Vendéglősök Lapja, 1910 (26. évfolyam, 1-24. szám)
1910-02-05 / 3. szám
1910. február 5. Milyen lesz a vendéglősbál? Szövetkezik az éj S nap első sugára S kiragyog a legszebb Hajnalhasadásra. Az ifjú vendéglős Szövetkeznék mással, Mint a bájos, kedves Vendéglős leánynyal?! Egy pár lesz belőlük, Akárki meglátja, Vendéglősök bálján Csárdást együtt járja. Szövetkezik a hold Fényes csillagokkal S behintik a földet Ezüst sugarakkal. De sugáruk fénye Nem is versenyezhet Azzal, mi ragyogva Majdan ottan reszket. Villámtündöklésben, Rózsás leányarcon, Mosolytól sugárzó Szép menyecske ajkon: Majd, ha elérkezik Immár nemsokára Ama nevezetes Vendéglősök bálja. Tele a mennyország Fényes angyalokkal, Telve lesz báltermünk Szép lány- s asszonyokkal. Napkelet kertjében Nincsen annyi rózsa, Mint amennyi ott lesz A vig táncos sorba’. Hejh, ha perdül, fordul E sok szép virágszál, Szebb világ lesz ott a Magas mennyországnál. Reggelig szól majd a Czigány muzsikája, Hát biz’ ilyen lesz a Vendéglősök bálja! Bessenyei. Mi történik a „Söntésben"? A budapesti pálinkásdinasztiák által alapított s ma már a kisvendéglősök, korcs- márosok kárára virágzó »Bor, sör és pálinkamérésekben«, vagy úgynevezett »Sönté- sekben« tudvalevőleg az történik, hogy ott 22 krajcárért bornak nevezett kotyvalékot mérnek, melynek kimérését a hatóság meg nem akadályozza s amelynek »élvezésétől« ennek következtében halomra betegszik s munkára képtelen kórháztöltelékké válik a szegényebb néposztály egy nagyon tekintélyes százaléka. Történik az is, hogy az ellenőrző hatóságok nagyobb dicsőségére ezekben a »Söntés«-ekben olyan tisztátalanság uralkodik, hogy egy járványos betegség esetén ezek a »Söntések« lesznek a járványok fészkei. Történt az is, hogy egy ilyen »Sön- tés«-ből került ki először az a mentvl nevű faszesz, mely több embert megölt először Budapesten, azután összesen 58-at Magyar- országon. De történik egyéb is. Folyó évi január 25-ikén betévedt a Dohány-utca 35. számú házban lévő s Grün- feld Fülöp tulajdonát képező söntésbe egy Pintér nevű tisztességesen öltözött gödöllői szabómester, kissé pityókos állapotban. Egy asztal társaság magához csalta, ezalatt hirtelen ellopták a sarokba letett botját. Az a gyanús társaság azután itatni kezdte Pintér mestert, mire ez teljesen boros lett s ezalatt a vele hozott csomagokból elloptak VENDÉGLŐSÖK LAPJA egvet. Ekkor rárivaltak, hogy eddig csak potyázott, most már ő fizessen. Pintér mester a részeg emberek önbizalmával elővette telt erszényét és egymásután hozatott hathét liter bort, kijelentve, hogy neki koronás bort hozzanak. A pincérek hoztak, dacára, hogy törvény, szabályrendelet tiltja, a részeg embernek való italadást. Ekkor a másik asztaltársaság szemeláttára, — sőt hangos tiltakozása ellenére — három egyén körülfogta a részeg Pintér mestert. Mig az egyik falazott, vagyis az asztal elé állt, a másik kettő kiforgatta a szerencsétlen gödöllői szabó zsebeit. Kivették erszényét s hogy abból mennyi pénzt vettek ki, azt nem lehetett megállapítani. Aztán a fosztogatók egyike karonfogta Pintér mestert azzal, hogy elvezeti a vasútállomáshoz. El is vezette, de hogy hová, azt nem lehessen tudni. És mindez a kiszolgáló úgynevezett és figyelmeztetve lett pincér szeme láttára, tudtával történt, anélkül, hogy a dologgal törődött volna. Hát ilyen dolgok is történnek a söntésben. Ha századrésznyi ilyen visszaélés történne egy kis korcsmában, azt már régen becsukták volna, a korcsmárost pedig eltiltották volna az italmérés gyakorlatától. Hanem a söntés, az más. Annak minden szabad. A vendéglős szakiskola A budapesti vendéglős ipartársulat évekkel ezelőtt jelentős áldozatok árán megalapította a vendéglős-szakiskolát. Ennek az iskolának czélja, hogy azokat az ifjakat, a kik a pinczéri s igy fokozatosan a vendég- lősi pályára készülnek, nemcsak szakszerűség, nemcsak bizonyos tudományos ismeretszerzés, hanem a vendéglői társadalmi viselkedés tekintetében is kiképezze. Az akkori ipartársultai választmány — melynek tagjait már mások váltották fel — Walter Károly fővárosi tanítót bízta meg a szakiskola vezetésével, akit jónak láttak az igazgatói címmel felruházni. Hogy minő érdemek folytán jutott Walter Károly ur ehhez a tisztséghez, azt ma már talán csak ő, vagy ő maga sem tudná megmondani. Tény az, hogy eddig tiltakozás nélkül használta a szakiskolai