Vendéglősök Lapja, 1910 (26. évfolyam, 1-24. szám)

1910-07-05 / 13. szám

1910. julius 5. VENDÉGLŐSÖK LAPJA 3 A legtöbb pinczér nálunk néhány közép­iskolát végezve lép a pinczéri pályára. Már azokat a pinczéreket értjük, akik előkelőbb vendéglőkben találnak alkalmazást. Azután elvégzik a vendéglős szakiskolát, ahol a szakismereten kívül megtanulják a társa­dalmi érintkezés formáit is. Ezenkívül igazi úri emberekkel érintkezvén, szinte önkény­telenül részesei lesznek a finomabb, tisztul- tabb életmodornak. Nos hát, aki ilyen pin- czért ok nélkül sérteget, az ha úri ruhát visel is, az nem ur, hanem csak úri gúnyába bujt, bárdolatlan paraszt. A párisi pinczéreknek megvan a maguk nagy szakegyesülete, ahol az egyes pinczé­reknek be kell jelenteniük a rajtuk esett esetleges sérelmet is. A sértegetésért azután a szakegyesület szerez megsértett tagja ré­szére elégtételt. Sőt nem egyszer megtör­tént már az, hogy a sértegető, izgága ven­déget — lett légyen az bár milliomos is — Páris összes előkelőbb vendéglőiből bojkot- tálták, nem szolgálták ki. Nálunk szerencsére nem fordulnak elő tömegesen ilyen inzultusok, melyek a pá­risihoz hasonló eljárást involválnának ma­guk után. Hanem azért nem árt ebben a nagyon demokratikus világban sem megér­tetni, hogy az a pinczér, ki éjjelét, nap­palát, egész életének tevékenységét a kö­zönség szolgálatának áldozza, az is van olyan ember, mint bárki más s ha mást nem, fáradozásáért elismerést, udvariasságáért ud­variasságot érdemel! Czinkota, Szentmiháiy, Kőbánya. Ismét elérkezének ama bizonyos napok, melyeket kánikulának nevezett a római latin iró s melyet úgy fejezünk ki jó magyarosan, hogy: jaj, de kutyameleg van! Szóval ismét benne vagyunk a kutya-csillagzatban. Em­ber, fővárosi ember ilyenkor menekül a ház, bérkaszárnya és palotasorokból ki a zöldbe. Igen ám, de hova menjünk, mikor itt Budapest körül annyi a gyönyörűsége­sebbnél gyönyörűbb kirándulóhely, hogy ne­héz közte választani. Ám nem kell sokat tétovázni. Egyszer a czinkotai kántor azt kérte Mátyás királytól, hogy Czinkota le­gyen közelebb Budapesthez és hogy más itczékhez képest legyen nagyobb a czinkotai itcze. Ám Mátyás király megértette a ravasz kántor íurfangját. Jó országutat csináltatott Pesttől Czinkotáig, megnagyobbította a czin­kotai itczét is. Most már még közelebb van ide Czinkota, mert viczinális visz oda s nagyobb a czinkotai itcze is, mert liter lett belőle. Gyerünk ki hát Czinkotára s itt nézzünk be So pro nyi Lajos barátunk sa­ját házában levő vendéglőjébe, ahol pom­pás csirkepaprikás és jó bor mellett elme­renghetünk a nagy történelmi nevezetességű térségen a költővel együtt: Rákos, Rákos, hova lettél? Nagy híredből, de kiestél! De ha már Czinkotán vagyunk, meg nem álljuk, hogy be ne tekintsünk Szentmihályra. Ez az igazán szép kertváros, amilyet csak | egy költő lelke álmodhat és ahova kivonul | már évente Budapestről nyaralni vagy hat­ezer ember. Árnyas fasorok között csinos vendéglők, korcsmák csalogatják be az em­beriséget muzsikaszóval, hanem jó boraik­kal s kedves modorú, szép vendéglősnéik- kel