Vendéglősök Lapja, 1909 (25. évfolyam, 1-24. szám)
1909-03-20 / 6. szám
4 VENDÉGLŐSÖK LAPJA 1909. márczius 20. „Patyolat“ gőzmosó és fehérnemű kölcsönző vállalat, Budapest, Vili. kerület, Práter-utcza 44. szám. Telefon 51—80. Telefon 51—80. Ajánlja teljesen átalakított gyárát a tisztelt vendéglősök és szállodás urak figyelmébe. A mosásnál különös gond forditatik a fehérnemüek kímélésére. Jánosné, Csórics Ernőné, Wiezler Jánosné, Haás Imréné, Heinrich Ákosné, Jajczay Nándorné, Binder lstvánné, Somogyi Mi- hályné, Techert Józsefné, Deisinger Jánosné, Hartay Györgyné, Váczy Józsefné, Ertzly Józsefné. Brauch Károlyné, Hauser Ferencz- né, Halász lstvánné, Focht Lőnnczné,- Klobucsek Ferenczné, Reiff Oszkárné, Jan- j kay Sándorné, Hertelendy Ignáczné, Miha- | lecz Józsefné, ifj. Hölle Mártonná, Pálm Miksáné, Moiger Jakabné, Rosenthál Gyulá- né, Eberhardt Ferenczné, Aranyossy And- rásné. Leányok: Malosik Erzsiké, Fleischauer Irma, Fischer Rózsika. Seif Stefánia, Seif Irma, Sebald Irénke, Gaál Margit, Zeeb Tercsi, Walter Hermina, Walter Irmus, Bök Aranka, Hack Margit, Nika Karolina és Miczike, Dek Erzsiké és Boriska Hahn Tilda, Hangai Hilda, Kesztenbaum Frida, Tóth Aranka. Kriszt Rózsi, Gaunersdorfer Boriska, Bohna Katicza, Knill Camilla, Scharlling Mulluska, Puchárt Erzsiké, Gilevszky Rózsika és'Gizike, Puchárt Aranka, Nyirády Juczika (Kecskemét), Schuster Irma. Czauper Irmus, Troppert Gizella, Kulka Ludmilla, Léderer Erzsi és Janka, Schnöpf Vilma, Kovács Manczi, Szladicsek Mariska, Galiotti Katicza és Annuska, Molnár Irénke és Margit, Hudacsek Nelli, Egerváry Adél, Gabriella és Lujza, Ley- metter Irmuska, Dvorzsák Karolin, Bleich- ner Emilia, Oblescher Irmuska, Szaufnauer Teréz, Scheller Margit és Aranka, Kovács Mariska, Spitzer Teréz, Macher Teréz, Magossy Ilona, Faith Aranka, Wagner Elza, Schereda Aranka, Wurm Guszti, Purczí Terus, Garzsik Irénke (Komárom), Löwe Erzsiké, Bernovits Etel, Roth Emiké, Win- disch Magduska, Halász Rózsi, Mayer Boriska, Móricz Katicza, Szilágyi I., Dlugo- linszky Pitzella és Juci, Mayer Margit, Fecht Elza, Schmidt I., és Etel, Jurida Olga és Gizella, Kori Teréz, Jablonszky Margit, Spalt Aranka, Gyuricza Teréz, Kuff- ler Ella, Krischky Jancsika, Strigovszky Teréz, Haás Irma. Paál Nargit, Maschek Annuska, Wáczy Juczika, Badegruber Anna, Darvas Margit, Müller Frida, Veres Ágnes (Albertfalva), Rusz Ilona, Klobucsek Irmuska, Horváth Annéska, Kellner Rózsika, Neiger Izabella, Hauzmann Teruska és Irmuska. Mang Kálmán a szünóra alatt a következő beszédet intézte a bálbizottság buzgó elnökéhez, Petánovits Józsefhez: Kedves szeretett Főnökünk ! Meg fogja nekem bocsátani, hogy egy pár szóval üdvözöljem. Az én kedves nevelőim, ma már éthordó társaim hoztak el engem erre a gyönyörű estélyre. Ha költő volnék, megénekelném, rímekbe szedném boldog szivem érzelmeit, de nem tudom, azért csak amúgy prózában, keresetlen szavakkal fogok beszélni. Mikor erre a szép pályára léptem, kevés reményem volt ahhoz, hogy ebbe a szerencsés helyzetbe jussak; valami rettegés, valami borzalom ütött tanyát bennem, remegtem, nem mertem feltenni magamban ezt a kérdést : „Milyen lesz a jövő ?“ De azóta megváltoztam, sürü fátyolt borítottam aggodalmaimra, magam elé tűztem ezt a két eszmét : „munka“, „kitartás“. Mi szülte bennem ezeket, az öreg, de nekem uj eszméket, mi tette, ki tette ezt, — igy kérdezősködtem önmagámtól, és kaptam rá választ, rá néztem önre szeretett főnököm és igy szóltam magamhoz : „Látod őt, künn evezett az élet örvényes tengerén, a sok zátony között, ha baj érte, nem csüggedett, nézz körül, látod munkájának eredményét, munkájának gyümölcsét, dolgozott, küzdött, a becsülete tiszta, mint Hellas kék ege. Nem frázisok ezek, nem, hanem ifjú szivem önzetlen érzelmeinek szavakba csepegtetése. Én tudom, hogy ki voltam, hogy mi voltam és tudom, hogy mi vagyok, hogy ki vagyok. Ezt önnek köszönhetem. Szeretném