Vendéglősök Lapja, 1910 (26. évfolyam, 1-24. szám)
1910-03-05 / 5. szám
2 VENDÉGLŐSÖK LAPJA 1910. márczius 5. „Patyolat“ gőzmosó és fehérnemű kölcsönző vállalat, Telefon 51—80. Budapest, VIII. kerület, Práter-utcza 44. szám. Telefon 51—80. Ajánlja teljesen átalakított gyárát a tisztelt vendéglősök és szállodás urak figyelmébe. A mosásnál különös gond forditatik a fehérnemüek kímélésére. fi képesítéshez kötöttség. Szabad világverseny van. Az emberek a megélhetésért, az obulusért a törvény szakaszainak határai közt úgy marják egymást, ahogy akarják. Hanem ebben a szabad világversenyben is minden embernek meg kell tanulnia mesterségét, amivel megkeresi kenyerét. A csizmadiának, a lakatosnak, a péknek, az órásnak először inasnak, azután segédnek kell lennie s ezen előképzettségét hivatalos okmánnyal kell igazolnia, csak azután lehet önálló iparos nálunk. Ez az úgynevezett ipari törvényes képesítettséghez kötöttség. Budapesten még a hordárnak is vizsgáznia kell, a bérkocsisnak is arról, hogy ismeri-e az utczákat s tud-e lovat hajtani s csak ha erről bizonyítványt kapott, akkor folytathatja iparát, mert nálunk a közszolga is, a bérkocsis is iparos. Csak egy szabad préda pálya van ebben az országban, melyet mindenki, minden képzettség nélkül elfoglalhat: a vendéglősség és a korcsmárosság. Ez nincs a törvénynek semmiféle védőbástyájával körülsánczolva, hanem ki van szolgáltatva mindenkinek. A suszter, ha megunja a csirizes tálat, meg a kaptafát, a borbély a borotvát, a tobakszattyán a kutyabőrkikészitést, hát egyszerűen felcsap korcsmáros- nak, vígan méri az italt, kosztot ád a magyar emberiségnek s bizony nem egyszer meg is gyarapodik a tanult, képzett s gyermekkora óta erre a pályára készült magyar vendéglős, korcsmáros rovására. Hát soha sem volt úgy, hogy valahogy ne lett volna, de ez a dolog nincsen rendjén, mert súlyos anyagi kárára van néhány ezer, a vendéglős pályára készült tisztességes polgártársunknak. Ma már nem élünk abban a korszakban, amelyben a mis- kolczi csizmadiábál lett korcsmáros a kocsonyába fagyott békát is feltálalhatta vendégeinek, mert ma már az ország minden valamire való városában maga a társadalom bizonyos előkészültséget, iparában való jártasságot, az érintkezésben való rutint követel meg a vendéglős, korcsmáros iparostól. Ma már Budapesten a pin- czérfiuk a vendéglős-szakiskolát kötelesek elvégezni, azután érhetik csak el a pinczérség magasabb fokozatait az ételhordó, pinczértől a fizető pin- czérségig. És mégis, mi történik ? Ha egy ilyen, élete javakorát a pin- czérségben eltöltött, elméletileg és gyakorlatilag képzett vendéglős szakember összekuporgatott tőkéjével önállósítani akarja, vagy önállósítja magát, hát versenytársául elébe, vagy mellé tolakodik az a bizonyos kaptafáját megunt suszter mester és kiüti őt a nyeregből. Így volt ez például a legközelebbi múltig a magyar királyi államvasutaknál is, hol nem egyszer a szakkép- zett, gyakorlattal biró magyar vendéglős-pályázó rovására, szakképzet- len, más, tisztes iparágát odahagyott egyénnek adták oda a pályaházi vendéglősi jogot, gyakorlatot és helyiséget. Úgy tudjuk azonban, hogy a magyar királyi államvasutak igazgatóságának jóvoltából — a „Vendéglősök Lapjá“-nak ismételt