Vendéglősök Lapja, 1911 (27. évfolyam, 1-24. szám)
1911-10-20 / 20. szám
1911. október 20. VENDÉGLŐSÖK LAPJA jául szolgáló jegyzeteket, mert, mint minden vonalon, itt is illetékemelésre van kilátás. Adót, illetéket fizetni polgári kötelesség, de a tulmegadóztatással, csupa nein- bánomságból, tönkretétetni hagyni magunkat, bűn önmagunk és hozzátartozóink ellen. Vigyázat a jég beszerzésénél. Közeledik a tél, maholnap befagynak a tavak, a folyamok és a folyók s igy a vendéglősökre, korcsmárosok'ra s általában az élelmiszer- és ital-üzletesekre bekövetkezik a jég beszerzésének ideje. A Duna vize tudvalevőleg teljesen megvan fertőzve kolera-bacilusokkal s igv az abból való jéghasználat nemcsak vendéglői célokra, hanem egyáltalán tiltva van. A földmivelésügyi és belügyi minisztériumok olyan irányú rendeletet szándékoznak kibocsátani, különösen a drezdai egészség- ügyi kiállítás tapasztalatai alapján, hogy a természetes jég, ha nem teljesen tiszta vízből fagyott, kizárólag ipari célra lesz felhasználható. Drágább lett a kávéház. A napisajtó egy része megütközéssel, sőt a felháborodás hangján tárgyalja, hogy a kávéház-tulajdonosok most ismételten, rövid időközben másodszor is, felemelték a kávé árát. Először is, most is négy fillérrel, tehát nyolc fillérrel lett drágább rövidesen ugy a nagy mbit, a kis, úgynevezett »pikkoló« kávé. Azt írják a lapok, hogy ennek az áremelésnek semmi indoka sincs. A kávésok egyszerűen látva, hogy a sör, bor és mindennemű élelmiszer ára emelkedett, ugy gondolták, hogy miért ne emelhetnék ők is fel a kávé árát s ugy cselekvének, amint gondolták. Egyszerűen felcsaptak, minden lelkiismeret-íurdalás nélkül, kávéár sróíolók- nak. Rámutat a sajtó arra is, hogy aránylag Európa egy városában sincs annyi kávéház, mint Budapesten, ugy, hogy a külföldön már »kávéház-város«-nak neveznek bennünket, mégis itt minden kávés boldogul. Igen sok közülök rövidesen nemcsak hogy házat szerez, hanem drága automobilt is és Nizzába, a Riviérára megy el nyaralni és Monte- Cprloba szerencsét próbálni. Azt is írják, hogy Budapesten a közönség nem is any- nyira a kávéért, — mely a legtöbb helyen nem is kávé, hanem cikória — hanem a lapok olvasásáért megy a kávéházba. Indítványozzák, hogy most, mintegy megtorlásul, a napilapok kiadóhivatalai adják drágábban a kávésoknak lappéldányaikat, vagyis, hogy minden kijátszás megakadályozható legyen, a napilapok példányonként való elárusitását szüntessék be, kávéházaknak pedig négyötszörös előfizetési áron adjanak újságot s akkor majd kevesebb lesz a kávéházba a lap, a közönség lesz kénytelen előfizetni, otthon olvas s azt a kávéházban elköltött szép summát családja részére megtakarítja, a kávéháztulajdonosok pedig nem gazdagodnak meg hirtelen a napisajtó, az újságok révén. Azt is indítványozzák, hogy a székesfőváros állítson városi kávéházakat, mint Bécs állított városi vendéglőt s akkor nemcsak sakkban tartja az óriási haszonnal sem megelégedő kávésokat, hanem a lehető legjobb üzletet csinálja. A kávésok viszont azzal védekeznek hogy azért kénytelenek drágábban adni a kávét, mert nemcsak a nyers kávé és tej ára emelkedett,- nemcsak a személyzetet kell jobban díjazni, hanem'a budapesti közönség nagyrésze visszaél a kávéházzal; egy pikkoló mellett elüldögél ott fél nap, ott végzi levelezését, ott élvezi télen a meleget, a kényelmet, kiszolgáltatja magát úri módon .s ezért csak követelhet a kávés is némi rekompenzációt magának. Nem akarunk ebben az ügyben sem pro, sem kontra cáfolatokba bocsátkozni. Tény az, hogy a kávésok szép haszonnal dolgoznak, amihez a (vendéglős, korcsmáros haszna össze sem hasonlítható. Hogy mégis emelik a kávé árát, annak más oka van. A budapesti kávésok között ugyanis a konkur- renciának egy veszedelmes epidémiája ütött ki. Azon versenyeznek egymás közt, hogy melyik tudja pazarabb fényűzéssel berendezni kávéházát. Tény, hogy Európa egy városában sincsenek fényesebb kávéházak, mint Budapesten, de itt már a pazar fényűzést, a pazar árt határon túl mérik. Ezt a fényűzést akarják a kávés urak a közönséggel megfizettetni is. A sok tükröt, melyben a kávéházba járó hölgyek gyönyörködnek halványra vagy pirosra varázsolt arcaikban, frizurájukban, ahelyett, hogy otthon családanyai kötelességüket teljesítenék, ezt akarják a kávésok megfizettetni. Ne tessék rájuk haragudni, ők csak élelmes emberek. Aki lebzselni nyegy a kávéházba, ahelyett, hogy dolgoznék, aki flörtölni, udva- roltatni megy magának oda, mig gyermekei otthon elhanyagolvák, cselédre bízott lakása rendetlen, az csak hadd fizessen. Az ilyen kávéházi alakokat minél jobban