Vendéglősök Lapja, 1911 (27. évfolyam, 1-24. szám)
1911-01-20 / 2. szám
2 VENDÉGLŐSÖK LAPJA 1911. január 20. ha lehet a magyarországi szállodások, vendéglősök és korcsmárosok érzés és nyelvbéli magyarosodási folyamatát az évtizedek előtti állapotokba, vagy egyszerűen megsemmisíteni az eddigi magyarosodási eredményeket. Hát ez a cél megdöbbentő és minden hazafias érzést felháborító árulás. Ezek után ez alkalommal már csak kevés szavunk volna. Ezek során azonban meg kell kérdeznünk a ,,Szé- j kesfővárosi vendéglősök és korcsmá- I rosok ipartársulatát“, és a kisvendég- lősök országos egyesületét, hogy mi része van ezen merényletben és az „Ungarische Gastgewerbe Zeitung“ megjelenésében? Része van*e ebben és azonositja-e magát ezzel a merénylettel Kaszás Lajos, ez a tősgyökeres magyar nagyvendéglős, az említett ipartársulat elnöke? Es részesek-e ebben az említett ipartársulat többi vezetőtagjai? Erre a kérdésre pedig feleletet vár a nyelvben és érzésben magyar szállodás, vendéglős és korcsmáros iparosság, hogy tudja, hogy magyar érzései ellen elkövetett összeesküvésszerü merényletről, vagy egy embernek nagyon sajnálatos, de azért felháborító üzleti megtévelyedéséről van-e itt szó? De bármint legyen a dolog, ezt a merényletet minden magyar érzésű szállodás, vendéglős és korcsmárosnak s ezek élén az ország egyik legelső vendéglőstestületének, „A Budapesti Szállodások, Vendéglősök és Korcsmárosok Ipartársulatának“ méltó felháborodással kell visszautasítani! Frenreisz István, Ehm János, Katona Géza, Putnoki István, Váradi József, Élő József, Faith István (budapesti vendéglősök.) Nyilvántartási jegyzék az ország borkészletéről. A „Magyar Szőlősgazdák Országos Egyesületének“ igazgató választmánya legutóbbi ülésén elhatározta, hogy Magyar- országnak a bortermelőknél levő összes borkészletéről, még az ó-borokról is minőség és évszám megjelölésével bornyilvántartási jegyzéket ád ki, melyet a tavasszal a fogyasztóközönség s igy elsősorban a vendéglősök és korcsmárosok rendelkezésére bocsájt. Ebből az érdekeltek tájékozódhatnak, hogy a közvetítő kereskedelem kizárásával hol és minő áron szerezhetik be borszükségleteiket. A bor- és husfogyasztási adó ellen. Magyarországon nagy a panasz, hónapok óta szinte végnélküli az élelmiszerek s ezek között elsősorban a hús- és a bordrágaság ellen. Azt már megállapították szakemberek, politikusok, hogy a husdrá- gaságon nem segít sem az argentinjai hús, sem a szerb vágómarha behozatala, éppen azért ebből nem is lesz semmi, különösen az állattenyésztők tiltakozása következtében. A bor sem lesz nálunk olcsóbb, mert ami termett, annak is nagy részét az élelmes borkereskedők a külföldre szállították, hogy akadnak azért magyar vendéglősök és korcsmárosok, akik évekre gondoskodtak borszükségleteikről, de ezek sem szállíthatják le jó ó-boraik árát, mert hiszen a hosszú ideig tartó bepinczézés és kezelés nekik is nagyobb kiadásokba kerül. Hogy tehát olcsóbb legyen a hús és a bor, az embernek ez a legfőbb táplálkozási és erősítési élvezeti czikke. legelső sorban az államnak és a városoknak a hús- és husfogyasztási adóját kellene nemcsak leszállítani, hanem egyáltalán eltörölni. Nagy szocziális szempontok is követelik ezt. Egy államnak sem lehet közömbös, hogy lakossága jó, erőteljes élelmiszerekkel táplálkozzék, s igy erős egészséges, munkára és katonai szolgálatra alkalmas, uj nemzedéket nevelhessen. A nagy német birodalomban belátták ennek fontosságát, s hogy ott a szegényebb néposztály is tápláló élelmi anyagokhoz jusson, redukálták a bor és a hús fogyasztási adóját. Francziaországban, hogy a népet elszoktassák a pálinka és abszint fogyasztástól, eltörülték a boritaladót. Csak nálunk nem jut eszébe senkinek ilyen intézkedés, pedig Felső-Nagyarországon egész vármegyék vannak, ahol a silány élelmezés, a bor- és hús ételek teljes hiánya miatt alig 5 százalék — százból öt — válik be katona köteles ifjúságnak. Ott olyan a fiatalság, hogy már 28—30 éves korában megrokkant öreg ember számba megy. Szomorú és közgazdasági szempontból is megdöbbentő eredmény. Eddig kormányunk pénzügyi politikája az volt, hogy leginkább a közvetett, fogyasztási adókat emelte és ebből szaporította az állambevételeit. Úgy van ez most is s ez ellen csak a legutóbbi években emelte fel az ország leginkább érdekelt termelődés fogyasztó közönsége tiltakozó szavát. És ez a tiltakozás napjainkban mind hangosabbá válik. Egyértelműek ebben az ország legelső termelési szakszervezetei Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület, a Magyar Gazdaszövetség, a Magyar Bortermelők Országos Egyesülete, a vármegyék gazdasági egyesületei, gazdakörei stb. Vájjon nem érkezet-e el ideje annak, hogy ehhez a hatalmas mozgalomhoz immár az ország összes szállodásai, vendéglősei és korcsmárosai, mint legin- inkább érdekelt legnagyobb fogyasztók I csatlakozzanak? Hiszen a hús- és bor, s I egyáltalán az élelmiszerek fogyasztási adóját rajtuk hajtják be legelsősorban és a legnagyobb mennyiségben és ennek terheit ők érzik leginkább. Most van itt ennek a mozgalomnak legfőbb ideje midőn a költségvetés tárgyalása kerül napirendre az országgyűlésen s midőn a kormányt az Ígéreteket tett képviselőink utján kérdőre vonhatjuk, hogy végre hozzájárul-e a bor- és husfogyasztási adók eltörlésével a nemzet táplálkozásának megerősítéséhez vagy tovább is egyik főtényezője marad az immár elviselhetetlen élelmiszer drágáságnak Magyarországon ? Egy vendéglős. A husfogyasztási adó részleges beszüntetése. Budapest székesfőváros hatósága elhatározta, hogy a vad és szárnyas állatokra eddig kivetni szokott községi husfogyasztási adót a drágaságra való tekintettel beszünteti s ugyanezen a czimen kivetett állami fogyasztási adónak beszüntetésére fölkéri a pénzügyi kormányt is. — Gróf Serényi Béla földmivelésügyi miniszter ugyancsak a vadhús és a szárnyas állat állami fogyasztási adójának eltörlése tárgyában átirt Lukács László pénzügyminiszterhez, aki azonban még nem éntézke- dett e tekintetben. Ha a husfogyaztási adónak ez a része beszüntettetik, olcsóbb lesz a vadhús s valamivel a szárnyas állat ára, hogy azonban az élelmezés egész vonalán enyhüljön a mai méregdrágaság, ahhoz még több hasonló okos hatósági és kormányintézkedésre volna szükségünk. Ki jogosult az italmérés gyakorlására? Egyre szaporodik a jogosult panasz, hogy kivált az ország nagyobb városaiban az illetékes hatóságok mindenkinek derüre- borura adják ki az italmérési, korcsmanyitási engedélyt, úgyhogy ezek által a kontár korcsmárosok által a tisztességes, képzett, gyakorlott magyar korcsmárosok lét- fentartása is veszélyeztetve van. Igaz, hogy ezt a tarthatatlan állapotot gyökerestől csak az szünteti meg, ha a vendéglős, korcsmáros ipar gyakorolhatása és a törvényes képesítéshez lesz kötve, azonban hatóságaink szigorúan a törvényes állapotra helyezkedve, már ma is gátat vethetnének a sok mindenféle jött-ment, megbizhatlan elemnek a korcsmáros és vendéglős pályára való erőszakos tódulásának. Az 1888. évi XXXV. t.-c. tisztázta és szabályozta az italmérési jogot mely eddig egyesek kiváltsága és a földesúri birtok tartozéka volt. Méltányos intézkedése volt a törvénynek, hogy akik addig is gyakorolták az italmérést, azok azután is meghagyattak annak gyakorlatában. Az 1899. évi XXV. t.-c. még szabatosabban körülirta az itelmérés gyakorolhatását s igyekezett lenyesni azokat a fattyúhajtásokat, melyek más területről a korcsmáros Főpinczérek Óvadék-Szövetkezete Budapest, VI. kerület, Podmaniczky-utcza 19. szám. A magyar pinczérség első és egyetlen önálló pénzintézete. Óvadékot azonnal folyósít. Nincs heti üzletrész! Leszámolás azonnal. Beiratkozáshoz 30 korona szükséges. — Hivatalos órák délután 4 órától 7-ig. — Telefon-szám 24—94.
