Vendéglősök Lapja, 1910 (26. évfolyam, 1-24. szám)
1910-03-20 / 6. szám
191U. márczius 20. VENDÉGLŐSÖK LAPJA 5 „Patyol Telefon 51—80. ] Ajánlja teljesen átalakított lat“ gőzmosó és fehérnemű kölcsönző vállalat, Budapest, Vili. kerület, Práter-utcza 44. szám. Telefon 51—so. gyárát a tisztelt vendéglősök és szállodás urak figyelmébe. A mosásnál különös gond forditatik a fehérnemüek kímélésére,. Imréné, özv. Deák Imréné, Riedl Jenőné, Benecsek Gyuláné, Diener Miksáné, Szrei- mer Józsefné, Breitner Lászlóné, Bencs Ferenczné, Sarkadi Jakabné, Waltz Árpádné, Wirth Pálné, Duchon Nándorné, Horváth Józsefné, Dvorzsák Jánosné, özv. Weiszin- ger Mihályné, Benedek Samuné, Szabó Imréné, Drachó Zsigmondné, Walter György - né, Riedl Mártonné, Horváth Balázsné, Máywald Péterné, Niesner Vilmosné, Ob- lesser Józsefné, Putzer Györgyné, Lederer Samuné, Zupka Antalné, özv. Weidinger Nándorné, EbleLajosné, Neidbarth Istvánná, Wirth Andrásné, Mayer Ferenczné, Krén Ferenczné, Assin Ernőné, Messlauer Gyuláné, Szabó Lászlóné, Jajczay Jánosné, Menczer Lajosné, Csillag Illésné, Bariszty Péterné, Petrits Károlyné, Szép Pálné, Aranyosi Andrásné, Blech Lőrinczné, Schnöpf Károlyné. Leányok: Makuzovitsllonka,Szele Gizuska, Kovács Lulu, Sáska Ilona, Háber Gizella, Háber Haticza, Back Hilda, Badegruber Anna, Schön Annus, Vági Juczika és Józsa, Freisinger Iduzka, Keltenecker Teruska, Muhr Melanie, Rusz Ilona, Váradi Berta, Kellner Rózsi, Haas Irma, Pál Margit, Pál Katalin, Skalacky Irén, Öhlmacher Janka, Palothay Irén, Moskovitz Jolánka és Ilonka, Tóth Aranka, Hankus Mariska, Zselézen Mariska, Blanár Vilma, Kretz Margitka, Blaschek Irénke, Molnár Mariska, Grósz Erzsiké, Sághy Teruska, Konrád Mici, Dlu- godinszky Gizella és Juci, Hankus Emma, Hankés Irma, Őrlik Melanie, Breitner Malvin, Sarkadi Elza, Marschall Ilus, Iváncsó Erzsi (Apatin), Drosh Ilus, Gillefsky Rózsi és Gizi, Dühön Mimi, Gundel Katicza, Weisnéger Rózsi, Puchardt Erzsi és Aranka, Benedek Feri és Margit Fidi Irma, Seiffert Aranka, Thury Lujza, Schénherr István, Takáts Aranka, Skardelly Helén, Odlesser Irmus, Nagy Margit, Weinberger Mariska, Saarkán Sárika, Horváth Annus, Bertrám Ailma, Riedel Manóka, Riedel Janka, Püspök Annus, Spitzer Teréz, Deák Boriska, Deutsch Adrienne, Weiger Irma, Nagy Gizella, Janernik Stefi, Krammer Ilonka, Angyal Gizella, Jurida Olga, Garzsik Irén, Bretska Valéria, Kaiser Irmus, Lederer Janka és Erzsi, Dluchy Teréz, Lessdauer Irén, Hangon Hildus, Szép Margitka és Tercsi, Block Hildagard és Ilonka, Schnöpf Vilma, Szalárdy Margit, Neprás Ilona és Erzsi, Czauper Irma, Bencz Gizi, Brückner Nusi, Schellen Aranka, Nusek Anna, Diener Bella és Jolán, Fodor Ilonka, Ott Lenke, Kulka Mimi. Korcsma csere-bere. Sok ügynök van Budapesten, aki a korcsmái s vendéglői üzletek adásvételi közvetítésével keresi meg kenyerét. Vannak köztük tisztességes üzletemberek, de vannak olyanok is, akik semmiféle üzleti rafinériától nem riadnak vissza. Például csak a múlt héten történt, hogy egy Rökk Szilárd utcai vendéglőshöz beáilitott egy ilyen ügynök s szinte követelte, hogy ennyiért és