Vendéglősök Lapja, 1910 (26. évfolyam, 1-24. szám)

1910-09-14 / 17. ünnepi szám

VENDÉGLŐSÖK LAPJA

gadják uj czimentezésre s azok rendszerint régi hitelesitésüek s igy jelentékenyebben kisebbek, mint ,a reájuk ütött bélyeg mutatja. És ezeken a hordókon a meglazult abroncsokat, mindenféle rozsdás szögekkel erősitik meg, melyek végeiről a borral való érintkezés folytán mérgező sav válik ki, mely a bort megmételyezi és élvezhetetlenné teszi. Van még számos és súlyos, a közönségre is káros hatású hiányosság a szövetkezeti bormérésekben és korcsmákban, melyek megszűnnének azonnal, ha azok vezetésére nem kontárok, hanem a korcsmá- ros iparban, s igy a borkezelésben is szakképzett egyének alkalmaztatnának.

Egyebekben összegezhetjük: A szövetkezeti borméréseknek, korcsmáknak nem szabad tönkretevő versenyt csinálni a tisztes, erkölcsös, magyar korcsmáros és vendéglős iparnak. Ahol azonban uzsörahitellel dolgozó, »nem tudjuk, honnét jött« lelkiismeretlen egyének kezébe került a bormárési engedély és a korcsmái ipar gyakorlása, ott, ha a szövetkezet létesít is bormérést, korcsmát, annak vezetését a saját és a közönség érdekében csak a korcsmárosi pályán kellő elméleti és gyakorlati képzettséget szerzett egyénre bízza.«

A fogyasztási adóból való részesedés. A

sör, bor és szeszfogyasztási adózás terén a vendéglősök és a korcsmárosok révén jut a legnagyobb haszon az állam és a városok pénztárába. A fogyasztási állami adóból — törvény szerint tudvalevőleg — Budapest főváros is részesedik. Mint most jelentik, a sör községi, fogyasztási adópótlékának megtérítése fejében a főváros erre az esztendőre megillető részesedést a pénzügyminiszter az ex-lexre való tekintettel, eddig nem utalványozta ki. Az ex-lexes állapot megszűnvén, a pénzügyminiszter most értesítette a főváros hatóságát, hogy a folyó év első negyedére e czimen 304.671 koronát utalványozott ki.

R budapesti vendéglősipar múltja és jövője.

Amit e sorok élére irtunk, azt nem lehetne egy cikk, de még egy kötet keretéi ben sem letárgyalnunk. Itt csak arra akarunk rámutatni, hogy a budai és pesti szállodás, vendéglős, korcsmáros iparnak a múltban volt már olyan igazán ragyogóan forgalmas életfolyama, mint lenni kell és lesz a jövendőben.

Volt egy idő, mikor az akkori Pest és Buda kereskedelmi góczpontja volt földrészünk nyugati és keleti kereskedelmének. Még a múlt század közepe táján a pesti vásárra jöttek össze a szerb, a török, görög kereskedők a magyarral, az osztrákkal és a nqmettel. A Dunántúlról a hegyek termékeit, az ottani porczellángyárak alkotásait nagy szekerekből raktározták ki az öreg Gellért-hegy alatt. A lóval vontatott hajók százai kötöttek ki a pesti Dunaparton, a (szekerek ezrei hozták a gabonát, gyapjút, a szőrt, a bőrt, a gubacsot, a borral telt hordókat és egyéb terményeket. Egy 1820-ban megjelent német könyv, melynek szerzője

Weczak Vilmos Ágost Pest város tanácsához ajánlva, kiemeli, hogy kevés város van, kivéve a tengermellékieket, amely a természettől annyira alkalmas volna a kereskedelem minden ágának üzésére, mint Pest, melynek fekvése arra teremtetett, hogy a Nyugat és Kelet áruinak közvetítő góczpontja legyen. És ebben az időben Pest és Buda csakugyan az is volt. Hogy akkor minő forgalma lehetett a még kezdetleges budapesti szállodáknak, vendéglőknek, korcsmáknak, jellemzi az idézett német írónak az a följegyzése, hogy a nagy látogatottság következtében azokban ezrek és ezrek még drága pénzért sem kaphattak szállást, élelmet és italt s kénytelenek valának a Duna hűvös partján megpihenni s az ottlevő férfi és asszonynemü kofáktól beszerezni élelmiszükségleteiket.

Budapest —- a saját mulasztásunk folytán — elveszítette ezt a kereskedelmi empo- riumi forgalmát. Most azonban újabb terv van rá, hogy Budapestet kereskedelmi kikötővé alakítják át. Ez a nagyszabású kikötő pedig a soroksári Dunaágban lesz, körülötte hatalmas szállítási és üzemhelyiségekkel. Ennek a czélnak keresztülvitelére már a kormány rendelkezik negyven millió koronával, melyhez a székesfőváros is tetemes összeggel fog hozzájárulni.

A vidéki élelmiszerek Budapestre való olcsóbb szállítása tekintetében néhány év alatt kétszáz millió forint költséggel megcsinálják a Duna—Tisza közti csatornát, mely Újpesttől kezdődőleg a Hungária-uti körvonaton át, egész Erzsébetfalváig Budapestet fogja átölelni s tamely csatorna mellett az üzleti áruházaknak ismét egész sorozata fog a most még homokos sivárságból kiemelkedni. Hogy már ez az óriási építkezés, de az ezután bekövetkező forgalom is minő óriási mérvben fogja emelni az erre eső vendéglők, szállodák, korcsmák forgalmas- ságát, az előre elképzelhető.

