Vendéglősök Lapja, 1911 (27. évfolyam, 1-24. szám)
1911-07-20 / 14. szám
6 nak elnökét aranyéremmel tüntette ki, nemcsak a „Pannonia“-szállónak az évi díszítéséért, de azért is, mert évek óta a leglelkesebb terjesztője Budapesten a virágkulturnak. Az őszi virágdiszitésekért ismét kitüntetéseket oszt szét a „Virágos Budapest“ bizottsága, s remélhetőleg akkorra a székesfőváros még több vendéglőse tesz tanúbizonyságot arról, hogy előljár abban a lelket és szemet gyönyörködtető törekvésben, hogy a magyar főváros pompázó virágdíszbe öltöztetve, e tekintetben is egyik legvonzóbb városa legyen Európának. Kecskemét pusztulása és a vendéglősök. Az a hatalmas földrengés, mely julius 8-ikán virradóra megrázta a nagy magyar alföldet s éreztette hatását Budapesten is, mint a napi sajtó bőven megírta, hogy legnagyobb pusztítás! vitt véghez a szin- magyar lakosságú Kecskeméten, romba- döntve annak középületein kívül mintegy háromezer lakházát s ezzel tiz milliónál nagyobb kárt okozva az ottani lakosságnak. A földrengés romboló hatása alatt a kecskeméti szállodák is sokat szenvedtek az egy Loyd-szálloda kivételével. A fényes Beretvás-szálloda is egyidőre lakhatatlanná lett. Ugyan az a sors érte majdnem kivétel nélkül az ottani összes vendéglőket is, Kecskemét lakossága iránt a nagy sorscsapás e szomorú idejében az egész ország társadalmának részvéte megnyilvánul s természetesen osztoznak a részvétben az ország vendéglősei és korcsmárosai is. Több budapesti vendéglőben már gyűjtést is indítottak a szerencsétlenül járt, hajléktalanul maradt, szegényebb kecskeméti nép fölsegélyezésére. Amint a nagy szerencsétlenség hire köztudomásra jutott az elsők közt voltak akik anyagi segélyüket felajánlották Glück Frigyes a „Pannónia“ szálloda tulajdonosa, a „Budapesti Szállodások, Vendéglősök és Korcsmárosok Ipartársulatának“ elnöke kétszáz koronával, a Törley pezsgőgyár ezer koronával, Frangois Lajos budafoki pezsgőgyáros ezer koronával és az Első Magyar Részvényserfőzde szintén ezer koronával. Halálozás. Szikorka Zoltán budapest angyalföldi vendéglős és háztulajdonos fia, Ferencz élete 19-ik éves korában meghalt s szüleinek korán letört reményeit julius 5-ikén temették el. A temetésen megjelentek az összes angyalföldi vendéglősök és korcsmárosok s az ifjú halottat zeneszó mellett kisérték az örök nyugalom csendes helyére. Az örök világosság fényeskedjék neki ! Szerbiai hús Magyarországon. Több nagyobb magyar város köztük Debreczen is a nagy husdrágaságon azzal akar segíteni, hogy a marha és sertéshúst, — a vágott húst, mert a szerbiai élő marha- és sertéshús behozatala kereskedelmi szerződésünk által erősen korlátozva van — a piaczra és vendéglői fogyasztásra egyenesen és közvetlenül a szerbiai termelőktől és húsvágóktól szerzi be. A szerb vágott marha és sertés-hus behozatalának azonban több súlyos akadálya van. Nevezetesen a magyar államvasutaknak nincs elegendő hűtőkészülékkel ellátott kocsija s igy a mostani nyári hőségben Szerbiától idáig a hús megromlik, amint ez már eddig is több küldeménynyel megtörtént, ami azután a megrendelőknek okozott nagyon tetemes károsodást. A szerbiai marha és sertéshús különben nagyon silány minőségű s igy az rendes vendéglői feltálalásra nem alkalmas, azért nem is remélhető, hogy annak behozatalra a magyar husdrágaságra árcsökkentőén