Vendéglősök Lapja, 1910 (26. évfolyam, 1-24. szám)

1910-01-20 / 2. szám

2 VENDÉGLŐSÖK LAPJA 1910. január 20.

„Patyol

Telefon 51—80. ] Ajánlja teljesen átalakított

licit4* gőzmosó és fehérnemű kölcsönző vállalat,

3udapest, Vili. kerület, Práter-utcza 44. szám. Telefon 51—so.

gyárát a tisztelt vendégüösök és szálSodás urak figyelmébe. A mosásnál különös gond forditatik a fehérnemüek kímélésére.

De meg más is jogosan hozta öntudatba a gráczi vendéglősöket. Tudták, hogyha most a sör adóját emelik, akkor rákerül a sor a bor, a husfogyasztási adó emelésére, s mivel minden megdrágul, nagyot fog csökkenni az üzleti forgalom. Ezt akarták megakadályozni és akadályozták is meg sikeresen a munkássággal egyetértésben.

Ha látjuk a gráczi vendéglősöknek, sorházasoknak ezt a mozgalmát, ezt az egyetértését, melylyel a saját érdekeikért síkra szállottak, bizonyos szomorú érzés vesz rajtunk erőt. Eszünkbe jut ugyanis, hogy hol van a magyar vendéglős iparosokban annyi összetartás, annyi energia, annyi testületi szellem érdekeik meg- védelmezésére ? Sehol sincs. Nekünk akár fát vághatnak a hátunkon, még meg sem mozdulunk. Nekünk mesterségesen fölemelhetik adóinkat, házbérünket, italunk, élelmiszereink árát, nem teszünk semmit, csak összetett kezekkel türünk s tapasztaljuk, hogy mint mennek tönkre jobb sorsra érdemes kartársaink.

Pedig hát a gráczi vendéglősök példájából sokat tanulhatnánk. Megtanulhatnánk, hogy az összetartásban van az erő, a siker, s minden földi boldogulásnak eszköze. De hát mi ahányan vagyunk, annyifelé huzunk széjjel s ezzel azt értük eddig el, hogyha voltak is köztünk a közérdekért küzdő s áldozatkész férfiak, ezek is elkedvetlenedve állottak félre. Vajon az ujesztendőben a Gondviselés ereje a magyar vendéglős társadalomra adja-e az összetartás gondolatát ? Hogy egy mindnyájunkért, mindnyája a másikért is küzdve, egyenként és összeségünkben boldoguljunk.

Borkereskedelmünk bajai.

Magyarországon a borkereskedelem teljesen fejletlen s mondhatjuk, szervezetlen állapotban van. Kára ez a termelőnek, kára a bort kimérő korcsmárosnak és vendéglősnek is. A termelőre nézve szinte főnyereményszámba menne, ha a rendes áron tudná eladni borát s a vendéglős is olcsóbban jutna hozzá, ha ezt egyenesen a termelő gazdától szerezhetné be; de ezt kizárja az igen gyakran meg nem érdemelt hasznot zsebrevágó közvetítő borkereskedelem kapzsisága. A termelők és vendéglősök ajkáról is folyton halljuk az elhatározást, hogy ez ellen tenni kell valamit, csakhogy a tevésről, a cselekvésről még eddig nem igen hallottunk semmit.

A szaklapok, a kongresszusok, az értekezletek azt hangoztatják, hogy a termelők és a vendéglősök, koresmárosok bevonásával e bajon segítendő, meg kell alkotni vidékenként a pinczeszövetkezeteket, mely a borkereskedelmi drága és sokszor borhamisítással járó közvetítést feleslegessé tenné. Hát az eszme szép, de a kivitelre eddig nincs meg az elegendő erély. Budapesten nincs meg a központi buzdító, szervező, irányitó erő. Itt csak arra látunk spekuláló törekvéseket, hogy úgy a borvásárló vendéglősnek, mint a bort eladni igyekező termelőnek hiteligényeit egyoldalulag kiegyenlítsék. Ahol mégis akadnak jóindulata emberek a vidéken a pinczeszövetkezetek alakítására, hát azoknak tömérdek akadálylyal kell megküzdeniök. Azok, akik részben a termelő gyámoltalanságára, részben talán a vásárló vendéglősök hitelképességére számítanak, azok a közvetítők mindent elkövetnek a kicsinylés, a gúny fegyverével, hogy a szövetkezeti eszmét diszkreditálják, vagy ha már egy ilyen pinczeszövetkezet megalakult, azt csirájában — még a szükséges hitel- szerzés megakadályozásával is — megfojtsák. Erre nézve nem egy példa van az országban. A termelőt a legtöbb bort igénylő vendéglőstől, a vendéglőst a termelőtől igyekeznek elidegeníteni, hogy azután a kettő rovására ők szedhessék az epret, a hasznot.

De hát nem kell elcsüggedni. A vendéglősre, termelőre egyaránt hasznos pincze- szcvetkezetek eszméjét elejteni nem szabad, hiszen emlékezzünk csak reá, hogy 1880-ban a becsületes hitelszövetkezetek eszméjét éppen igy akarták tönkre tenni a szédelgő hitelszövetkezetek. Az idő azonban megmutatta, hogy az ilyen becsületes, tisztességes törekvést egyelőre megbénítani igen, de végleg megölni nem lehet.

