Vendéglősök Lapja, 1910 (26. évfolyam, 1-24. szám)
1910-07-20 / 14. szám
2 VENDÉGLŐSÖK LAPJA 191U. julius 20. és személyi kiadásainak megszerzéséről gondoskodni. Nálunk a fürdőidény rövidségét kivált a jobbmoduaknál kétségtelen, hogy az iskolai szünidőnek mai beosztása is okozza. Szeptember a legszebb hónapunk, de akkor már nem üdülhet senki, akinek iskolás gyermeke van a családjában. Alig huszonöt éve múlt, hogy az iskolai szünetet julius, augusztus hónapra tétette át néhai Trefort Ágost vallás- és közoktatásügyi miniszter, azzal az indokolással, hogy az ifjúság júliusban sokat szenved a hőségtől. Hát kezdjük júniusban, nem szenved éppen úgy, hiszen ez nálunk a buzaérés legmelegebb hónapja? Aztán a tanév utolsó hónapjában úgyis csak az összegezések, vizsgálatok folynak s ezekre meglehetne tartani a tanórákat reggel 6-tól déli 11-ig akkor aztán nem szenvedne az ifjúság annyit az iskolai hőségtől. Ha a régi okos rendszer szerint, mint van mostanában Franczia- és Németországban, az iskolai vakáczió augusztus és szeptember hónapokra, erre, akkor jobbmódu családok még szeptemberben is a fürdőkön tartózkodhatnának. Akkor a hivatalnokok is egymást felváltva májustól szeptember végéig oszthatnák be fürdőzésüket. Akkor két hónap helyet négy lenne a fürdőévad, a minek következtében természetesen csökkennének a fürdőszállodai és vendéglői árak, sőt jobban boldogulnának fürdőink s azok vendéglősei s tovább jutnának kenyérkereseti forráshoz a fürdői alkalmazottak ezrei is. Egyébként ne tessék gondolni, hogy a fürdővendéglői árakat éppen a vendéglősök emelik magasra, Ez egyáltalán nincs igy. Tessék csak megfigyelni, hogy egy nagyobb fürdőhely tájékán a falusi nép minő magasra veri fel a nyers élelmiszerek árát! A tej, a baromfi, a gyümölcs, a zöldség olyan drága egyes fürdőtelepek körül, hogy az megduplázza még a horribilis budapesti piaczi árakat is. Ennek a drágasságnak megfékezésére állítsanak fel a fürdők közbirtokosságai fogyasztási szövetkezeteket s akkor megfogják látni, hogy mindjárt olcsóbb lesz a fürdői vendéglői étkezés is. Mindenekelőtt pedig az ország nagy- birtokosai járjanak jó példával elől, hogy magyar ember csak magyar fürdőt látogasson, mert fürdőink felvirágoztatása, fejlesztése még nemzetgazdasági szempontból is hazafias kötelesség! Alkalmi korcsmák az építkezéseknél. Különösen Budapesten már régidő óta tapasztalható dolog, hogy ha valamely városrészben nagyobb arányú építkezés kezdődik, akkor ott az építkezés tőszomszédságában azonnal megnyílik egy alkalmi korcsma, melynek korcsmárosa soha sem tanulta a korcsmáros, vendéglős iparosságot, hanem erős kontármerészséggel, rendesen pálinkamérőből erre az alkalomra csapott fel korcsmáros- nak, hogy rossz itala, kiselejtezett ételnemüje árusításával az épitőmunkások keresete után hamarosan megtollasodjék. Van erre példa nem egy itt a főváros területén. Hogy ezek az alkalmi korcsmák kontár korcsmárosaik- kal együtt nagy károkat okoznak a tisztes vendéglős és korcsmáros iparnak, különösen pedig az azon vidéken lakó, régebbi, adót fizető, szakképzett vendéglősöknek és korcs- márosoknak, azt fölösleges bizonyítgatni. Ez ellen a baj ellen pedig különösen itt Budapesten alig lehet védekezni. Nem, mert mig a legutolsó vidéki városban is szigorúan ügyelnek arra, hogy a vendéglők és korcsmák csak a lakosság számarányához képest és egymástól bizonyos távolságnyira legyenek felállíthatok, addig Budapesten de- rüre-borura, mindenféle jött-ment kontárnak adnak ki italmérési engedélyeket, nem törődve azzal sem, hogy magyar honos-e az illető, hogy van-e neki illetősége, azzal sem, hogy a nem kívánatos bevándorlók gyanús salakjából való. Ezen a visszaélésen is csak a vendéglősiparnak a képesítéshez kötött iparágakhoz való sorolásával lehetne segíteni, addig is azonban ipartársulatunk tisztelt elöljárósága eljárhatna az illetékes hatóságoknál, hogy olyan nagyobb építkezéseknél, amelyek közelében már régibb, tisztes, szakképzett kezelésben lévő egy, vagy több korcsma és vendéglő van, ott ne adjanak ki, különösen kontár bormérőknek italmérési engedélyt. Az ipartestüleíek szaporodása és a vendéglős ipar. Az Ipartestületek Országos Szövetsége« dicséretes mozgalmat fejt ki az irányban, hogy az ipartestületek száma minél inkább növekedjék az országban, Nem tudjuk, hogy a Szövetség