ennyiért adja el neki az üzletét. A vendéglősnek esze-ágában sem volt, hogy korcsmáját eladja, mire az ügynök kijelentette, hogy tud ő ezen segíteni. Elment a háztulajdonoshoz s 1600 koronával többet ígért a vendéglői üzlethelyiségért, mint amennyit a jelenlegi bérlő fizet. Szerencse, hogy a háztulajdonosban volt annyi tisztességérzet, hogy az ajánlatát nem fogadta el, de ez az ajánlat mégis arra ösztökélte, hogy régi vendéglős bérlőjének évi bérét 1000 koronával emelje. Hát ilyen ügynökök is vannak Budapesten. Sőt vannak ügynökök, akik elmennek a háztulajdonoshoz, akit stájgero- lásra biztatnak, az üzletbérlőt pedig arra, hogy minek fizet annyit, csak azért, hogy az ellentétek kiélesitésével az esetleg megüresedett üzletet busás perczent mellett ismét közvetíthessék. Hát az ilyen ügynököket egyszerűen ki kellene dobni mindenféle üzlethelyiségből, különösen a korcsmákból, vendéglőkből, ahova csak prédát lesni mennek. Egyáltalán annak a nagymérvű vendéglői korcsmái csereberének, ami most Budapesten folyik, nem vagyunk barátai. Rendes, komoly vendéglős, korcsmáros nem is igen változtatja vendéglői üzlethelyiségét, hanem igyekszik azt megkedvelteim s törzsvendégekkel benépesíteni. Ilyen a legtöbb tisztes budapesti vendéglős, korcsmáros. Sőt vannak itt még olyan vendéglősök, akiknek még a dedöregatyjuk is ugyanazon helyiségben folytatta a korcsmáros, vagy vendág- lősipart. A sok vendéglősváltozást nem is ezek a hivatásszerű vendéglősök, korcsmárosok idézik elő. A vendéglő-, korcsma-ügynökök ugyanis nagyon jól tudják, hogy a legtöbb mesterségét megunt kisiparosnak a hő vágya, hogy korcsmát nyithasson, mihelyt valamelyes ahhoz való kis tőkét kaptafáz ösz- sze. Az ügynök urak ezeknek sütik el az üzleteket s rendesen be is mártják őket. Mikor ugyanis elvezetik a korcsmárosjelölt vevőt az eladó üzletbe, az tele van statisztáló vendégekkel, akiket az eladó arra az alkalomra hivott meg korcsmájába. Mikor azután az adásvétel megtörtént, akkor egyszerre csak üres terem a korcsma. Jó szerencse, ha az uj mükorcsmáros néhány hónapig kibírja s mihamarább vissza nem nősül a csirizes tál mellé. Hanem azért a tisztes vendéglős, korcsmáros iparosok rovására az uj korcsmák és a kontárkorcsmá- rosok folyton szaporodnak, az adás-vevést közvetítő ügynökök pedig jó üzleteket csinálnak. Általában nálunk az ilyen üzletügynökség ellenőrzésére alig van hatósági felügyelet. Ha valaki valami eltitkolt hibával egy lovat vásárol a vásárban, ha a dolog kisül, az eladót kötelezi a törvény, hogy a vevőnek pénzét fizesse vissza. Ha azonban valakit egy üzlettel csapnak be, az ugyan kereshet, de nem talál kárpótlást. A vendéglők, korcsmák ilyetén mesterséges szaporítása ellen különben meg volna az orvosság. Ha mint a trafikoknál történik, a vendéglők, korcsmák engedélyezését is a lakosság létszámához fűznék s azok. felállítását csak bizonyos távolságra engedélyeznék. (Ez papiroson úgyis megvan.) Ez és a vendéglősipar képesítéshez kötöttsége segítene. De hát mindezt egyesült erővel kellene elérnünk. De hol van meg közöttünk az összetartásnak erre való