hatna. A Rákospalotai Vendéglősök Ipartársulata folyó hó 8-án szombaton d. e. 10 órakor VENDÉGLŐSÖK LAPJA küldöttség utján kereste fel Kovácsy Kálmán ottani ev. lelkészt és orsz. gy. képviselőt s arra kérte őt, hogy az augusztusban tartandó zászlószentelési ünnepélyen jelenjék meg és az ünnepi beszéd elmondását vállalja el. Kovácsy a küldöttséget, melynek tagjai Ofner Gyula elnök, Novák József, Vnuk János, Mészáros József, Landtoff György és Zelley Kálmán titkár voltak, szívesen fogadta és kérésük teljesítését megígérte. A „számozott poharak“. Ez alatt a czim mi is megírtuk a napilapok után, hogy a belügyminiszter olyan rendeletet bocsájtot ki, mely szerint „közegészségügyi szempontból“ 1912. január elsejétől kezdv'e minden vendéglőben, korcsmában és kávéházban csak számmol ellátott poharakban szabad az italt kiszolgálni. A zaklatás szerű terv ellen felemeltük tiltákozásunkat s most kisült, hogy hasonló rendelkezésű belügyminiszteri rendelet kiadásáról szó sincsen s ezt az egész dolgot egy kánikulai hirszükségben szenvedő napilap tudósító eszelte ki, mivel egészségesebb gondolat nem szűrődött ki agyának bizonyára szintén megszámozott sejtei közül. Az egész dolog tehát humbung, ilyen belügyminiszteri zaklatásról szó sincs, amit megnyugvásul vehetnek tudomásul az ország vendéglősei és korcsmárosai. Óriási bankett Kecskeméten. A jelen században, de talán a múlt században is alig volt akkora társas ebéd Magyar- országon, mint aminő volt a junius 21-iki országos gazdagyülés ajkalmából Kecskeméten. Az ország különböző részeiből nyolczezer földbirtokos érkezett ez alkalommal a nagy alföldi városba, a város külterületéről pedig besereglett vagy huszonötezer ember. A vendéglők és szállodák napokig zsúfolva voltak s a vidékiek nagy részét magánházakban kellett elszállásolni. A nagy közebéd megtartására sem volt elég tágas vendéglői étterem Kecskeméten, azért egy óriási sátor alatt tartották azt meg. A város által emelt óriási sátorban mintegy két- ezerhatszáz méter deszkából készítették az üléseket s olyan hosszúságú asztalokat állítottak fel, hogy ezek egymáshoz rakva, két kilométer hosszúságot tettek ki. A sátor hetvenhárom asztalánál összesen 4228 emberre terítettek. A sátor mögött huszonhárom bugaczi juhász-számadó gazda főzte harmiczhat nagy üstben a hires bugaczi gulyást, amelyhez tizenkét 1 izott ökröt vágtak le. Az ételt százharmincz kecskeméti szép leány s ugyanannyi szálas legény szolgálta fel a vendégeknek. A paprikás gulyáson kivül elfogyott tizen- nyolczezer pogácsa is, amelyhez másfél métermázsa töpörtöt használtak fel. Megittak alig egy óra alatt harmincz hektoliter bort és háromezer üveg ásványvizet. , A kiszolgálás kifogástalan volt. A hires város polgárai most arra is méltán büszkék, hogy ilyen nagy arányú „bankett“ csak százesztendőkben, ha egyszer esik Magyarországon s akkor is csak — Kecskeméten. Köszönet. A budapesti egyetemek és főiskolák protestáns hallgatóinak segítő egyesülete, a „Bethlen Gábor Köru múlt héten tartott szünidei bizottsági ülésén hálás köszönetét szavazott azoknak a vendéglősöknek, akik a most múlt tanévben ingyen ebéd- és vacsorasegélynek a kör rendelkezésére bocsátásával egyes szegénysorsu, érdemes főiskolai hallgatónak anyagi küzdelmét enyhítették és ezáttal tanulmányaik folytatását lehetővé tették. Ezek a vendéglőtulajdonosok