foglalkozott-e már áz'zal a kérdéssel, hogy a vendéglős és korcsmáros ipar is a törvényesen képesített iparágakhoz soroztassék s igy ipartársulatokból ipartestületekké alakulhasson át, de ha nem, mindenesetre célszerű volna erre jóakaratu figyelmét felhívnunk. Erre a jóakaratu figyelemre annál is inkább szükségünk volna, mert ezt, — sajnos, — a budapesti kereskedelmi és iparkamara részéről eddig nem tapasztaltuk, talán csak azért, mert G e 11 é r i Mór kir. tanácsos ur más oldalról annyira el van foglalva, hogy nincs ideje a vendéglősök és korcsmárosok ezen jogos kérdésével foglalkozni. szág minden része felől, Vihar, árvíz, szélvész, jégeső tördeli ki a gyümölcsfákat s tépi, szaggatja ki tövéből a szőlőtőkéket is. Oda van nagy magyar vidékeknek szőlőtermelésének minden szép idei reménye. Krassó- Szörény vármegyének termő vidékét az árvíz tette tönkre, pusztította el évekre kiha- tólag. Rövid időre rá Zemplén vármegyét látogatta meg az időjárás kegyetlen szeszélye s legnevezetesebb borvidékünket, To- kaj-Hegyalját s elpusztult a hires szőlőtermés, még pedig kétezer hold területen úgy, hogy a métermagasságra lehullott nagy jégdarabok még a szőlőtőkéket is szétdarara- bolták, szétforgácsolták. Itt már nem szüretelnek néhány esztendeig. Ezután a Balaton pártjára, különösen Ta- polcza vidékére vonult az elemek vészes haragjának pusztító szeszélye. A jég itt is óriási károkat 'okozott. Tolna-, Somogy- és Zalamegye szőlőinek nagy részét a felhő- szakadás pusztította tönkre. Máshol a pero- noszpora s vidium pusztít, mely ellen az idén azért nem lehet permetezéssel sem védekezni, mert Medárdus óta minden nap esik az eső s az megsemmisíti a védekezés eredményét. így van ez majdnem az egész Alföld területén. Vigaszt alig lehet itt nyújtani, mert ahol júliusban lehervadtak a tőkék, ott októberban nem szüretelnek a kádakban. A súlyosan sújtott s arra rászoruló szőlőbirtokosoknak segítségükre siet az állam- hatalom, Nagyobb és hosszabb lejáratú kölcsönöket nyújt nekik, hogy annak segélyével kisegíthessék magukat az isten csapása okozta nagy bajból. Azok a vendéglősök és korcsmárosok sem érzik meg teljesen a csapások súlyát, akiknek telve van a pin- czéjük a tavalyi s két évi terméssel s elég tekintélyes tőkével rendelkeznek. Igen, de hányán vannak ilyenek? Ne felejtsük el, hogy az utóbbi esztendők nem kedveztek a vendéglős, korcsmáros iparnak. Igen sok iparos társunk ráfizetett üzletére és súlyos válságba került. Mert a piaczon minden megdrágult. Liszt, hús, baromfi, zöldség, csak a vendéglőkben, korcsmákban nem lehetett az ételadagokat drágábban adni. S ha most a bor is megdrágul, mi lesz azokkal a vendéglősökkel, korcsmárosokkal, a kik a múlt évek küzdelmei alatt anyagilag is kimerültek s kifogytak a borkészletükből is? Bizony ezek súlyos helyzetbe kerülnek, mert a korcsmároson sem állam, sem kormány nem segít, ha csak magukon, vagy egymáson nem segítenek. Igen, az egymáson segítés ereje, ha megvolna, mindjárt nem volna baj és veszedelem. Ha az összetartás ereje olyan nagy lenne köztünk, hogy legalább itt Budapesten megteremtettük volna a »vendéglősök és korcsmárosok fogyasztási szövetkezetét«, melynek hatalmas pinczéi csak a mi számunkra volnának telve a termelőtől előre beszerzett borokkal, — akkor nem igen félnénk egy nyári zivatar zuhogó erejétől. De kérdjük, hol van meg közöttünk ez az ösz- szetartás? Hiába keressük, nem találjuk. Pedig az elemek szeszélyei kiszámíthatatlanok. Sújthatnak még bennünket hasonló ■ csapások s akkor ismét ki lehetünk téve a ! nagytőkés nagykereskedők kiszipolyozásának. Ez ellen is csak az összetartás, szövetkezés védhet meg bennünket, melyet kell, hogy szóvá tegyünk, ha előbb nem, a vendéglősök és korcsmárosok őszi országos kongresszusán, mely, ha ott tényleg visszhangra talál, ezzel a jobb jövő kilátásának napjai virradnak a magyar vendéglős és korcsmáros iparra! Rz elpusztult szőlők és a korcsmárosok. Olyan természeti csapások érték most Magyarország szép termési reményekkel biztató szőlőterületeit, mely a magyar vendéglősöket és korcsmárosokat is sajnosán érdekelhetik, mert drágább lesz a bor ára s igy súlyos teher nehezedik egyik legfőbb keresetforrásukra, a borkimérésre. Akik attól tartottak, hogy az idei bortermés meghaladja az 1908-ikét is, azok immár megnyugodhatnak. Jajszavak hangzanak az or