felszólalására — ott megszűntek ezek a helytelen állapotok s ma már a vasúti vendéglőket elsősorban szakképzett vendéglősnek adják bérbe. De megvannak ezek az állapotok még az ország igen sok közigazgatási hatóságánál, melyek vendéglői, korcsmái bérbeadási tulajdonnal és joggal bírnak. Itt van például elsősorban Budapest székesfőváros. Hát a javadalmas népligeti, a vágóhídi vendéglők bérbeadása nem a tanult, képzett, egész életüket a pinczéri és vendéglősi pályán töltött, gyakorlati szakemberek mellőzésével, rovására történt ? Igenis igy történt! És miért történhetett ez igy? Azért, mert a magyar vendéglősség és korcsmárosság gyakorlata még mind mai napig sincs a törvényes képesítéshez kötött iparágak sorozatába felvéve. A mi lapunk az, mely évek hosszú sorozata óta agitál, küzd, harczol azért a jogos, igazságos törekvésért, mellőzhetlen követelésért, hogy a vendéglői ipar gyakorlása is képesítéshez köttessék. Nem egyszer felsoroltuk igaz indokainkat is. Hogy például a budapesti vendéglősség még a vendéglős szakiskolának nagy áldozatokkal történt felállításával is, de a gyakorlati kiképzéssel is olyan szakembereket nevel a maga ipari körében, mint egyetlen iparág sem Magyarországon. Rámutattunk arra, hogy miért kell elsősorban már a nagy fogyasztóközönség közegészség- ügye szempontjából is a vendéglősi és korcsmárosi ipar gyakorlását a képesítési joggal biró iparosokhoz csatolni. Kértünk, kérvényeztünk e tekintetben ismételten, de eddig mind hiába. Jogos kérelmünk teljesítéséből eddig nem lett semmi. Szabad-e azért erről a szakképzett magyar vendéglősség életérdekét érintő követelésünkről lemondanunk? Nem! Most üt majd e tekintetben a tizenkettedik óra. A kereskedelmi minisztériumnál hosszabb idő óta ott vajúdik már az elavult ipartörvény revíziója folytán az uj ipartörvény megalkotása. Szakbizottságok, az országos iparegyesület tárgyalták már ezt a javaslatot s ha bekövetkeznek a rendes, normális parlamenti viszonyok, ebből a javaslatból hamarosan törvény is lesz. Nos, ha ebben az uj törvényben sem lesz a vendéglős és korcsmáros ipar gyakorlása a képesítéshez kötött iparágak közé sorolva, akkor várhatunk még újabb ötven, vagy százesztendeig, mig ez a kérdés megint szóba és megoldásra kerülhet. Azért kell most az ipartörvényjavaslat törvényerőre emelkedése előtt a magyar vendéglősök összeségének mindent elkövetniük e jogos törekvésük valóra válása érdekében. A vendéglős ipartársulatnak újból fel- terjesztést kell intézni ügyünk érdekében a kereskedelmi minisztériumhoz, sőt, hogy ott jobb meggyőződésre jussanak, iparágunk vezér- férfiainak személyesen, küldöttségileg is el kellene alkalmas időben járniok. Fanda Ágoston és 7IMMFD FFRFNP7 halászmester Budapesten. Föüzlet: Központi vásárcsarnok, Telefon: 61—24. Zimmer Péter utóda fclmllltn ILnUlU^ Fióküzlet V., József-tér 4. szám. Telefon: 62—39. Interurban telefon: 61—24. Alapittatott 1820. A „Balatoni Halászati részv.-társ.“ kizárólagos képviselője. Sürgönyczim: Zimmer hafászmester, Budap st' Az egyedüli halkereskedő czég, mely az előkelő háztartásokban és az éttermekben szükségelt összes halfajokat állandóan raktáron tartja. Szállít: A legmagasabb király udvar és József föherczeg ö fensége udvara számára.