megfizettetik a kávésok, annál nagyobb hasznot tesznek a társadalomnak, mert talán egyszer mégis csak észre térnek. A záróórák országos rendezése. A kereskedelemügyi miniszter leiratot intézett a főváros törvényhatóságához, melyben értesíti, hogy az üzleti záró- és nyitási óraidő országos meghatározását az uj ipartörvény keretében határozza meg, tekintettel természetesen Budapest székesfőváros különleges figyelmet érdemlő viszonyaira. Ebben a keretben fog rendeztetni, az italmérések, a vendéglők és korcsmák nyitási és zárási idejének meghatározása is s remélhetőleg a törvény a pálinkaiszákosság romboló hatásának megakadályozása céljából intézkedni fog végre, hogy a pálinkás boltok csak reggel nyolckor nyittassanak és este nyolckor bezárassanak, vasárnapokon pedig teljesen zárva legyenek. Szüret a vendéglőkben. ff Megsárgult már a venyige levele. Magyar- ország szőlő bortermő vidékének nagy részén megérett már a szőlő, de a hivatalos szüret még sem a homokon, sem a hegyeken nem kezdődött meg. Ám megkezdődött már a budapesti polgári nagyobb vendéglőkben kivált a külvárosokban. A vásárcsarnokból, közeli vidékről kocsiszám, szekérszám szállítják ezekbe a vendéglőkbe a szőlőt és szorítják a prést, folyik a must. a melyre akad vendég is elég, még asszonyféle is, kivált a kit háromnapos mustra, mikor már pezsegni, karcosodm kezd s kifejlődik már benne a szesz. Ilyenkor már felhangzik esténként a szüretelő pesti és budai korcsmák vendégei körében az alkalmi, régi nóta: Fáradozva emlegettük A szüret nevét, Nosza pajtás vigadozva Igyuk a levét A budapesti vendéglőbeli, korcsmabeli szüretelésnél még a fináncz sem hiányzik. Kényszerű, de szépen hivó szóra azonnal megjelenik, följegyzi, hogy hány litert nyomott ki a prés, hogy a szüretelő korcsmáros a fogyasztási adót akadálytalanul és mihamarabb befizettesse. Ilyen nagyszerű nálunk az állami gondviselés, mely nekünk adatott s mely elkíséri a fogyasztási adót fizető korcsmárost, vendéglőst a nyájas fináncz alakjában a bölcsőtől a koporsóig, sőt még talán azon túl is néhány lépéssel. A már megkezdett vendéglős szüretek azt bizonyítják, hogy minőség tekintetében az idei termés kitűnő bort ád. Az idei nyári és őszi melegség megérlelte édessé a szőlőt, s az el is töppedt volna — mint ahogy meg is történt némely vidéken ha még ideje korán nem hull az egekből augusztus végén és szeptember elején néhányszor bőséges, áldásos eső, mert a mostani reggeli harmat már elkésett arra, hogy megnövessze, dagassza a szőlő szemeit. Az ujbor beszerzése az az időpont, mikor leginkább figyelni kell a vendéglősnek, korcsmárosnak arra, nehogy hamisított bort vásároljanak. Mert hej, változtak az idők s ma már a termelő földmivesek nagy része is túlságosan kiokosodott s nagyon is ért a borfeljavitáshoz. A sze- szezést, czukrozást tiltja ugyan a törvény, de azért egyes vidékeken vigan szeszez- nek, czukroznak a gazdák, hogy azután igy boraikat felszaporithassák, mert hiszen hol akad az országnak annyi fináncza, amely minden termelőt, minden prést és pinczét, hordót ellenőrizhetne. Hogy ilyen megjavított, de az egészségre ártalmas bor ne kerüljön pinczéjébe, az ellen ugy védekezik manapság városi vendéglőseink egy nagy része, hogy lábán veszi meg a szőlőtermést és maga szüretelted le. Igaz, hogy igy föltétlenül tiszta borhoz jut, de az nagyon fáradtságos és költséges állapot, azért általánosságban nem is fog beválni. Legtanácsosabb azonban a borszükségletet mégis csak közvetlenül a termelőtől, esetleg tisztességes termelő szövetkezetektől bevásárolni, mert igy olcsóbban is jutunk hozzá, mig ha mindenféle borközvetitő kereskedőtől vásároljuk borunkat, az drágább is, meg sokkal nagyobb az eshetősége annak, hogy tiszta bor helyett hamisított, vagy éppen műbőrt vásárolunk be, mert e tekintetben már olyan kifejlődött a közvetítő kereskedelem pinczei vegyészete, hogy bizonybizony még a borvizsgáló állomások is alig tudják megkülönböztetni ezek tiszta borát, hamisított, vagy müborától. A budapesti vendéglői háziszüretek után pedig következnek a vendéglői szüreti ünnepélyek, mulatságok, melyek a vidéken jórészt már úgyis kimentek a divatbói. Telefon 144—00. ^ Magyarországi vezérképviselete Vendéglősök és t. :LSŐ PILSEN! RFSZVFNYSÖRFŐZŐDF, PILSEN. — fi ! ÜlW\/ fifjrilf «Sq Tóf’r-o BUDAPEST, VI., g Magyarország bármely állomására szállítja az általa képviselt *J* LuWy rltLil* ä i tSö 3 di Cd Andrássy-ut. 50. g első püseni részvénysört világhírű gyártmányt, a a érdeklődök szíveskedjenek közvetlenül a fenti céghez fordulni, tfidéfci városokban ler-akatol és képváseSetet létesii.