ereje? Keressük, de nem találjuk. Erre feleljenek a hiú »kisvendéglősök« és a »budai ven- j déglősök« stb. társulati csoportjai! fiz alkoholizmus ellen, Olvassuk a rendőri, törvényszéki híradásokat. És olvassuk az ezekhez fűzött kommentárokat. A legtöbb indokolás azt mondja el, hogy a züllöttségre, a bűnre való elvetemültségre a leggyakrabban az itallal, az alkohollal való mérgezés adja meg az indító okot. A legtöbb statisztikus is azt bizonyítja, hogy a bűnöknek, nyomornak és balesetnek legtöbb szülőoka az alkohol s hogy az emberi társadalom biztosan és gyorsan hanyatlik az alkohol révén az elsatnyulás fertőjébe. Amit vallás, hit, tudás, műveltség hatása alkotott, azt mind lerontja az emberi lélekben az alkohol hatása. így hirdetik ezt szószékről és írásokban az antialkoholizmus hívei s állításaik valódiságának bizonyítására az életből olyan való példákat hoznak fel, hogy valóban megborzong tőle az embernek amugv is izgatottságra hajló hátgerince. Csakugyan igaz, hogy a nagyvárosok lakosságának körében a mértéktelen alkoholizmus — kivált a pálinkaivás — máris szörnyű pusztítást visz véghez. A pihenésre szánt napokat az emberiség eme része az alkohol túlságos élvezetének szenteli s másnap a lapok nem győzik a rendőri hírek ama tömegét közölni, melyek az ittasság által okozott balesetekről, verekedésekről, ön- gyilkosságokról szólanak. A nép többségének ez az elitélendő szenvedélye megmételyezi a vasárnapi munkaszünetet s az ünnepnapokat is megfosztja magasabb jelentőségétől. Ez a körülmény teremtette meg a külföldi államokban is, nálunk is, az antialkoholiz- must, mely filantropikus törekvéseivel er- nvedetlenül küzd az iszákosság, különösen a pálinka-iszákosság elterjedése ellen, vagy ha az nem lehetséges, korlátozása érdekében. Amennyiben azonban szélsőségekbe jutott például Magyarországon is az egyeseknél, sőt bizonyos társadalmi osztályoknál is az iszákossági hajlam, mondhatjuk, hogy az alkoholellenes mozgalom is a reakció határába tévedt. Példa erre az észak-amerikai Egyesült-Államok törvényhozásának eljárása, mely nem is az alkoholizmust üldözi, hanem az összes szeszes italok élvezete ellen indít hadjáratot. Igen természetes, hogy ennek a hadjáratnak meg van a maga ellenhatása is. Az egyes családok ma már nem a vasárnap bezárt vendéglőkben élvezik a szeszes italt, hanem otthon, a csempészett árut. A családfő, ha a házon kívül inni akar, hát elmegy a patikába és ott kap gyógyszernek nevezett pálinkát s azzal el- kábithatja magát. Az amerikai, különösen a new-yorki és clevelandi vendéglősök részeg vendégeikkel szemben mostanában különben ezzel a megjegyzéssel szoktak fellépni: — Ha az ur garázdálkodni akar, menjen a patikába! Az alkoholos állapotok nálunk sem valami rózsásak s különösen a Felvidéken, Bácskában és Budapesten szedik tömeges áldozataikat. Az amerikai retorzió eszközeire azonban egyáltalán nincs szükségünk, mert a magyar nép józan esze mindenkor meg tudja találni azt az arany középutat, amely az alkoholizmus komoly veszélyei ellen megóv a nélkül, hogy oktalanul a szesz élvezésének végleges kiirtására vezetne.