is. Itt vannak mindjárt Engelbrecht József »Zöld vadász« vendéglője, Nagy Fe­renc hírneves főszakács és Skergula Ba­lázs barátaink vendéglői. Hogyne térnénk be hozzájuk. Jobb borocskát, po.npásabb libasültet és paprikást, turóscsuszát úgy sem lehet találni másutt, mint náluk. Ha már itt eltöltöttünk néhány kelleme­tes órát, hát jerünk haza, ahol a jó sörök hazája vagyon, Kőbánya felé. És ha már itt vagyunk, el nem kerülhetjük Ley re r Já­nos, Roith György, Kátai Vilmos és S eh itt er Vincze barátaink vendéglőjét, ahol oly jól találhatjuk magunkat, hogy iga­zán az jut az eszünkbe, hogy sohasem ha­lunk meg, vagy ha meghalunk is, feltáma­dunk s akkor ide ismét visszajövünk. Aztán reánk vetvén az éjszaka csillagos fátyolét, bejövünk ismét a szép, ragyogó Budapestre, ahol a kávéházakban huzza a czigány azt a megdöbbentően romlott nótát, hogy: »Ujjé, a ligetben nagyszerű, ujjé a ligetben jó!« Rz élelmiszerek drágább szállítása. Az összes magyarországi vasutakon, a m. kir. államvasutakon és a magánvonala­kon január elsejétől kezdve különösen az élelmiszerek szállítására'uj, magasabb díj­szabás lépett életbe, amit jó lesz figyelembe venni vendéglőseinknek is. A díjemelésre vonatkozólag föemitjük a következőket. Az államvasutaknál más a szállítási dija a gyorsáruként s más a teheráruként fel­adott élelmiszer áruknak. A gyorsáruban is­mét két osztályt különböztetnek meg, a mér­sékelt gyorsárut és a rendes, tulajdonképeni gyorsárut. A mérsékelt gyorsáruk közé tartoznak: a tej, tojás, vaj, sajt, túró, zsiradék, szikviz, bor,, sör, a legtöbb gyümölcs, méz, must, hús, burgonya, sütemény és eczet. A többi árukat rendes gyorsáruként veszik fel, ki­véve az üres zsákokat és tejes edényeket, amelyeket bár gyorsáruként szállítanak, te­heráruként fizettetik. A gyorsáruk régi és uj díjszabását kilo- méterenkint kifejezett távolságok szerint az alábbi táblázat tünteti föl. ' Rendes és mérsékelt gyor díjszabása. s á r u k Rendes Mérsékelt gyorsáru Távolság régi u.i rági uj km-ekben díjtételek 100 díjtételek 100 kg.-ként fillérben kg.-ként fillérben 1— 10 41 50 30 36 41 — 50 137 158 74 94 91—100 267 305 134 172 141—150 397 446 194 248 191—200 527 586 254 323 291—300 730 828 355 444 391—400 930 1068 455 564 491—500 1130 1270 555 675 691—700 1530 1670 755 895 991—1000 2130 2270 1055 1225 Látható ebből, hogy a díjemelés igen is jelentékeny, ami, sajnos, maga után fogja vonni az élelmiczikkek megdrágulását. Csak egy-egy példára hivatkozunk. A tej szál­lítása már az első távolságban métermázsán­ként 6 fillérrel, a másodikban 15, a leg­utolsóban pedig már 54 fillérrel drágább lesz. Gyümölcsöt, zöldséget Kecskemétről métermázsánkint 42, Aradról 81, Kolozs­várról 109, és Brassóból 142 fillérrel drá­gábban lehet csak újévtől kezdve szállítani. A teheráruk közül a kocsirakományok díjszabása is emelkedik, de fokozottabban emelkedik a kisebb teheráruk díjszabása. Ezek az áruk három osztályba sorozódnak: az első osztályba rendszerint a nagyobb értékű czikkek; a másodikba a kisebb értékűek tartoznak, mig végül a terjedelmes osztályba so­rozzák a kis mennyiségben feladott uj ládá­kat, kosarakat, faszenet, kádakat, hordókat stb. Ezeknek a szállítási díjtételeit hasonló- képen jelentékenyen emelik a következő ki­mutatás szerint: Teheráruk díjszabása. I. (rendes) oszt. II, osztály Terjed, áruoszt Távolság régi uj regi uj regi uj km.