követni az én kedves főnökömet, de nem tudom, nem lehet annyi és oly nagy munkát végezni, ma a huszadik század napjaiban. A czivi- lizáczió végig söpört hazánkon, fölépítette a hatalmas palotákat, de mélyebbre ásta az erkölcsi romlás árkát, és hogy őszinte legyek, én is ott állok a sok között az árok szélén, nem tudok mozdulni, mintha oda lennék bilincselve. Tantalusi kinokat szenvedek, követni akarom, de nem tudom, nincs erőm ! Nem, ezt nem mondhatom, hisz fiatal vagyok ; de mit tegyek, átkozzam a czivilizácziót, mely világra hozta az élet megrontóját, a balga, hiszékeny rózsás ábrándokat? Persze, én is a jelen ifjú generáczió tagja vagyok, a kik látják a tettek mezejét, de félnek, de gyávák rálépni, nem értik ezt a szép közmondást : „Nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk !“ De próbáljuk meg, szerszámot kezünkbe, dolgozzunk, tiporjuk le a balga ábrándokat, üljünk bele a sors sajkájába, evezzünk ki az élet tengerére, önt fogjuk követni. Szerencse fel ! Kérem szeretet főnökünk, mutassa meg nekünk az utat, melyen haladjunk, és mi menni fogunk. Áldjuk az Istenünket, hogy önt a mi iparunknak adta. Éljen Petánovits József ur ! * Március 4-én volt budai szaktársaink bálja a Corvintéri vigadó termeiben s mindenben méltó volt a főváros vendéglőseihez. A kis vendéglősök és korcsmárosok ipartársulata miután márczius 4-én tartotta bálját a Gutenber-Otthon dísztermében. Ugyanakkor tartotta bálját a „Royal“- ban a „budapesti PinczéregyleP is. Fényes közönség, nagy siker lutalmazta a Mitrováczi Adolf elnök vezetése alatt működő rendezőség fáradozását. Hódít az eszme; A vendéglősök borvásárló és raktározó szövetkezetének eszméjét még sem hiába vetettük föl, nem hiába hirdetjük 6—7 év óta buzgalommal, lankadatlan kitartással. Már most csak rajtunk a sor, hogy cselekedjünk; mert a siker ágyát saját gyönge erőnkkel megvetettük. Ezt illetőleg örvendetes b zonyságot szolgáltathat mindenkinek gróf Apponyi Sándor uradalmi kasznárságának Lengyelből hozzánk intézett levele, amely — egyebek mellett — a következőket tartalmazza: »Jelen sorainkkal tulajdonképpen az a czélunk, hogy a vendéglősök borvásárló szövetkezésének megalakulását elősegítsük, azaz, hogy a rájuk haszonelvonó közvetítő kereskedelem mellőzését megkönnyítsük, vagyis hogy velünk, mint termelőkkel közvetlenül léphessenek érintkezésbe. Uradalmunk tisztán nagy gonddal kezelt borokat jutányos árak mellett bocsát a t. vendéglős urak rendelkezésére. Boraink számos külföldi kiállításon nyertek kitüntetést, igy: Turin, B écs, Páris, Brüsszel, Süttich stb. Székesfővárosunkból állandó vevőink: Hungária, Bristol, Angol királynő, Országos Kaszinó, dr. Szuly Aladár, C zajlik Lajos.« Hogy borvásárló szövetkezésünk hire oly előkelő helyen, mint gróf Apponyi Sándor uradalma, figyelmet keltett, bizonysága annak, hogy borvásárló szövetkezésünkre szükség van és sikerében többé nem kételkedhetünk. A mikor ezen felbuzdulva, újból felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy a szövetkezés megalakítását ne halogassuk, egyúttal a törekvésünket méltányló gróf Apponyi Sándor uradalmának lapunkban közölt hirdetését és árjegyzéket különösebben is ajánljuk olvasóink figyelmébe. Közgyűlés. A budapesti szállodások, vendéglősök és korcsmárosok ipartársulata 1909. évi márczius hó 30-án, kedden délután 3 órakor tartja XXXV. évi rendes közgyűlését, melyre az ipartársulat t. tagjait az alapszabályok 8. §-a értelmében ezennel meghívjuk. A közgülés a „Hungária“ szálloda földszinti nagytermében fog megtartatni, melyQinghoffer M. József r=i halászmester i=i Budapest, Központi vásárcsarnok, ■KíC LaKás : Fövámtér 10. szám. Élő nemes pontyok bármely nagy mennyiségben kaphatók. Édes vizi és tengeri halnagykereskedés, mely állandóan tart nagy hal készletet élő és jegelt halakban, vidéki rendelések a legpontosab" ban és megbízhatóan eszközöltetnek, háztartás és éttermek részére-
