már lehetőleg legközelebb a parlamentek elé terjesztik. A gyufa-monopoliumra vonatkozó magyar törvényjavaslat már készen van a finánc-miniszteriumban s Lukács László pénzügyminiszter a téli ülésszak elején a képviselőház elé terjeszti azt. A javaslat megengedi, hogy az egyedáruság magánvállalkozónak is bérbeadható. Egyébként egyes részleteivel egyező az osztrák gyufa-monopolium javaslattal. A kormány azt hiszi, hogy a gyufa-egyedáruság tiz millió koronával fogja emelni az állami bevételeket. Mint már említettük a gyufa-árusitásnak állami kezelésbe való vétele s igy a gyufa megdrágulása legelső sorban fogja sújtani a szállodásokat, vendéglősöket és kávásokat. Ok a legnagyobb gyufa-fogyasztók, illetve közvetítők. Ám e minőségükben sem árusították a gyufát, hanem ingyen bocsájtották azt vendégeik rendelkezésére. És úgy lesz ez a jövőben, s amiáltal csak kiadásaik növekedtek. Mikor Francziaországban behozták a gyufa-monopoliumot, ott is a szállodások, vendéglősök, kávéházasok, pinczérek próbáltak védekezni minden módon a gyufadrágaság ellen üzleti asztalaikat felszerelték villamos gyújtó készülékekkel, melyek azután a gyufa fogyasztását feleslegessé tették. Ám a franczia fináncz miniszteren nem lehetett kifogni. Most már állami kezelésbe vette és úgy megdrágította a villamos gyújtó készülékeket is. Nem lehetetlen, hogy ez a küzdelem a gyufa árak drágulása következtében nálunk is megismétlődik. De az is bizonyos, hogy Lukács László fináncz-miniszter sem hagyja magát. Állami monopóliumba veszi ő is a villamos gyujtókészüléket, sőt az acélt, kovát, taplót is. Nagyon benne van ő az államosításba. Most majd a bor, a sör államosításra kerül a sor, aminek következtében még nagyobb állami kezelés alá kerülnek a vendéglősök, korcsmárosok is. Azután következtetik a kenyérnek, lisztnek, meg az ivóvíznek állami monopóliumba vétele. De rákerülhet a sor még a levegő állami kezelésbe vételére is, amikoron ennek fogyasztását a fináczaink ellenőrzik. Akinek nagyobb a tüdeje több levegőt fogyaszt, tehát majdan több levegő fogyasztási adót fizettetnek vele. így evezünk lassanként bele a mindent államosító politika boldog birodalmába. A legkiválóbb szénsavval telitett ásványvíz. Telefon utján adott reudelések egész nap és éjjel is felvétetnek. Mint asztali viz nagyon kellemes, jóhatásu, egészség ápoló ital. Szt.-Margitsziget gyógyfürdő felügyelősége saját kezelésében. ------- Minden jobb füszerüzletben é s vendéglőben kapható. Telefon 36 -52.