igazgató czimet. Egy körülményt azonban meg kell állapítanunk. Azt, hogy Walter Károly néptanító urat nem véglegesen és mindörökre választották meg a vendéglősök szakiskolájának vezetőjévé. Erről legalább ma senki nem tud semmit, sőt tudtunkkal erre vonatkozólag még írásos bizonyítékok sincsenek. És mégis ennek daczára mi történik? Walter Károly ur úgy rendezkedett be a vendéglős- szakiskolában, mintha az a saját tulajdonát képezné, pedig tudvalevőleg az a budapesti vendéglős ipartársulat áldozatkészségéből jött létre. Valóságos önkényuralmat folytat ott, anélkül, hogy valaki ebben megakadályozná, hiszen nem ismer maga fölött semmiféle hatóságot. Hát ez nem jól van igy. Valamint, hogy az sincs rendén, hogy Walter Károly »igazgató ur« arra sem érdemesíti a budapesti és a magyarországi vendéglős-, korcs- máros-iparosságot, hogy annak szaksajtójában néha-néha értesítést adna a vendéglősszakiskola működéséről, az elért eredményekről, sőt ha e szaksajtó részéről eziránt kéréssel fordulnak hozzá, annak teljesítését is rendszerint mereven visszautasítja. Ha igy cselekszik, ha nem tartja érdemesnek, hogy működéséről nyilvánosan beszámoljon, sőt mint bármely iskola tanárai megteszik, hogy törekvéseikről, tapasztalataikról a nyilvánosság előtt számot adnak, akkor leghelyesebben tenné talán, ha ezt a szakiskolai vezető 5 állást és az azzal járó honoráriumot is visszautasítaná, vagy másnak engedné át. Nekünk különben Walter Károly tanító urnák magánszemélyiségével nincs semmi bajunk, csak működésének ezen és a vendéglős-szakiskola rovására eső hiányosságára mutatunk rá. Ezen pedig segíteni kell valahogy. A segítség pedig abban állna, hogy tisztázni kellene először azt a kérdést, hogy Walter Károly ur mennyi időre lett a szakiskola vezetésével megbízva? Ha pedig ez a megbízatása lejárt, — aminthogy lejárt, — akkor uj választást kell megejteni a szakiskola vezetőségére nézve. Ez szükséges nemcsak azért, mert esetleg Walter Károly urnái jelesebb pedagógiai tanerők is pályázhatnak a szakiskola vezetésére, akiknek működése a jövő vendéglős-nemzedékre csak áldásdus lehet, hanem azért is, mert az ilyen megismétlődő választások ambició- zusabb tevékenységre ösztönzik a szakiskola időszaki vezetőjét. Hiszen minden ilyen, esetleg három évre szóló választás előtt be kell számolnia eddigi működéséről, hogy lássák Budapest vendéglősei, hogy az illető elég érdemeket szerzett-e az újabb megválasztásra. Ami a szakiskola vezetőjére áll, ugyan az áll a vendéglős ipartársulat titkárságára nézve is. Az a titkár, ha tudja azt, hogy háromévenként uj választásra kerül, sokkal szorgalmasabban tölti be hivatalát, mintha úgy lebeg hivatalában, mint Mohamed koporsója a levegőben, azt sem tudván, hogy örökös-e az állása, vagy ma, vagy holnap nem jár-e le hivatali megbizatása. Általában szólva, akár alapszabálymódo- sitással, akár anélkül, a vendéglős ipartársulati állások időszaki választás utján való betöltésére nézve valami rendszeres megállapodást kell teremteni. Megkívánja ezt a szakiskolánál például a jövő pinczér és vendéglős-nemzedék érdeke, az ipartársulatnál pedig minden annak kebelébe tartozó vendéglős és korcsmáros érdeke. Nekünk az ipartársulatnál nincs fegyelmi rendszabályunk, hogy az esetleges önkényességet, nemtörődömséget, vagy hanyagságot megakadályozhassuk. Mindezek kiküszöbölésére a vendéglősök ipartársulatának csak az időszaki háromévenkénti választások adnak módot s aki e módszerrel élni nem akar, vagy azt elévülni engedi, az vagy túlságos közönyös, vagy nem igaz barátja a budapesti s egyáltalán a magyar vendéglősiparosság jelen és jövő közös, nagy érdekeinek. Reméljük, hogy e kérdésnek fontosságát a budapesti vendéglős ipartársulat jelenlegi tisztelt választmánya megszívleli s igy legközelebb abban a helyzetben leszünk, hogy annak megoldásáról híradással lehetünk az érdekelt magyar vendéglős társadalomnak K—s L—s Társas reggelik. Február 11-ikén: Nősek Ignácz vendéglőjében, L, Alkotás-utcza. Délutáni ozsonna (disznótor). Február 18-ikán: Aczél Miksa éttermében, VII., Erzsébet-körut (Gambrinus). Február 25-ikén: Kovács E. M. étter- termében IV. Curia-utcza. Márczius 4-ikén: N é m e t h y Mátyás vendéglőjében, V., Bank-utcza 3. Löwenstein M. utóda Horváth fiándor cs. és kir. udvari szállító (IV., Vámház-körut 4. Telefon 11—24. Évtizedek óta az ország