a kkvetkezők: Bándl Antalné, Fludarovics István, Glück Frigyes, Hankus Imréné, 1911. julius 20. Katona Géza, Kovácsics István, Kuffler Adolf és Schmidthoffer Vilmos. A kör elnöksége külön levélben adott köszönetének kifejezést, de ez alkalmat is megragadja arra, hogy önzetlen támogatásukért az említett vendéglőtulajdonosoknak hálás köszönetét mondjon s őket az egyesület további támogatására felkérje. Vendéglősök és serfözök hitelbankja. Nem nálunk Magyarországon, hanem Csehországban történik meg ez az alapítás, ahol a serfőzők és a vendéglősök — ugylát- szik — nagyobb pénzszükségben vannak. Mint Prágából jelentik, ugyanis a cseh serfőzök és vendéglősök az ottani Serfőző Bank segítségével egy hitelszövetkezetet létesítenek a kisebb serfőzők és vendéglősök adósságmentesitésére. A tervezet kimutatja, hogy a cseh serfőzőknek és vendéglősöknek százötven millió korona adósságuk van, egész Ausztriában pedig a vendéglősöknek és serfőzőknek négyszáz- millió korona az adósságuk. Az adósság- mentesítési akció tehát igen nagyarányúnak mutatkozik. Hát ami azt illeti, a magyar vendéglős ipar állapota sem valami nagyon rózsás ugyan, de annyi adósságunk még sincs, mint cseh és osztrák szomszédainknak. Lutri a „söntésekben“. Többször megemlékeztünk már azokról a pálinkásbutikokról, melyeket a bor- és sörmérési jog megadásával úgynevezett „söntések“-ké léptettek elő s melyek a maguk méreganyagokat tartalmazó pálinkáikkal, soha szőlőtőkét nem látott, de azért bornak nevezett italaikkal, e mellett, hogy veszélyeztetik a közegészséget és közerkölcsi- séget, jogosulatlan és káros versenyt csinálnak leginkább a tisztességes kiskorcs- márosoknak. Ezeknek a „söntéseknek“ nagy részében most azt fundálták ki, hogy lutrizással is tömegesen csalogassák a legszegényebb néposztályt a minél több pálinka és egyéb méregitalfogyasztásra. — A „söntésekben“ ugyanis nincs hitel. Aki ott inni akar, annak előbb megfelelő ösz- szegért egy fizetőjegyet, úgynevezett „blockot“ kell váltania „a söntés“ pénztáránál. Ennek a blocknak rendes sorszáma van. Most a söntéstulajdonosok azt eszelték ki, hogy ilyenféle szövegű falragaszokat akasztanak ki üzleteikben és üzleteik elé : „Aki hozzánk betér és aki megrendelésekor az 5., 7., 16., 21., 33., 44., 58,, 67., 130., 185., 211. számú blockot nyeri el, az még ráadásul ingyen sört, vagy háromdeczi pálinkát kap jutalmul.“ Természetesen a „söntések“ szegény munkásközönsége töri magát, hogy az igyenes jutalom sörhöz, pálinkához jusson, s annál tömegesebben fogy a méregital a söntéseknél. Kiváncsiak vagyunk, hogy a pénzügyi hatóság adott-e engedélyt erre a lutrizásra ? Vagy ha nem adott, akkor arra vagyunk kiváncsiak, hogy miért tűri el ezt a rendőrség ? Bécsben olcsóbb lett a hús. Még Budapesten folyton emelkedik a hús ára s a mészárosok uj drágulás reményével biztatnék bennünket, addig Bécsből azt újságolják, hogy ott olcsóbb lett a marha és a sertéshús ára. Az Oesterreichise Agrar Zei- lung jelenti ugyanis a következőket: A bécsi nagy vásárcsarnokban legközelebb nagy husküldemények érkeznek. Magából Galicziából 180 tonna érkezését jelzik. A szerb, magyar és román áru együttesen megfogja haliadni a 200 tonnát. Ilyen ellátást, mióta a nagy húspiacot életbe léptették még nem volt alkalmunk konstatálni. Várni lehet tehát, hogy nemcsak a nagy-