-ekben díjtételek díjtételek dijtetelek 10 ■ 32 36 28 32 34 44 50 85 94 67 75 101 130 100 157 172 119 134 191 248 150 229 248 171 190 281 359 200 301 323 223 245 371 469 300 407 444 308 345 532 670 400 511 564 392 445 692 870 500 615 675 476 526 852 1032 700 825 895 644 686 1172 1352 1000 1135 1225 896 926 1652 1832 Mint már említettük, a m. kir. állam­vasutakat a szállítási dijak emelésében kö­vetik a déli vasút, az osztrák és az összes vasutak is, úgy hogy a szállítás általános drágulásával állunk szemben, aminek termé­szetes követekzménye lesz az élelmiszerek megdrágulása s igy a vendéglői árak kény­szerű emelkedése. Mikor a szállítási dijak fölemelésének a terve fölmerült, csakis gazdatársadalmi kö­rök tiltakoztak az ellen s kérték, hogy kü­lönösen az élelmiszerek szállítási diját ne emeljék, sajnos azonban ez az emelkedés mégis megtörtént, amit az államvasutak beruházási költségeivel hoznak kapcsolatba. Ha a magyar vendéglősök a termelőkkel karöltve tiltakoztak volna a tarifaemelés el­len, mindez talán nem történik igy. De hát nálunk ilyen egyöntetű eljárásról — úgy látszik — szó sem eshetik, ha csak a jövőben nem, mikor a mindig rosszabbodó helyzet megtanít bennünket arra, hogy közös ér­dekeinkért egyesült erővel kell síkra szál- lanunk! nyári vendéglők. Más esztendőkben a poézis ragyogó nap­fényében ragyogó husvét két ünnepnapja volt a budapesti nyári vendéglők vidámsá- gos megnyitási ideje. Az idén a feltámadás emlékezetének két napja kora márcziusra esett, mikor kitündöklik ugyan a napsuga­raknak aranykévéje, de mikor még hideg páráktól fagyos a levegő. Kivált az ünnep második napja volt borongós, szeles esők­kel vegyest. Ezért nem ütött be most a nyári vendéglősöknek a megnyitás napja. Hejh, pedig hogy készültek rá! Ha a fák nem is borították még ki zöld lombjaikat, helyettesítették ezeket melegházakban ne­velt délszaki növényekkel. Készen volt a sok pompás étel, ami sok ezer szárnyas állatnak okozta korai halálát. A kuglizókban ott bégetett a felpántlikázott, fehér selymes­gyapjas húsvéti bárányka. Az asztalok fel voltak a kertekben terítve. Minden nyári vendéglősnek ott volt már a zenekara. Itt a czigányok, amott katonabanda, ott a tam- burások, még odébb a rezestrombitás sváb muzsikusok. Csak a vendégek, a kirándulók nem akartak jönni, kivéve néhány száz ke­ményebb idegzetű polgártársunkat, akik da- czolva szembeszálltak az idő csikorgó fo­gával. Hejh pedig, de húzták, de fújták, czim- balmozták, pengették a muzsikusok, czigá­nyok : Mi van ma? Mi van ma? Husvét vasárnapja: Gyere, édes, kedves rózsám, Menjünk a szabadba. Ott huzza a czigány Most a mi nótánkat, Összeütjük csárdást járva A tánezos bokánkat. * Nem mindig igaz az, hogy aminek a kez­dete nem jó, annak a folytatása sem jó.

Next

/
Oldalképek
Tartalom