A pinczeszövetkezetek megalakításánál azonban vigyázni kell. Ahol megvan a jóra- való indulat, ott a szövetkezeti kezdeményezés nehézségein csakhamar túlesnek. Attól azonban óvakodni kell, hogy a pinczeszövet- kezeti czégár alá valahogy borkereskedő ügynökök ne rejtőzködjenek. Mert volt erre is példa.

Úgy történt ugyanis, hogy a borkereskedő ügynökök egy nagyobb bortermelő vidéken észrevették, hogy ha a pinczeszövetkezet létrejön, ez őket a termelő és a vendéglős közti busás haszontól el fogja ütni; fogták tehát magukat s maguk alakítottak néhány félrevezetett ember bevonásával egy ilyen pinczeszövetkezetet s most már még vidámabban közvetíthették tovább. Az ilyen esetek meggátlására vigyáznia kell mint a vendéglősnek, mint a termelőnek egyaránt.

Ismét a „söntés".

A »Vendéglősök Lapja« egyik előző számában igen helyesen rámutatott a »Pálinka-, bor-, sörmérés« czégér alatt lévő úgynevezett »söntések« állapotára. Megállapította, hogy ezen, különösen a kisebb vendéglősnek kárt tévő butikok milyen tisztátalan állapotban leledzenek s mennyire szolgálnak a pálinka-iszákosság s ezzel a közerkölcsiség elleni állapotnak tanyáiul. El volt mondva, hogy ezen a Kaufmann, Grünfeld, Máy és Elek-féle pálinkadinasztiák tulajdonát képező söntésekben literenkint 22 krajczárért mindenütt egyforma zagyvalékot mérnek ki,

— még pedig sokat mérnek — ami minden lehet, csak természtes bor nem. És mindennek daczára ezek a söntések még mindig fényesen virágzanak, mint hogyha Budapesten köztisztasági és közegészségügyi hatóság egyáltalán nem is léteznék. Pedig dehogy is nem létezik! Érzik ennek gyámkodó súlyát különösen kisvendéglőseink. Tessék csak egy ilyen kisvendéglősnek valami kis vizet kilocscsantani ajtaján az utczára, mindjárt ott van a rendőrség, aki feljegyzi s a jóságos Gondviselés sem menti meg a bírságolástól. Hanem a »söntés«, az más. Csodálatos dolog, de úgy van, hogy ezek a söntéstulajdonos urak már napokkal előre tudják, hogy mikor jő hozzájuk »meglepe- tésszerü« vizsgálatot tartani a köztisztasági bizottság. No, ilyenkor azután van súrolás, tisztogatás, de a bizottság eltávozása után megint fürdik a »söntés« a mocskok tengerében. Hogy a »söntések« úgynevezett borát hatóságilag megvizsgálták volna fennállásuk óta, arra még nem tudunk példát. Pedig talán némi szükség is volna erre. Hiszen ha jól tudjuk — pedig jól tudjuk — egy ilyen Grüníeld-féle söntésből került ki az a faszesznek nevezett gyilkos ital, amelytől 58 ember halt kínos halált Magyarországon.

Hogyha Budapesten valami járványos epidémia talál kiütni, kétségtelen, ennek főokozói és terjesztői ezek a söntések lesznek, a maguk szennytartalmával. S kérdjük tisztelettel, hogy elvállalja-e majd ezért az állapotért a felelősséget például Budapest székesfőváros tiszti főorvosi hivatala, mely most annyi elnézéssel viseltetik a söntések iránt? Pedig el kell vállalnia.

Csodálkozásunkat kell kifejeznünk afölött, hogy mikor Budapest székesfőváros képviselő-testületében több vendéglős iparostársunk is helyet foglal, a söntések dolgát ott még szóvá nem tették. Pedig hát, az talán félig-meddig kötelesség is volna. Kötelesség azon kisvendéglősök iránt is, akiknek életexisztencziáját teszik tönkre ezek a »söntések«.

De hát — úgy látszik — nálunk a kis- és közápvendéglős, korcsmáros nem talál oltalomra. Az ő rovására állítják fel egymás után az úgynevezett állóborozókat is, ahol enni nem, csak inni lehet, tehát amelyek szintén csak az italozásnak tanyái. Hát bizony ezek olyan állapotok, melyekhez hasonlót még Szicziliában sem tűrnének el, pedig ott minden faluban minden második ház borozó.

R tokaji bor értékesítése.

A Zemplénmegyei Gazdasági Egyesület szőlőszeti szakosztálya a múlt hó végén ülést tartott a tokaji bor értékesítése dolgában. Az ülésen bejelentették Lánczv Leónak, mint a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank elnökének azon nyilatkozatát, hogy bankja hajlandó 10 millió korona kölcsönt egy létesítendő borértékesitő részvénytársaságnak szervezési, beruházási és üzemviteli költségre rendelkezésre bocsátani, ha a kormány a szervezetnek nyújtandó hitelért, valamint a tőke kamatáért garanciát vállal, to- I vábbá, ha ez a részvénytársaság tényleg j megalakul és az általános részvétel fenn- I állását biztosítja, végül ha a földmivelésügyi | kormány a borok szüretelésére és kezeié-