Midőn a jövő szállodás, vendéglős, korcsmáros iparosság érdekében felhívjuk erre a figyelmet, kívánjuk, hogy szakképzettség tekintetében is az az iparosság olyan legyen, mely méltó lesz Közép-Európa legnagyobb belföldi kikötővárosa, Budapest hatalmasan fejlődő mérveihez.

A boritaladó eltörlése mellett. Az ország egyes vidékein úgy a bortermelők egyesületei, mint a fogyasztó közönség s ennek sorában a vendéglősök és korcsmárosok egymás után foglalnak állást a boritaladó eltörlése mellett. Legutóbb Versecz város törvényhatósága irt fel a földmivelésügyi miniszterhez a bornyilvántartás eltörlése s a magyar királyi államvasutak szállítási tételeinek a borszállításra való korlátozása tárgyában a kereskedelmi, illetve a pénzügy- miniszterhez s a boritaladó eltörlése tárgyában az összkormányzathoz. A feliratokat csatlakozás czéljából megküldte a többi városok és vármegyék törvényhatósági bizottságaihoz.

Népszállodák Budapesten.

Abból az alkalomból, hogy a Szent István napjára Budapestre érkező idegenek nagy része az ország székesfővárosában nem talált alkalmas szállásra, még arra az egykét napra sem, amit idefönt töltött, az Országos Magyar Gazdasági Egyesület hivatalos lapja felveti az eszmét, hogy Budapesten népszállodákat kellene építeni, melyek mig közszükségletet pótolnának, másrészről üzleti szempontból is kifizetnék magukat.

Tisztelt laptársunk cikkírója rámutat arra a sajnálatos körülményre, hogy az ország szivébe felránduló magyar nép, melynek verejtékes filléreiből ez a főváros nagyra- nőtt, a szó szoros értelmében »nem lel honjára« idefönt, mert a szerényebb igényű falusi nép elhelyezésére, elszállásolására, ellátására alkalmas megszállóink nincsenek és valahányszor nagyobb kisgazdatömegek keresik fel Budapestet, a legnagyobb nehézséget okozza elhelyezésük. Kétes zugszállók és tömegkorcsmák igénybevételére van szorulva az az ezernyi sokaság, amelynek pedig lehetőleg igyekeznünk kellene kellemessé, de legalább lehetővé tenni az időnkénti budapesti tartózkodást, hogy itthon érezze itt magát a puszták fia és hogy szeretettel jöjjön fel időnként a maga fővárosába, okulást meríteni ama kultúrintézményeinkből, amelyet a nemzet egészének adófillérein nemcsak a városi népesség, hanem az egész magyar nép számára tartunk fenn. Magyarország agrárjellege megkívánja, hogy olyan népszállókat létesítsünk Budapesten, melyekben olcsó pénzért szerény, de tiszta és tisztességes otthont találjon a fővárosba felrándult föld népe. És úgy hisszük, hogy a főváros lakásügyi politikájában e jogos kívánságnak mulhatlanul helyet kell foglalnia s a népszállók eszméjének mielőbb meg kellene valósulnia, mert az ilyen intézménynyel lehet csak szorosabbra fűzni azt a kapcsot, amely a falut közelebb hozza nemzeti művelődésünk gócpontjához, az erdőn s mezőn fáradozó milliók szeretetteljes iparkodásának eredményeként pompázóvá fejlett Budapesthez.«

Ezt a véleményt többé-kevésbbé mi is osztjuk. Hiszen érdeke az minden budapesti üzletembernek, tehát a vendéglősnek és korcsmárosnak is, hogy a vidék nagy tömegei minél gyakrabban vonzassanak fel Budapestre. Helyes tehát, ha oly intézmények létesülnek itt, melyek csakugyan vonzó hatással vannak a vidék magyarságára. Kétségtelenül ezek közé tartoznának a népszállodák is. Mert az is igaz, hogy a mi fényes szállodáink drágák a mi falusi népünknek, de a zugszállodák sem igen olcsók s emellett nagyon is kifogásolhatók köztisztaság tekintetében, minden hatósági ellenőrzés daczára.

Úgy tudjuk, hogy Budapest székesfőváros a most folyó nagy lakásépítés keretében szándékozik népszállókat építtetni, ezek felépültével azonban a szükségmenházak beszüntetnének. Ezekben a fővárosi népszállókban egy-egy heti lakbér egy korona és ötven fillér lenne. Ezek a népszállók azonban nem szolgálnák a Budapestre felrándult vidék érdekeit. Hiszen ezek, amint fel- állittatnak, nyomban zsúfolva lesznek budapesti szegényebb sorsú emberekkel. Ezeknek a népszállóknak felállításával tehát nem lenne segítve a bajon s a főváros aligha lesz mostanában abban a helyzetben, hogy a vidék tömegeinek befogadására hatalmas arányú bérszállót építtessen.

Pedig az olcsóbb népszállók kifizetnék magukat. Van erre példa is. Egy élelmes szabóiparos kivett a Knezits-utczában egy kívül földszintes, az udvarban emeletes bér-