Vendéglősök Lapja, 1910 (26. évfolyam, 1-24. szám)
1910-01-01 / 1. szám
Y"'y XX VI-ik évfolyam. I. szám. Budapest, 1910. január I. Megjelenik havonként kétszer, minden hó 5-én és Előfizetési ár : Egész évre. . . 12 kor. J| Félévre .. . . Háromnegyedévre 9 „ Negyedre . . 20-án. I Laptulajdonos és felelős szerkesztő : 6 kor. 3 , IHÁSZ GYÖRGY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VII., kerület Akáczfa-utcza 7-ik szám Kéziratok és előfizetések ide intézendők. (ijesztendő. Az idők forgataga ismét egy esztendővel gördült tovább. Szilveszter napjának éjszakáján meghalt a múlt 1909-ik év utolsó percze, de elmúlásával életet adott az 1910-ik esztendő első perczének s ezzel az újabb, kétes arcú jövendőnek. Vajon mit hoz ez a jövendő? Ki tudná azt megmondani? Az idők méretének haj- nalvirradásán mindig sok jót várunk az ujesztendőtől s rendesen csalódás a vége. Csak egy bizonyos. Az, hogy egy esztendő alatt ismét szaporodnak a sirhalmok s uj emberek születnek a régiek helyébe. Vajon a közjólétért, a társadalom hasznáért, a nemzet javáért való küzdelemben pótolják-e ezek a régieket? Ez olyan rejtély, mint a minő rejtély maga a soha meg nem szűnő, perczől-perczre újjászülető, örök idő maga. Magyar nemzeti létünk második ezer esztendejében az 1910-ik év a tizenkettedik esztendő. Mióta ezt a hazát lakja a magyar faj, egy ezer esztendőnél több pergett le az idők homokóráján háta megett. Ezer esztendőnél több ! Szinte belefárad a képzelet, mig el ér egészen odáig, mikor először zendült meg az Alföld délibábos rónáin és a Kárpátok oldalán, szép völgyeiben a magyar ajkak diadal éneke. Lezárt szempilláink előtt a múlt idők ragyogó, szinpom- pás képei elevenednek meg. Látjuk a csaták viharában a honfoglaló ősök diadalmas seregét. A hadak élén Árpád és hatalmas vezérei. Tomboló paripák rohamai alatt megreszket a föld s vérébe fullad, vagy menekül az ellen. Urömtüzeket látunk kigyulladni a hegyek ormán, melynek áldozat-lángja emelkedik a magas ég felé, hogy megvigye az uj hazát szerzett magyar nép háláját a Hadúrnak. Ezer esztendő! Mennyi diadal, mennyi veszteség, mennyi kiontott vér ezalatt?! Mennyi önfeláldozás, de mennyi árulás is?! És mennyi visszavonás, mely magyarok temetőjévé avatta a mohi pusztát, Mohácsot és nemzeti Golgotánkká Világos után Aradot. Nem volt Európa egy nemzetének sem oly nehéz küzdelme ezer esztendő alatt, mint a magyarnak. De a küzdelem adott nekünk férfiakat is, kiknek nevétől ragyog a világhistoria. Mennyi dicső név! Árpád, Géza, Szent István, Szent László, Kálmán, Nagy Lajos, a Hunyadiak, Bethlen, Bátori, Rákóczi, Széchenyi, Kossuth, Deák, melyekkel nagy múltúnk büszkélkedik, akiknek bátor működése, nagysága fényes bizonyítéka fajunk kiválóságának s nemzetünk fentartó erejének. Ez évfordulón emlékezvén vezérekről, államférfiakról, szabad volna-e megfeledkeznünk azokról, akik tisztes polgári foglalkozással, ipari munkával, csüggedést nem ismerő kitartással járultak hozzá namzeti-létünk, fönnmaradásunk, anyagi boldogságunk épületének megerősítéséhez ? Ha a magyar iparosság nem lett volna a múltban az az erős, kitartó, hazaszerető, nemzetfentartó elem, mint ami volt, s mint ami nagyrészben ma is, akkor Budapest nem volna ma világváros és a világvárosok egyik legszebbike. És ha lapozzuk ennek a fővárosnak történetét, hány vendéglős iparosra, korcsmárosra találunk, aki munkával, lelkesedéssel, áldozatkészséggel, megtakarított vagyonának feláldozásával járult hozzá Budapestnek nagygyá, virágzóvá tételéhez ? Sokan közülük nem is voltak talán született magyarok, de azzá lettek szívben, érzésben, egész gondolatvilágukban s mindig ott találkoztunk velük, ahol tenni is kellett, dolgozni és a nemzeti és városi közügyért s áldozni a nemzeti kultúra és jótékonyság oltárán. És ebből a nemes munkából kivették s kiveszik részüket ma is a vidéki városok hazafias vendőglősei is. Ha már ez évfordulón az emlékezésnek ideje van, kalapot kell emelnünk a polgári erények ezen emlékezete és létezése előtt is. * Nem valami biztató körülmények közt virrad reánk az uj, 1910-ik esztendő hajnala. Az ország fölött ott boronganak a politikai válságok nehéz fellegei. Ki tudja, e fellegek közül nem sujt-e le reánk olyan vihar, mely elsodorja, elsöpri erkölcsi és anyagi előrehaladásunk magyar nemzeti reményeit. A politikai válságok mellett tombol közöttünk a társadalmi széttagoltság vad szenvedélye. Különösen a munkás, iparostársadalomban a béke megbomolva, ádáz harczczal állanak egymással szemben a munkás és munkaadó. S mind ezek fölött ott terjeszti sötét szárnyait közöttünk az anyagi romlás, a szegénység, a nyomor, az ezeket halová- nyitó, testet elsorvasztó, lelkeket elcsüggesztő szelleme. Az 1909-ik évi rossz termés után pang az üzleti élet, megcsökkent a forgalom. Erős munkára, szívósságra és összetartásra van szükségünk mindannyiunknak, különösen Magyarország iparosságának, hogy a reánk váró nehéz küzdelmekkel megbirkózhassunk. Ezt a csüggedést nem ismerő munkát, összetartást, kartársi együttérzést hirdeti, ápolja a magyar vendéglői iparosság társadalmában, a „ Vendéglősök Lapja“, nem kevesebb, Fanda Ágoston és Zimmer Péter utóda Alapittatott 1820. ZIMMER FERENCZ lialászmester Budapesten. Föüzlet: Központi vásárcsarnok, Telefon: 61—24. Fióküzlet V., József-tér 4. szám. Telefon: 62—39. Interurban telefon: 61—24. A „Balatoni Halászati részv.-társ.“ kizárólagos képviselője. Sürgönyczim: Zimmer lialászmester, Budapest1 Az egyedüli halkereskedő czég, mely az előkelő háztartásokban és az éttermekben szükségelt összes halfajokat állandóan raktáron tartja. Szállít: A legmagasabb királyi udvar és József föherczeg ö fensége udvara számára.
